Balatonkör cikkcakkban

A Balaton a szívem csücske. Sokkal több, mint egy szép tó strandokkal, lángossal és hekkel, számomra mindig tartogat valami meglepetést. Az idei nyaram pedig eddig bővelkedik meglepetésekben. Nem vagyok nagy bringás, de immár a második alkalommal indulok neki drága kishúgom rózsaszín biciklijével körbetekerni a Balatont. Első etapnak a Siófok-Aszófő távot gondoltam, aztán felhívott a kedvenc egyetemi csoporttársam, hogy Siófokon vannak és fussunk össze, így az útvonal Siófok strand - Siófok Lógó üveg bár - Szántód rév - Tihany - Aszófőre módosult. 

dsc_0242.JPG

Aszófőn egy vadregényes RBNB-s szálláson aludtam, kicsit távolabb a várostól, a Vörösmál dűlőben. A környezet és a kilátás nagyon szép volt, és már rég láttam ennyi csillagot az égen. Másnap Badacsonynak vettem az irányt. Két megállót iktattam be, az örvényei Huszár csárdát, ahol jót lehet reggelizni és finom a rizling fröccs és a zánkai Fészket, aminek hangulatos a kerthelyisége, lampionokkal és szép kilátással. Szerencsém volt, mert a Tourinformon keresztül sikerült lefoglalnom Badacsony utolsó szabad szobáját "Csincsi néninél" Tördemicen, aki nem hirdet a neten ellenben forró húslevessel és rántott hússal várt, mintha valami rég nem látott rokon lennék.

dsc_0265.JPG

Épp ott töltötték a hétvégét az egyik kedves kolléganőmék, így együtt mentünk felfedezni a Szent György-hegyet. A Szent György-hegy a Badacsonyi borrégió része, Badacsonytól 8 km-re. A vulkanikus talaj és a magas napsütéses órák száma miatt szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas. Bringával megközelíteni felér egy jó spinning edzéssel, bevallom, hogy egy idő után már csak toltuk, viszont megérte a fáradozás, mert a kilátás káprázatos, a borok pedig páratlanok.

dsc_0274.JPG

A Szászi birtokon kezdtük a kóstolást, egy 5 tételes kóstoló sorral. Az első tétel egy 2017-es Olaszrizling volt. Ez a pincészet "alap" bora, nagyon el van találva, mandulás illat, körtés íz, kerek savak, én nagyon szeretem és ár-érték arányban is kiváló. Ezt követte egy 2017-es Kéknyelű, ebben már nagyobb hangsúlyt kap az ásványosság, de mellette gyümölcsös és friss. A 2017-es Rózsakővel folytattuk, nekem illatra és ízre almás, egy kis ásványossággal megbolondítva. A következő tétel a 2011-es Liliomfi volt, ami szintén egy olaszrizling, klasszikus eljárással készült, ízében és illatában hozza a hordós jegyeket, a mézességet és az aszalt gyümölcsök aromáit. A 2015-ös Kabócás olaszrizlinget hagytuk a végére. Ez a bor magáért beszél, gazdag íz, hosszú lecsengés, barackos, ásványos, hordós jegyekkel. Csak a kiemelkedő évjáratokban készítik, a szigligeti Kabócás dűlőben lévő kb. 30 éves tőkékről származó szőlőből.

Tulajdonképpen az egész napot el tudtuk volta tölteni itt, de azért egy idő után tovább "gördültünk" a Nyári pincéhez.

dsc_0285.JPG

A panoráma innen is csodás, nem tudtunk betelni vele. Itt 4 tételt kóstoltunk. Van egy listám, amit a WSET tanfolyamon írtam össze, amolyan "ajánlott irodalom" borokból. Nyári Ödön Cserszegije is rajta volt, így ezzel kezdtük. Üde, szőlőlére emlékeztető illatú, friss bor, íze virágos és gyümölcsös (2017). Ezt követte a 2016-os Fagykár. Nevét - meglepő módon - a 2016-os fagykárról kapta, mikor is a májusi fagy és a nyári jégeső nagy pusztítást végzett a szőlőtőkékbe. A viszontagságokat túlélő szőlőszemekből készült ez a virágos, gyümölcsös, ásványos, remek kis cuvée. A következő tétel egy 2015-ös Rajnai Rizling volt, parfümös illatú, ciprusos-ásványos ízű bor, nem véletlen, hogy mostanában úgy megkedveltem ezt a fajtát. Végezetül egy 2015-ös Kéknyelűt kóstoltunk, savas, ásványos, barackos, enyhe fémes utóízzel. A pogácsát frissen sütik, kár kihagyni!

Utolsó állomásunk a Papa Áron lakásétterme és "butikborászata", a Pap wines volt. Ez a hely megér egy misét: eklektikus, egzotikus, hippis vega étterem, Áronék házának teraszán. Csak pár asztal van és be kell jelentkezni, amit mi nem tettünk meg, de szerencsére így is leülhettünk borozni a padon.

dsc_0291_1.JPG

Mintha egy másik világba csöppentünk volna, a fogadtatás nagyon barátságos, ahogy az árak is, a borok finomak és végül sikerült az ételekből is kóstolnunk. No, de előbb a borok. Organikus, kis tételben készülő borokról van szó a kézműves "butikborászatból". Áronék eredetileg nem terveztek borkészítéssel foglalkozni, de otthonuk adottságai miatt nem tudták nem kipróbálni. Még szerencse, hogy így alakult! Egy Olaszrizlinget, egy Zwiegelt rozét és egy Pinot Noir-t kóstoltunk. Mindegyik finom volt, a rozét emelném ki. Végre egy rozé, aminek semmi köze a manapság olyan divatos tutti-fruttis, szörpös rozékhoz, amiket én személy szerint nem szeretek, mert tizenkettő egy tucat. Ez a rozé friss volt, inkább fekete bogyós gyümölcs ízű, mintsem epres-málnás és hozta a vulkanikus talaj ásványosságát. Nagy szívfájdalmam, hogy teljesen tele volt a bringám táskája, így nem tudtam belőle hozni! Vissza az ételekhez. Áronék saját kertjében termesztett zöldségekből készülő indiai, közel-keleti és mediterrán vegetáriánus és vegán fogásokat lehet itt kipróbálni. Libanoni krumplit ettünk csilis uborkasalátával, igazi ízorgia!

37173725_2583840658308703_2435331969630863360_n.jpg

Levezetésképpen beültünk a Pláne borteraszra, ami kötelező program, ha Badacsonyban jár az ember. Én egy 2016-os Rajnai rizlinget ittam Bakó Ambrustól, a hosszú és tartalmas nap után viszont itt már nem koncentráltam annyira a borelemzésre, mindössze annyit tudok ehhez a borhoz hozzáfűzni a jegyzeteimből, hogy jónak találtam az illat és az íz egyensúlyát. Éppen zajlott a Badacsonyi Bor7, így tettünk egy kört a forgatagban és végül a Válibor standján ittam egy Budai zöldet a nap zárásaként.

37108724_2583841264975309_5489787606738665472_n.jpg

Másnap fontolóra vettem, hogy eltekerjek-e Balatonmáriafürdőre vagy inkább fedezzem fel Badacsonyörst. A második forgatókönyvet választottam, így elindultam a Folly Arborétum felé. Azt hittem, hogy belehalok, mire feltoltam Pandúrt a hegyre, de nem bántam meg.

dsc_0323.JPG

Az Arborétumban nem csak a természet szépségeiben gyönyörködhetünk, de remek borokat is kóstolhatunk. Van kombinált belépő kóstolóval és rágcsálni valóval, így a "sunday brunch"-ot egy Budai zölddel kezdtem. Friss, üde bor, almás, savas, ásványos ízzel.

dsc_0313.JPG

Poharammal a kezemben sétáltam egyet a fák között, aztán folytattam a kóstolást egy reduktív Kéknyelűvel, ami ásványos és egyben gyümölcsös volt. Harmadiknak a Cédrust választottam, ami egy hordóban érlelt olaszrizling szürkebarát házasítás, ízébe és illatába mintha az erdő lenne bezárva. A kiszolgálás nagyon kedves volt és a lányok nem sajnálták a bort sem, így vidáman indultam tovább a Csendes dűlőbe.

A Csendes dűlőről nem is nagyon hallottam még, csak egy kedves kolléganőm elmondásából. Ahogy odaértem, leesett az állam, a hely magával ragadó, mediterrán, kicsit tengerparti stílusú, lélegzetelállító kilátással. A szőlőbirtok "zászlóshajója" a 2013-as Kéknyelű, így azt kóstoltam meg. Remek választás volt, ez volt a legjobb kéknyelű, amit a napokban kóstoltam. A szőlőbirtokról érdekesség, hogy nem pincészet. Csak a szőlőtermesztésre koncentrálnak és a borokat Schieszl Konrád és Laposa Zsófi pincéjében készítik. Jó hír, hogy a Hárslevelűjük és a Kéknyelűjük múlt hét óta beszerezhető a Bortársaságnál! Ez a hely is olyan, ahonnan nagyon nehéz tovább állni, egész nap tudtam volna gyönyörködni a Balatonban és kortyolgatni a borokat. Nálam átvette a vezetést a balatoni borteraszok toplistáján.

dsc_0339.JPG

Nagy nehezen búcsút vettem a Csendes dűlőtől és visszatekertem Badacsonyba. Volt még egy kis időm a hajóm indulásáig, így beültem egy fröccsre az Istvándy borműhelyhez. Innen is szép a kilátás és jó az olaszrizling.

dsc_0345.JPG

A hajón egy régi barátunk pincészetének borait kínálják, ennek örömére ittam is egy Fáncsi Hegyi Irsait, aztán Fonyódról Máriahullámtelep felé vettem az irányt. Rémes, tavaly télen valamilyen érthetetlen okból átnevezték a méltán leghosszabb nevű balatoni települést Balatonmáriafürdő-alsóról Máriahullámtelepre. Még mindig nem tértem napirendre ez fölött. Út közben megálltam a Bélatelepen lévő Sellő büfénél, mert szerintem innen a legszebb a kilátás a Balatonra és itt van a legfinomabb lángos.

dsc_0351.JPG

Másnap átmentem Balatonfenyvesre a strandra. Azért szeretem ezt a szabadstrandot, mert hosszú partszakasza van, nincs tömeg és egészen a víz mellé is le lehet táborozni. Olvastam egy étteremről, a Konyhámról, így azt teszteltem ebédidőben. A büfésoron van, de ha közelebbről megnézzük igazi rejtett gasztro kincs, napi levessel, házi burgerekkel, salátákkal és frissensültekkel. Az árak sincsenek elszállva, a séf pedig Szikra Gabi, az egyik tv-s főzőműsor nyertese. Gabi nagyon kedves, ő szolgálja fel az ételeket és mindenkihez van pár jó szava. Tökkrémlevest ettem tejfölhabbal, kecskesajt-, és zöld morzsával és kovászmorzsába panírozott friss tehénsajtot a Hegedűs farmról, gyömbéres házi barackpürével és csónakburgonyával. Plusz pont, hogy Kristinus borokat szolgálnak fel. Egy élmény volt! 

dsc_0376.jpg

Másnap csatlakozott hozzám egy barátom, akiről azt gondoltam, hogy ő lesz az utolsó ember a földön, akit biciklizni látok, de kellemesen csalódtam. Balatonlellére mentünk, a Buzássy pincészet volt a cél. Miattuk kaptam rá a Rajnai Rizlingre, áprilisban egy dél-balatoni borkóstolón voltunk a Gellért hotelben, ott lett a favoritom. Ide is be kellett volna jelentkezni, de szerencsénkre soron kívül is részt vehettünk egy privát kóstolón. A pincészet 15 hektár területtel rendelkezik Balatonlellén, chardonnay, királylányka, sauvignon blanc, zöldvertelini, tramini, cserszegi fűszeres, merlot és cabernet franc szőlőfajtákkal foglalkoznak. A sort egy 2016-os Rajnai rizling - olaszrizling házasítással kezdtük, amit egy 2017-es Merlot rozé követett. Ez volt a második kiemelkedő rozé a nyaralásom alatt, semmi tutti-frutti, csak a gyümölcsösség, frissesség és kellemes savasság. Egy 2015-ös Tramini következett, majd egy igazán érdekes tétel, egy 2015-ös habzó Cserszegi fűszeres. Ezt nagyon gyümölcsösnek, üdének és könnyednek találtuk, szinte itatta magát, ellenben 15%-os alkoholtartalmával jobb óvatosnak lenni. Bejártuk a pincét és megkóstoltuk a kedvenc Rajnaimat, egy 2015-ös és 2016-os évjáratok házasításából készült cserszegi fűszerest és egy merlot-t. Megérte ide ellátogatni!

64d3a0005c3e6e852fb764baf70556d1_0.jpg

Buzássyéknál a kiváló vendéglátás és finom borok mellett kaptuk egy bennfentes tippet is a következő állomásunkhoz, ami a Cavpona Caesar volt. Nem ismertem ezt a helyet, ez is egy eldugott kincs. Iván bácsi, a tulajdonos és borász a mindössze fél hektáros ősi birtokon gazdálkodik, tradicionális eljárással készíti késői szüretelésű borait.

7f6ed050639f9cdeda3f690d4f35f58c_0.jpg

Zöldvertelínit, Rajnai Rizlinget, Rizlingszilvánit és a Caesar cuvée-t kóstoltuk miközben hallgattuk Iván bácsi történeteit a lugasban. A késői szüretnek és a fahordós érlelésnek köszönhetően mindegyik bor testes, füstös, olajos, de van bennük sav, leginkább a tokaji borrégió boraira hajaznak. A Caesar egy félédes cuvée, szinte már aszús jellege volt. A birtok római stílusú, innen ered a Caesar név is. Érdemes benézni!

dsc_0400.JPG

Összességében körülbelül a Balatonkör felét teljesíthettem, azt is cikkcakkban, hol az északi, hol a déli parton tekeregve. A hegymenetekért mindenesetre adok magamnak pár piros pontot és jövőre megpróbálok két hét szabit kivenni, bár szerintem az is kevés lenne, annyi mindent szeretnék még felfedezni a tó körül. Nekem a Balaton a Riviéra.