Bor, mozi, Bormozi!

Nem vagyok nagy moziba járó, viszont ősszel, ahogy beköszönt a hűvösebb idő rá lehet venni egy-egy ilyen programra is. Felcsillant a szemem, amikor a barátnőim bedobták a Bormozi ötletét, ráadásul egy dán film volt műsoron, amit egyébként is meg szerettem volna nézni. A Bormozi az Ihatóbb Magyarországért szervezet kezdeményezése, kötetlen, baráti hangulatú, havi rendszerességgel megrendezésre kerülő filmvetítéssel egybekötött borkóstoló a VinoPiano borbár egyik kistermében. Tetszett az ötlet, kíváncsian vártuk a csütörtök estét.

A társaságunkból én érkeztem meg elsőként, így váltottam pár szót a szervező Nyulasi Gábriellel és a jelen lévő "régi motorosokkal" az este forgatókönyvéről. A koncepció az volt, hogy a filmet két részletben nézzük meg, előtte két bort kóstolunk, közben tartunk egy rövid szünetet és megkóstolunk újabb három bort, majd a végén, a film után még hármat. A legvégén pedig tombola is lesz, meglepetésekkel. A bárban ízlés szerint (és kedvezményes áron) válogathattunk össze tapas tálat sajtokból, zöldségkrémből, olajbogyóból, zöldségekből és felvágottakból. Miután minden résztvevő megérkezett Gábriel üdvözölte a régieket és az újakat és belecsaptunk a lecsóba. A borokat illetően a tematika alapján különböző borvidékekről érkező tételeket kóstoltunk, izgalmas borsor várt ránk.

img_20180927_185746.jpg

Az első tétel a 2016-os Mousse sárgamuskotály gyöngyözőbor volt Tokajból, a Pajzos-Megyer pincészettől. Annak ellenére, hogy a bor már két éves, a szénsavasságán ez egyáltalán nem érződött, a szénsavgyöngyök csak úgy cikáztak a poharainkba, ízében kellemes, virágos, nyárias volt. Ezt követte egy 2018-as Irsai Olivér a soproni Taschner pinészettől. Nekem ehhez már volt szerencsém a Hungarian Wines Gettogether etyeki rendezvényén, azért teszem hozzá, továbbra is elég kuriózum szeptember végén idei bort inni, a minden eddiginél korábbi szüret miatt. Zöldalmás-citrusos, friss, szinte ropogós bor. 

Kicsit a filmről. A Születésnap egy 1998-as dán filmdráma, az első a dogma filmek közül. A dogma filmek szigorú szabály szerint készültek, csak kézikamerával lehetett őket rögzíteni és tilos volt például speciális világítást is alkalmazni, ezzel is tiltakozva a drága és mesterkélt hollywoodi filmgyártás ellen. A film számos díjat kapott, többek között a Cannes-i Filmfesztiválon is kitűntették. Témáját tekintve a Születésnap nem egy vidám alkotás, egy négy gyermekes dán család fejének 60. születésnapjáról szól, akinek nemrégiben öngyilkosságot követett el az egyik lánya. Próbálok nem nagyon spoilerezni, hátha van, aki még nem látta és szívesen megnézné, de a lényeg, hogy az ünnepség közben számos sötét családi titokra derül fény... 

img_20180927_190841.jpg

A film felénél a mátrai, egész pontosan gyöngyöstarjáni Benedek Pince 2017-es Epreskert dűlőszelekált Sauvignon Blanc-jával folytattuk. Savhangsúlyos, citrusos, bodzás bor, lehelletnyi ásványossággal. Ezt követte a cserépfalvi Roszkos pincészet 2017-es Traminija. A bükki borvidékről származó bor igazán érdekes tétel volt. Ez a kicsi borvidék sem kap elég figyelmet, pedig rejtett kincseket találhat az oda látogató/onnan kóstolgató borkedvelő. Éppen ezért is alakult meg nemrégiben a Szövetség a Bükki Borvidékért civil szervezet, melynek célja, hogy összefogja a térség szakembereit és hogy eredet- és minőségvédelmi rendszert tartson fent. Ez a bor az Egri Érsek Bora, mézes, sárga virágos illatával és üde, gyümölcsösségével nekünk is ízlett. 

42703967_305826966667079_6639487568045932544_n.jpg

Ezt követte Kamocsay Ákos 2015-ös Ihlet cuvée-je, ami egy hárslevelű, chardonnay és chenin blanc házasítás. A chenin blanc egy a Loire völgyében (Anjou régióban) őshonos, viszonylag nehezen kezelhető, ezért nem túl népszerű francia szőlőfajta. Maga a cuvée elegáns, mézes, virágos illatával és baracklekváros ízével arra enged következtetni, hogy bizonyára volt hordóban, közben pedig nem. Ennek ellenére egy jó ivású, kellemes bor.

A film után még egy siller és két vörösbor várt ránk. A Tolnai borvidékkel folytattuk bortúránkat, a paksi Fabro pince 2017-es Sillerjével. Sillert nagyon ritkán iszom, így nincs is nagy összehasonlítási alapom, viszont mostanában a zweigelt rozék bejöttek, így kíváncsian vártam ezt a zweigelt-kékfrankos siller cuvée-t. Illatában málnás, ízében meggyes, egy icipici kesernyésséggel, izgalmas tétel. Az első vörösbor a felvidéki Geönczeöl pincészet 2015-ös Laurentum-a volt. A Szent Lőrinc szőlőből készülő bor igazán különleges, szilvás, fahéjas illatú, ízében inkább meggyes, közepes testű vörösbor. Nekem ez volt a kedvencem az este folyamán. Az utolsó tételünk a dél-balatoni Podmaniczky pincészet 2016-os Feketerigó syrah-merlot házasítása volt. Borsos, meggyes, kellemes, enyén hordós ízjegyekkel.
42686644_242741989732089_8172414881216069632_n_1.jpg

A kóstoló végeztével mindenki felírhatta a "mozijegyre", hogy melyik volt a kedvenc bora, majd a jegyeket bedobtuk egy kalapba (szatyorba) és következett a tombola sorsolás. Mint "Bormozi újonc", én húzthattam ki az első szerencsés nyertest, aki az egyik barátnőm volt. Utána ő kihúzta a másik barátnőnk férjét, aki a barátnőnket húzta, ő pedig a sógorát, aki végül kihúzott egy lányt, aki nem a mi társaságunkhoz tartozott. Mindennemű bunda gyanúja csakis a képzelet szüleménye. Összességében kellemesen szórakoztam, jók voltak a borok, jó volt a film, a társaság és a hangulat. Biztos jövünk máskor is!