Hungarian Wines Gettogether

egy különleges este margójára

A villányi nyaralásunk után, egy álmos reggelen az egyik boros csoportban láttam meg a Hungarianwines.eu WebWineWriting borszakírói cikkverseny felhívását. Sem borszakértő, sem író nem vagyok, csak egy lelkes borvilàgjàró, de úgy éreztem, hogy ez nekem szól. Három kategóriában lehetett indulni, az egyiknek ez volt a címe: "Csak a színe legyen vörös". Égi jelnek tekintettem, hogy mostmár tényleg fogjak bele az írásba, főleg mert már egy ideje kacérkodtam a gondolattal, Villányban pedig részletes dokumentàciót készítettem a kóstolt borokról, még friss volt az élmény, csak formàba kellett önteni. 3 nap volt a nevezési határidő lejártáig, így gyorsan létrehoztuk a blogot. A verseny feltétele volt, hogy a blognak aktívnak is kell lennie, legalább havi 4 bejegyzéssel, így gőzerővel vetettem bele magam az íràsba. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az első irományom bejut a döntőbe és hogy Kalmár Boglárka (a Kóstolom szakírója) vagy az abszolút győztes Török Ferenc (a VinCe magazin szakírója) mellett fogok állni a színpadon. Talán ez is égi jel. 

A díjátadóra az első Hungarian Wines Gettogether kóstolóval egybekötött szakmai találkozón került sor, amit Etyeken, a Haraszthy pincészet Amfiteátrumában rendeztek meg. Ahogy odaértünk Németh Ági főszervező fogadott bennünket olyan kedvességgel, mintha ezer éve ismertük volna egymást. A rendezvénynek otthont adó helyszín nagyon hangulatos volt, páratlan kilátással a szőlőültetvényekre és a környező dombokra. A hangulat szinte családias volt, nagyon jól éreztük magunkat. A vörösboros kategória döntőseiként egy-egy exkluzív, 2003-as dupla magnum palack (3 literes) Teleki Villányi Merlot-t kaptunk, gyönyörű fadobozban. 

dsc_0747.JPG

A különleges estét igazán különleges borok koronázták meg. A soproni Taschner pincészenél kezdtünk egy 2015-ös brut chardonnay pezsgővel. Kiváló kezdés, elvégre ünnepelni jöttünk. Meg is lepődtem, hogy Sopronban Chardonnay-ből pezsgőt készítenek, azon a borvidéken inkább a vörösborok dominálnak. A nagyszülők által alapított családi borászat tulajdonosától megtudtunk, hogy 20 hektáron gazdálkodnak, kékfrankos, zweigelt, cabernet franc, cabernet sauvignon, pinot noir, Irsai Olivér, korai piros veltelini és zenit fajtákat termesztenek. Itt még 2 tételt emelnék ki, a 2018-as Irsai Olivért és a 2016-os barrique chardonnay-t. Idén a száraz, meleg és napos nyár felgyorsította a szőlő érésének a folyamatát, így a borászok korábban elkezdtek szüretelni, Taschneréknék így június 30.-án szüretelték az irsait. Nagyon friss, almás, üde bor volt. A chardonnay a hordós jegyek mellett nekem a vegetális, zöldséges ízeket hozta, korábban még nem kóstoltam hasonlót. 

Ezt követően a móri Csetvei pincészet standjánál álltunk meg. Krisztina, a tulajdonos-borász úgy üdvözölt minket, mint régi ismerősöket és hatalmas lelkesedéssel mesélt amfórás borairól. Az amfórákat (szőlő erjesztésre szolgáló edényeket) Grúziában ősidők óta használják. Kriszta járt is kint, hogy minnél többet megtudhasson erről az eljárásról és ellessen pár titkot. Utazásáról írt egy cikket, miután Légli Attila felhívta és felajánlotta segítségét az amfórás borok készítésében. Az eljárás lényege, hogy a bort színléként finom seprőn teszik az amfórába, így nincs oxidáció és kevesebb ízanyag kerül az érlelés során a borba. A harmadik amfórás Ezerjóját (2017) kóstoltuk, ami egy nagyon tiszta, kicsit fűszeres, könnyű bor volt. Ezerjóval nincs nagy tapasztalatom, így nyugtáztam, hogy finom. Összehasonlításképpen egy szintén 2017-es, hordós érlelésű Ezerjóval folytattuk. Ez nem túl hivalkodóan, de hozta a hordós jegyeket, nekem kerekebb és lágyabb volt az amfórás verziónál. Végül következett a 2017-es NapHoldCsillag chardonnay-ezerjó-szürkebarát házasítás. Komplex, harmónikus, a fahordós érlelésnek köszönhetően nagyon izgalmas bor. Könnyű megkedvelni. 

img_20180816_191750_2.jpg

A Somlói Tornai pincészetnél felcsillant a szemem, amikor megláttam a Pink Pinor Griggio-t. Rég óta szerepelt a listámon Somló és a rózsaszín szürkebarát kóstolása is, azt nem gondoltam, hogy ez a kettő egyszerre fog teljesülni. A szürkebarát szőlő héja vörös színanyagot tartalmaz, ettől a fürt pinkes-szürkés árnyalatú. A mustot mintegy 6 órán keresztül héjon áztatva nyerik ki a színt, majd tartályban erjesztik. Friss, gyümölcsös, epres, citrusos. Érdekes tétel. Ezt követte egy 2017-es Sauvignon Blanc, ami illatában hozta a bodzás jegyeket, ízében viszont inkább a savasság és az ásványosság dominált a virágosság felett. Végezetül egy reduktív Juhfarkat kóstoltunk, ennek a bornak a történetét viszont nem tudtam meg, mert elkezdődött a díjkiosztó, így sűrűn elnézést kértem Tornai Tamástól mert jelenésem volt a színpadon. 

dsc_0748.JPG

Ránk sötétedett, én pedig a borokról kézzel szeretek jegyezetelni, így hát úgy döntöttem, ennyi elég a "borszakértésből" és az este további részében a kiállítókkal beszélgettünk és iszogattunk. Az est fénypontja az volt, mikor a Teleki pincészet standjánál találkoztam egy olvasómmal. Egy nagyon kedves lány volt, a barátja kísérte el. Gratulált a cikkhez és kérdezgetett, hogy mióta írok és alig akarta elhinni, hogy alig másfél hónapja. Még egy képet is csinált rólam a díjammal, amit majd feltesz a saját blogjára. Talán erre mondják, hogy 15 perc hírnév mindenkinek jár.