Bordeaux-i Október

A legtöbb borkedvelő bakancslistáján szerepel, hogy egyszer eljusson Bordeaux-ba, természetesen én sem voltam ez alól kivétel. Október közepén egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy a hosszú hétvégén meglátogatom az ott élő barátnőmet. Az idei évemben különösen jól állnak a szerencsecsillagaim, mert mint utóbb kiderült, jövő nyárig az enyém volt az utolsó közvetlen járat, így máris mázlistának éreztem magam. És ez még csak a kezdet... Miután megérkeztem hétfőn, nyakamba vettem a várost, szikrázó napsütésben sétáltam a gyönyörű utcákon és tereken, aztán ellátogattam a Cité du Vin nevezetű bormúzeumba, ahol életem eddigi legérdekesebb interaktív kiállításán vettem részt. A látogatók kapnak egy audio guide-ot, aki a választott nyelven végigkíséri őket a kiállítótéren, ahol a világ borvidékeinek megismerésén keresztül a borászat történetét bemutató tárlaton át egészen a borok színeit és illatait bemutató, minden érzékszervünket megmozgató utazáson vehetünk részt. Nekem nagyon hasznos volt, hogy felfrissíthettem a francia boros szókincsemet, arról nem is beszélve, hogy a túra végén az épület 9. emeletén különlegesebbnél különlegesebb borokból választhatunk és kortyolhatjuk el a lélegzetelállító kilátást csodálva. Én a Remy Breque Cremant de Bordaux Cuvée Prestige Brut gyöngyözőbort kóstoltam, kellemes volt.

uj_mappa_2_1.jpg

Keddre a borokhoz egy cseppet sem kapcsolódó programot szerveztem, meglátogattam Arcachon-t és a Pilat dűnét. Ez a dűne Európa legnagyobb homokdűnéje, 3 km hosszú, 500 méter széles és kb. 60 méter magas, Arhachon mellett, egy erdő és az óceán között terül el. A Gironde-torkolatvidéktől a spanyol határig 250 kilométer hosszan homokos tengerpart található. A tengeráramlatok évezredeken keresztül homokot raktak le a part vonala mentén és a szél ezt a homokot dűnékbe hordta, így alakult ki a Pilat dűne. A sivatagi táj lenyűgöző, az idő pedig ragyogó volt. 

uj_mappa_2_2.jpg

Szerdán Saint Emilion-ba mentünk, szerettük volna meglátogatni Európa legrégebbi föld alatti templomát és persze a környező borászatok egyikét. Pont elcsíptünk egy idegenvezetést, így rengeteg érdekességet megtudtunk ennek a festői szépségű kisvárosnak a történetéről. Az UNESCO világörökség részét képező városkának az egyik érdekessége a monolitikus templom, amely kívülről egy impozáns gótikus stílusú épület a maga 68 méteres harangtornyával, ám alatta egy XII. századi 38 méter hosszú és 12 méter magas (vagyis tulajdonképpen mély) föld alatti templom húzódik meg. Az ókori görög "mono" "egyetlen" és "lithos" "kő" szavak arra utalnak, hogy a templomot a mészkő fennsík egyetlen kőtömbjéből alakították ki. A város "szentje" Emilion egy angol származású szerzetes, itt élte le élete utolsó 17 évét 750 és 767 között, barlangja a templom alatt található. Emilion előszeretettel lopott a gazdagoktól és zsákmányát szétosztotta a szegények között. Egyébként nem volt hivatalos szent, de a város népe annak tartotta jó cselekedetei miatt és mert ő keresztelte barlangjában a helyieket. Imádkozó kövéről az a hír járja, hogy ha egy nő ráül, hamarosan gyermekáldás elé fog nézni. A föld alatt található a Szentháromság kápolnája is, amely a XIII. század körül épülhetett, kupolájában a XIV. századi festmények úgy állták ki az idő vasfogát, hogy a Francia Forradalom alatt a kápolnában hordókészítő műhelyet alakítottak ki, ahol is a munkával járó füst belepte a falakat és megvédte a falfestményeket az enyészettől, amelyekre csak az 1997-es felújítás során bukkantak rá. A föld alatti komplexumban találhatók még katakombák is, amik temetkezési helyül szolgáltak. Sajnos lent nem lehetett fényképezni, így mindenkinek azt javaslom, hogy győződjön meg minderről a saját szemével. 

uj_mappa_2_3.jpg

Ezt követően a Châteu Gaillard felé vettük az irányt. A tulajdonos hölgy Catherine Papon Nouvel fogadott bennünket és határtalan lelkesedésével mesélt nekünk a több, mint 300 éves múltra visszatekintő családi vállalkozásukról. Csak Saint Emilion Grand cru-t készítenek (a cru-kre később kitérek) 20 hektáros termőterületükről, 2008 óta Bio minősítéssel. A Château Gaillard Grand cru 30%-ban Cabernet Franc, 70%-ban Merlot, ebből a 2015-ös évjáratot kóstoltuk, ami palackozás előtt egy évet érlelődött francia tölgyfahordóban. A bio gazdálkodás, mint megtudtuk, nem azt jelenti, hogy a szőlőt egyáltalán nem kezelik szerekkel. Saint Emilion környékén is komoly gondokat okoz a lisztharmat, ami szereti a meleget és a párás időt. A borászatnál az úgynevezett "bordeaux-i keveréket", mint kontaktanyagot használják, ami vízből, réz-szulfátból és mészből áll és ezzel permetezik be a szőlőt. A módszer természetes védelmet biztosít a lisztharmat ellen, ám egy kiadós esőzés után a permetezést meg kell ismételni, ami nagyobb munkaigénnyel jár, mint a vegyszeres védelem esetében. A biogazdálkodás szabályai a gyomirtók és rothadás elleni szerek alkalmazása is tiltják és csak spontán erjesztést lehet alkalmazni, egyedül a kén használata megengedett.

uj_mappa_2_4.jpg

Egy másik bor készítésével is foglalkoznak, Château Petit Gravet Aîné név alatt, ami szintén Saint Emilion Grand cru, 10%-ban merlot és 90%-ban cabernet franc. 1999-ben került a család tulajdonába egy kisebb, 2 hektáros terület, ahol ennek a bornak az előállításához szükséges szőlők teremnek. Catherine-től megtudtuk, hogy a bordeaux-i château-k komoly gondokkal küzdenek a továbbörökítés tekintetében, még a nagy múltú borászcsaládok, mint az övé is, mert a fiatalabb generáció egyre gyakrabban dönt úgy, hogy megszakítja a hagyományt és nem viszi tovább a borászatokat. A térségben szép számmal jelentek meg a külföldi (főként kínai) befektetők, amit szomorúan nyugtáztunk.

img_20181024_172339.jpg

Csütörtökön este került éppen megrendezésre a Terre de Vins francia borszaklap havi rendszerességű kóstoló estje, amin mi is részt vettünk. De mielőtt erről mesélnék, vegyünk át néhány francia boros kifejezést, a Franciaországban használatos minőségi rendszert és a bordaux-i borvidékkel kapcsolatos pár fontos információt dióhéjban. Az első és legfontosabb a szavunk château, ami magát a borászatot jelenti. Minőség tekintetében a legmagasabb besorolás az AOC (Appellations d'Origine Contrôlée vagyis eredetvédett), ez esetben a bor garantáltan arról a helyről származik, amit a címkén feltüntettek, ezen belül a legjobb terület megnevezése a Grand cru, a második legjobbé a Premier cru. A cru jelölhet château-t, vagy château-k összességét, ahol a különböző területeken egységes, magas minőségű termelés folyik. A Cru bourgeois az AOC rendszerbe nem bekerült, ám kimagasló minőségű borokat készítő borászatok összességét jelenti. A legelterjedtebb klasszifikációs rendszert 1885-ben vezették be III. Napóleon ideje alatt és a mai napig a kiváló minőség zálogául szolgál. A bordeaux-i borvidék Franciaország legnagyobb borvidéke a maga 120 000 hektáros területével. A földrajzi tényezők és a termelt borok stílusa meghatározza a bordeaux-i borok hat családját: Bordeaux & Bordeaux supérieur, Médoc, Blaye & Bourg, Libournais, Entre-deux-mers, Graves & Sauternais. Hogy tovább bonyolítsák a dolgot, Médoc-on belül is további földrajzi bontást alkalmaznak: Médoc, Haut-Médoc, Listrac-Médoc, Moulis en Médoc, Margaux, Saint Julien, Pauillac és Saint Estèphe. 

img_20181025_185134.jpg

A Cru Bourgeois du Médoc kóstolón 50 château 2016-os évjáratú borait ízlelhettük meg. A 2016-os évjárat kiemelkedőnek mondható mert az ideális időjárási körülményeknek köszönhetően a borok gyönyörűen visszatükrözik a termőterületek jellegét. A borászatok korábbi évjáratokat is kínáltak, így több szempontból is végezhettünk összehasonlításokat. A kóstoló helyszíne la Faïencerie volt, aminek a története 1835-ig nyúlik vissza, fűszergyártó üzem, majd hordóraktár, végül ipari mosoda volt, az Ipari Forradalom egyik szimbolikus épülete. Nekem nagyon bejött, főleg, ahogy az indusztriális stílus keveredett az exkluzívval, a hatalmas ipari csarnokban ugyanis kristálycsillárok biztosították a világítást. A kóstolt borok fantasztikusak voltak, hármat emelnék ki, kettőt Saint Estèphe-ből : Château Laffitte Carcasset (amit a Csengetett, Mylord?-ban is előszeretettel fogyasztottak) és az általunk "fürdők útjának" keresztelt Châteu Tour de Termes és egyet Margaux-ból: Château d'Arsac. A kóstoló lebonyolítás abszolút profi volt, kaptunk például kóstoló füzetet és ceruzát a jegyzeteléshez, minden asztalnál voltak kis baguette falatkák borkorcsolya gyanánt, díjmentes volt a pohár bérlés és a ruhatár és kifelé menet még egy kis ajándékcsomaggal is kedveskedtek nekünk benne a Terre du Vins legutolsó számával, mindezt 15€-ért. Fantasztikus élmény volt! 

uj_mappa_2_6.jpg