Kis pincék nagy borai - körkép az Óbudai Bornapokról

Beköszöntött az ősz, szinte minden hétre jut minimum egy borfesztivál. A kiállítók mellett szerintem érdemes kicsit tüzetesebben megnézni a kísérő programokat is, amik általában szakmai előadások vagy vezetett borkóstolók, persze nem csak profiknak. Múlt hétvégén az Óbudai Bornapokra esett a választásom és részt vettem a Káli Ildikó sommelier által tartott Borkörkép kóstolón is. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz a borsor, biztos voltam benne, hogy igazi különlegességeket fogunk kóstolni. Nem kellett csalódnom. Az első tétel a somlói, pontosabban ság-hegyi Dénes Hegybirtok 2015-ös Pinot Gris-je volt. A Ság-hegy Celldömölkön, a Somló mellett van, található ott egy vulkanikus kráter, ami különleges "srétes", bazaltos, morzsalékos talajt biztosít a területnek. A borhoz a szőlőt egy 10 éves, keleti kitettségű dűlőben termesztik. A bor körtés, friss, fűszeres, savas, kicsit sós, közepesen testes. Pár hónapig volt hordóban, közepesen érett kecskesajthoz remekül illene.

img_20180922_141407.jpg

A második bor a badacsonyi Büttner pince 2016-os Vulcanus-a volt. A 3 éve alapított borászat 15 hektár területen gazdálkodik. A vulcanus szőlőfajtát Király Ferenc nemesítette az '50-es években szürkebarát és budai zöld fajták keresztezésével. A bor rajnais palackba került, mézes, hársfavirágos illata kicsit csalóka, ízében inkább citrusos, őszibarackos, sós, savhangsúlyos. Halakhoz vagy magyaros ételekhez is passzol. Ezt követte a soproni Garger Imre 2015-ös Kékfrankosa. A borhoz felhasznált szőlő a Vashegyen terem, amit annak idején a vasfüggöny szelt ketté. A bor egy évet töltött hordóban és további egy évet érlelődött palackban, gyümölcsös, fűszeres, borsos, üde savú, lendületes. Magyaros ételek kiváló kísérője. Utolsó tételünk a Dorogi pincészet 2012-es Tokaji Fordítása volt. A borhoz felhasznált szőlő Tarcalon termett, ahol löszös felső rétegű, vulkanikus talaj a jellemző. A fordítást régen a szegények aszújának nevezték. Úgy készül, hogy az aszúszemeket zsákba teszik, kitapossák, majd a megmaradt szemeket a zsákból kifordítják és egy száraz borral teli kádba öntik, ahol három nap ázás után kinyerik belőlük a zamatanyagokat. Almás, mézes, hársfavirágos, karamellás illatú, mandarinos, szilvás ízű, szép savú bor. Desszertekhez, például flódnihoz tökéletes választás. Kellemes hangulatban telt a kóstolgatás, Ildikó, aki egyébként a Magyar Sommelier Szövetség egyik alapító tagja, nagyon kedves és közvetlen, hihetetlenül sokat tud a borokról, jó volt ellesni tőle pár kóstolási praktikát. 

img_20180922_150241_1.jpg

Ezt követően felfedezőútra indultam a Fő téren, első állomásom a somlói Fekete Pince volt. Az egyik kedves kollégámnak vettem tőlük nászajándékba egy üveg Juhfarkat, én viszont még nem kóstoltam. A legenda szerint aki ezt a bort fogyasztja a nászéjszakáján bizonyosan fiú utódra számíthat (a teória igazolása még várat magára). A nagy hagyományokra visszatekintő pincénél az új tulajdonosok Fekete Béla bácsi munkásságát folytatva, hagyományos technológiával készítenek gazdag fehérborokat. A 2016-os Cuvée-vel kezdtem, ami juhfark és olaszrizling házasítása. A két bor a házasítást megelőzően külön, spontán erjedt, majd tíz hónapot töltöttek magyar tölgyfahordóban és még kilencet tartályban. Almás, fűszeres ízű, karakteres bor. Ezt követte a 2011-es Juhfark, magas alkoholtartalmú, komoly bor, ásványos, sós ízjegyekkel.  

img_20180922_153644.jpg

A balatonudvari Skrabski pincészet következett. A skrabski vörösvércsét jelent, ezért látható a madár a címkéjükön is. Az organikus borokat készítő pincészet a Kis Leshegyen 5 hektáron gazdálkodik, olaszrizlinggel, furminttal, rajnai rizlinggel és kékfrankossal foglalkoznak. Egy félszáraz Olaszrizling Furmint cuvée-vel kezdtem, nekem kicsit édes volt, viszont szépen hozta az olaszrizling mandulásságát és a furmint gyümölcsösségét. Ezt követte a 2017-es Rajnai Rizling, ami egy nagyon kedves, könnyed rajnai, parfümös, petrolos, szinte itatja magát. Itt még egy 2016-os Furmintot kóstoltam, almás, virágos, szerethető bor.  

img_20180925_142414.jpg

Az egri Nyolcas és fia pincészet nevével többször találkoztam, viszont most kóstoltam náluk először. Mivel még korainak tartottam vörösre váltani Nyolcas Tamás tulajdonos a 2017-es Rajnai Rizlingjüket ajánlotta kezdésnek. Üde, gyümölcsös-parfümös bor, reduktív technológiával készült és nem is volt hordózva, így szándékosan, csak enyhén petrolos. Ez után egy igazán különleges tételt, a 2017-es Narancsbort kóstoltam. Színe, illata és íze is narancsos volt, 70% traminiből és 30% királyleánykából készült, egy hétig volt héjon hagyva, hogy kinyerjék a traminiból a színanyagokat. Közepesen testes, nekem a nyarat idézte vissza. Remélem hamarosan újra találkozom Nyolcasékkal, mert a vöröseiket is szeretném górcső alá venni. 

img_20180922_161829.jpg

A tolnai Bernát Pincénél is megálltam egy Rajnaira. Na jó, meg egy Zöldvertelinire. A Tolnai borvidék hazánk egyik legkisebb és kevésbé ismert borvidéke: 1998-ban alakult meg a Szekszárdi borvidék Völgységi körzetéből. Az itt termő szőlő nagy részét eladják és csak kevés pincészet foglalkozik borkészítéssel. Egyikük a bonyhádvarsadi Bernát pince, tulajdonosai munka mellett, hobbiként kezdtek bele a borkészítésbe, 13 hektáros területükön rajnai rizling, chardonnay, zöldvertelini és királyleányka találhatók. A zöldvertelini tőkéket az 1960-as években telepítették, maga a bor ízlett, friss, üde, zöldalmás-citrusosságával. A Rajnai rizlingről megtudtam, hogy burgenlandi klónt használtak az ültetvény telepítéséhez, nehezen érik, nehéz vele dolgozni és hogy a belőle készült bor fél év után a palackban kezd el olajosodni. Hozta a parfümös-petrolos fajtajegyeket, kellemes volt. 

img_20180922_164101.jpg

Elvitelre is szerettem volna vásárolni valamit, mert este jelenésem volt a barátaimnál. Tetszett a Dénes Hegybirtoknál kóstolt Szürkebarát, kíváncsi voltam a többi borukra, így végezetül őket kerestem fel. Megkóstoltam a 2014-es Olaszrizlingjüket, ami a Ság-hegy válla fölött lévő területeken termő 100 éves tőkék gyümölcséből készült. Ízében a mineralitás dominál, különleges tétel. Ezt követte a 2015-ös Rajnai rizling, friss, fűszeres inkább citrusos ízjegyeket véltem benne felfedezni. A végére hagytam a Vörös Kakast, ami egy Kékfrankos-Merlot-Cabernet Sauvignon-Zweigelt házasítás. Közepesen testes, fűszeres, ásványos, lendületes vörösbor. Ebből hoztam elvitelre. Aztán a Fekete pincéhez is visszakanyarodtam és a Cuvée-ből vettem egy palackkal. Mindkettő remek választásnak bizonyult, a társaság imádta.

img_20180922_165028.jpg