Petit Bateau

2018\12\01

Wine & Smile

Komédia borral, ideális párosítás és hogy ez miért nem nekem jutott eszembe? - gondoltam magamban, amikor megláttam a Wine & Smile névre keresztelt, borkóstolóval egybekötött gasztroszínház eseményt, ami November 22.-én csütörtökön került megrendezésre a Cult in Glass szervezésében a VinoPiano borbárban. "A gasztroszínház kulináris és színházi élmények társításával egy különleges, minden érzékre ható közösségi élmény részesévé teszi a nézőt." - jól hangzik, nemde? Kicsit utána néztem a fellépő Hírös Gasztroszínháznak és megtudtam, hogy a kecskeméti társulat idén ünnepli fennállásának ötödik évfordulóját és több tematika (ételek, italok) mentén is rendeznek előadásokat. A mostani főszerepében természetesen a bor állt, és persze Boncsér Sára és Fodor Dávid. Az improvizációs színház a jelen lévők aktív bevonásával mesélte el Anna, a borkedvelő mérnöklány és kishitű szerelme Zoltán etyeki szürettel tarkított történetét, amelyben megismerhettük a lány édesapjának, a félénk, hősszerelmes Pálnak, telekszomszédjával, Zsuzsannával szövődő románcát is. A második felvonásban Töhötöm, a féltékeny gépjárművezető oktató és csinos tanulója, a borrajongó Viola kalandjaiba pillanthattunk be. Töhötöm a minden lében két kanál közös képviselő, Marianna segítségével nyomozni kezd a lány körül legyeskedő, az egyetlen pesti olasz gyrososnál dolgozó szomszéd, Giovanni után, ám végül kiderül, hogy gyanúja teljesen alaptalan volt, így történetük a lánnyal boldog véget. Jókat nevettünk, nagyon ötletes volt az előadás. 

img_20181122_213232.jpg

A műsor mellett - vagyis pontosabban előtte és szünetben - öt kiállító borászat kínálatából kóstolhattuk. Alapvetően szórakozni és nem "borszakérteni" mentünk, így bevallom őszintén nem készültem részletes jegyzetekkel a kóstolt borokról, de pár érdekességet és a kedvenc tételeimet megosztanám. Ifj. Orosz Gyulától, az etyeki Orosz Gyula családi pincészet tulajdonosától megtudtuk, hogy Etyeken egy tucat borászat összefogásával éppen az Etyeki Pezsgő eredetvédelmi rendszer kidolgozáson fáradoznak. Remek hír, nagy pezsgő-rajongó lévén mindig örülök a hazai pezsgőgyártással kapcsolatos új kezdeményezéseknek. Meg is kóstoltuk Gyuláék 2015-ös Ősz névre keresztelt pezsgőjét. Ígéretes, csak így tovább!

img_20181122_185437.jpg

Ceglédi vagyok, viszont még nem kóstoltam a szintén ceglédi Kemenczés borháztól. Kemenczés úr elmesélte, hogy csak a borászat található Cegléden, a szőlőt a Mátrában termesztik, így már értem, hogy miért palackoznak Zenitet. Üde, friss, citrusos bor volt, emellett felírtam magamnak a Még egy korty - Sauvignon blanc-t, amit majd szeretnék beszerezni, ha legközelebb hazalátogatok. Kipróbáltuk a soltvadkerti Generosa-t az Eiffert borháztól és hosszasan elidőztünk a káptalantóti Sabar Borháznál és alaposan végigkóstoltuk a kínálatukat. Nekem leginkább a Szürkebarát ízlett, barackos, fűszeres ízű, a fahordós érlelésnek köszönhetően krémes bor, a borászat egyik Birtokbora. Az este vége felé közeledve vörösre váltottunk és az egri Petrényi Winery-nél kóstoltunk egy jó Bikavért.

img_20181122_213212.jpg

A kóstolóteret a teltház miatt kicsit szűkösnek éreztem és jó lett volna egy kicsivel több levegő, de ezt leszámítva kellemes este volt és jól mulattunk. Köszönjük a jegyeket a Barbwine csapatának! 

beszámoló borkóstoló gasztroszínház Bor Sabar Petrényi VinoPiano Orosz Gyula Cult in Glass Kemenczés Eifert

2018\11\29

Balkán Borklub csapó 2 - Isztria

Horvátországról a gyönyörű tengerpartok, pálmafák, családi és baráti nyaralások vagy esetleg a horvát focicsapat parádés vb szereplése jutnak eszünkbe, kevesen gondolunk egyből a horvát borokra. A CEWI, a Pécsi Borozó és a WineSofa közös szervezésű Balkán Borklubjának második állomása éppen ezért Isztria volt, hogy közelebbről is megismerkedhessünk Horvátország két érdekes és különleges borával a malvazijával és a terannal. A kóstolóra egy esős, szinte már téliesen hideg napon került sor a budapesti Zenit Hotel Palace-ban. Ilyen napokon előszeretettel nézegetem a nyaralás alatt készült fényképeimet, hogy egy kicsit visszaidézzem a napsütést és a jó időt. A nosztalgiázásban most a borok is segítettek. A kóstolót Győrffy Zoltán, a Pécsi Borozó főszerkesztője tartotta, aki a borok és az isztriai borvidék részletes bemutatása mellett színes történeteket mesélt saját utazási élményei kapcsán, így az első Borklubhoz hasonlóan a remek borajánlások mellé bennfentes útikalauzt is kaptunk. 

img_20181120_205021_1.jpg

Isztria mára Horvátország bor- és gasztrodesztinációjává nőtte ki magát, köszönhetően egyrészt annak, hogy ezt a területet kevésbé sújtotta a háború, így itt kezdett el a '90-es évektől leggyorsabban fejlődni a turizmus; másrészt a régiós összefogásnak, ami a tömegturizmusból újrapozícionálta a térséget, ahová mára a környező országokból (Ausztria, Olaszország, Szlovénia) egész évben érkeznek a (fizetőképes) vendégek. Isztria fő profilja a bor, a szarvasgomba és az olíva. Mindháromhoz kóstoló útvonalak kerültek kijelölésre, amelyek mentén az ide érkezők feltérképezhetik a helyi termelők kínálatát. 

Horvátországban 66 borvidék található kb. 25.000-30.000 hektáron, melyeket az idei bortörvény 4 borrégióba csoportosított: Szlavónia és Dunamente, fő profilja a grasevina vagyis az olaszrizling; Isztria és a Kvarner-öböl, ahol a malvezija és a teran teremnek; Dalmácia, ahol a plavac mali vörös szőlőből készítenek borokat és Közép-Horvátország, ahol mindenféle szőlőfajta jól érzi magát. Isztrián belül megkülönböztetjük a nyugat- (5800 ha), a közép- (210 ha), és a kelet-isztriai (100 ha) borvidékeket. Talaja jellemzően terra-rossa, a legnagyobb területen termesztett szőlőfajtája a malvazija, de találunk itt még kékfrankost, terant és poreci vörös muskotályt is. Ha a malvazija palackján IQ - Istrian Quality - jelzést látunk, biztosak lehetünk benne, hogy a bort szigorú minőségi előírásoknak megfelelően készítették. A helyi összefogás és közös brand építés egyik kiemelkedő eseménye a Vinistria kiállítás és borverseny, ahol természetesen a malvaziják is górcső alá kerülnek. 

img_20181120_190452.jpg

4 malvaziját kóstoltunk, az alaptól a prémium kategóriáig. A középkorban a horvátok malvazijának neveztek egyébként minden jó bort. A fajta a Jugoszláv tömegtermelésnek köszönhetően nem örvendett nagy népszerűségnek, ám mára sikerült a presztízsét helyreállítani. Nekem a sorból a Fakin családi "garázsborászat" bora lopta be magát a szívembe, és nem csak a nagyon ötletes "Fakin Good Wines" szlogenjük miatt. Gyümölcsös-virágos illat, friss, citrusos, enyhén trópusi gyümölcsös íz, már csak a tengerpart és a napfény hiányzik hozzá. Az este utolsó fehérbora a Matosevic pincészet Grimalda Bijela 2016 volt, ami egy 50% chardonnay, 25% malvazija, 25% sauvignon blanc házasítás. Más stílusú, mint a malvazija, ami azt is bizonyítja, hogy ez a terület is képes nagy bort adni. Barackos, virágos, kicsit fűszeres, karakteres fehérbor. 

img_20181120_204956.jpg

Az este második felében a vörösboroké volt a főszerep. Megkóstoltunk a Matosevic Grimalda Crna 2016 cuvée-t, ami 85% merlot, 15% teran és a horvátok kedvenc gasztroborát a Vina Laguna - Festigia Castello 2015-öt (50% merlot, 30% syrah, 20% cabernet sauvignon). A teran eredetén hosszú évekig vitatkoztak a szlovének és a horvátok, végül a kutatások megállapították, hogy a szlovén refosk és a horvát teran külön klónvariánsok. A kóstolt borok közül nekem a Coronica Gran Teran 2013 ízlett a leginkább, dűlőszelektált, hordós és palackos érlelést is kapott, illata szedres, szilvás, kicsit dohányos, jó savakkal, hosszú lecsengéssel. 

img_20181120_203327.jpg

Számos színes boros és nem boros program vár minket Isztrián, ellátogathatunk például Motovunba a Teran és Szarvasgomba fesztiválra, vagy a FilmfesztiválraRovinj-ban található Horvátország első Michelin csillagos étterme, a Monte. Livade-ben pedig térjünk be Zigante éttermébe, ahol a kiváló ételeket és jó borokat kóstolhatunk, nem mellesleg a tulajdonos Giancarlo Zigante találta meg a világ legnagyobb szarvasgombáját. Ha már erre járunk mindenképpen próbáljuk ki az "isztriai levest" is, ami vörösborból és olívaolajból készül, egy csipetnyi borssal. Jövőre folytatódik a Balkán Borklub sorozat, addig is rendelhetünk balkáni borokat a Pannon Borboltból.  

img_20181120_204937.jpg

beszámoló horvátország borkóstoló isztria malvazija teran Bor balkáni borok

2018\11\14

Csobbanás a BORmedencében

Ezúttal nem egy borral teli medencébe mártóztam meg, bár kétségkívül a Helia Hotelben eltöltött Dionüszosz borfürdőm is megérne egy misét, de arról majd talán máskor mesélek. A Magyar Nemzeti Múzeumban jártam a II. BORmedence - Kárpát medencei borünnep elnevezésű sétáló kóstolón. Kíváncsian vártam elsősorban a határon túli kiállítók kínálatát, mert mostanában meglehetősen kísérletező kedvemben vagyok, ami a környező országok borait illeti. A díszvendégek a Badacsony és a Szent-György hegy voltak, az idei évem nagy favoritjai és ha ez még nem lenne elég, beneveztem a Fekete Leányka mesterkurzusra is, szóval a tartalmas este borítékolható volt.

img_20181027_155828.jpg

Nagyon taktikusan nem sokkal nyitás után érkeztem, ekkor még nem volt tömeg, volt jég és volt alkalmam a borászokkal is váltani pár szót. Első körben a számomra ismeretlen és a ritka fajták feltérképezésével kezdtem a nézelődést. Az erdélyi, egészen pontosan érmelléki Hegedűs Attilánál egyből két érdekességet is találtam: generosát - ami a piros tramini és az ezerjó keresztezéséből nemesített fehér szőlő fajta, és tüdőszínű bakatort - az egykoron nagyon kedvelt, ám mára kissé elfeledett régi magyar fajtát, amellyel Hegedűs úr 2017-ben a Nemzeti Borkiválóság elismerésben is részesült. 

A kárpátaljai Bereg-vidékről a Sass pincénél kóstoltam egy 2015-ös bakatort, illetve a Ridit cuvée-t, ami 80% bakator, 20% furmint házasítás. Mindkettő megnyerte a tetszésem. A délvidékről a Szabó Pincétől és a Kováts pincétől került a poharamba egy-egy kiváló grasevina (olaszrizling), Szabóéknál még kiemelném a hordós érlelésű, ezért karakteres Sauvignon Blanc-t, illetve Kovátséknál a 2017-es Kékfrankos-Merlot rozé cuvée-t, ami szerencsére az általam is kedvelt, cseppet sem tutti-fruttis rozé kategóriába sorolható. 

img_20181027_162617.jpg

A hazai kínálatból a mindössze 3 éves somlói Tomcsányi családi pincészet 2016-os Furmintja nagyon bejött, kíváncsian várom majd a 2018-as amforás verziót is. Emellett a bükki Gallay kézműves pince 2015-ös 11 hónapig finomseprőn érlelt Zenitje is felkerült a listámra. A díszvendégekről sem feledkeztem meg, de mivel szerencsére elég gyakran járok a Badacsony környékén, a kiállítók közül azokat választottam, akiknek a borait nem volt  még alkalmam megkóstolni. A Pláne Badacsony kiváló szortimentjéből új kedvenc lett a Bencze családi birtok 2017-es amforás Riesling-je (rajnai rizling), ebből már be is szereztem egy palackkal a Borfalu bortékából. Végül, de nem utolsó sorban a badacsonyörsi Bagolykő Birtok Ketten rózsakő-olaszrizling cuvée-jét is megkedveltem, ez a bor a DemiJohn-nál érhető el Budapesten. 

img_20181027_155934.jpg

Hamar elrepült az idő, még úgy is, hogy a Fekete leányka mesterkurzus csak egy fél óra késéssel kezdődött. Nagyon nagy volt az érdeklődés, a különteremben telt ház fogadta Orha-Szakács Imrét, aki Szatmárnémetiből érkezett, hogy igazán különleges borokon keresztül ismertessen meg minket az Erdélyben őshonos fekete leánykával. Bevallom őszintén, hogy én korábban csak Balla Gézától kóstoltam ezt a fajtát, de az egyik kedves kollégám ódákat zengett róla, így izgatottan vártam a borsort. Imre előadása egy számos borászati adattal megtűzdelt interaktív beszélgetésbe csapott át, kellemes volt a hangulat. Megtudtuk, hogy a szőlő eredete nem ismert, és a neve ellenére nem a Leányka DNS-éből való, valószínűleg vadszőlő fajta lehetett. Önporzó, közepes fürt, jó cukorgyűjtő képesség és maximum közepes tanninok jellemzik. A 12 tételből álló sort ezúttal nem részletezném, nekem a DaVino Monogram 2014 és Balla Géza 2015-ös Stonewine Feteasca Neagra ízlettek a leginkább. A DaVino Románia Top pincészetei között szerepel, a bor engem leginkább a syrah-ra emlékeztetett, földes, vegetális, szilvás, fűszeres ízjegyeivel. Balla Géza a ménesi borvidék népszerű képviselője, stílusában teljesen egyedi, a bor nagyon kerek, selymes, kávés, gyümölcsös, közepes tanninokkal.

img_20181027_185026.jpg

Sajnos többek között Balla Géza sem jött el végül a rendezvényre kiállítani, de reméljük jövőre sikerül orvosolni a folyamatosan változó kiállítói névsor okozta kérdéseket. Ennek ellenére is sikerült jó pár érdekes tételt találnom, a szuper Mesterkurzusról nem is beszélve, szóval összességében pozitívan zárult a este mérlege. 

borkóstoló fekete leányka bakator Bor Zenit Kováts Balla Géza Gallay Bencze pince generosa Sass DaVino Bagolykő birtok Tomcsányi Szabó pince Hegedűs Attila Bormedence

2018\11\08

Ha a hegy nem megy Mohamedhez...

kalandozás a balkáni borok világában

Mi köze Jeruzsálemnek a balkáni borokhoz? Van egyáltalán borkultúra a Balkánon? Mi az a Sipon? És a Vranac? Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, amikor október 16.-án megérkeztem a Pécsi Borozó, a WineSofa és a CEWI közös szervezésű Jeruzalem & Montenegro Balkán Borklub eseményére. Montenegró felfedezése régóta szerepel a Bakancslistámon, és ha már nekem ezidáig még nem volt szerencsém eljutni oda, nagyon megörültem neki, hogy a térség borai "házhoz jöttek". A kóstolót Ercsey Dániel vezényelte, aki még inkább meghozta a kedvünket egy balkáni utazáshoz és rengeteg érdekességet tudtunk meg a balkáni borok világáról. 

img_20181016_182441.jpg

Jeruzsálem köztudottam Izrael fővárosa. Ám kevesen tudják, hogy Lentitől alig 60 kilométerre található Szlovénia Jeruzalem nevű borvidéke, ami számos rejtett kincset tartogat. Szlovénia területén 3 borrégiót (Primorska, Posavje, Podravje), azon belül is 9 borvidéket különböztetnek meg. A bortermelés zömét a fehérborok teszik ki (63%), ezt követik a vörösök (27%), majd a pezsgők és rozék (10%). Podravje borrégió az ország észak-keleti részén található, melynek legjobb termőterülete a régi Stájerország területén lévő Jeruzalem borvidék, ami a képek alapján engem leginkább Toscana-ra emlékeztetett a domboldalakon teraszosan művelt szőlőültetvények miatt. Ez a borvidék kiváló adottságokkal rendelkezik a Dráva és a Mura folyók közelsége és a mediterrán éghajlatból adódó magas napsütéses órák száma miatt. 

jeruzalem.png

 Kép: WineSofa

Szlovénia legnagyobb bortermelőjének, a Jeruzalem Ormož borászatnak a borait kóstoltuk. A Puklavec család borászata 1934 óta van jelen a szlovén borpiacon, kezdetben szövetkezeti termelőként, 1968-tól saját palackozású borokkal, 2009-től pedig mai formájában. A 2000 hektáros Jeruzálem borvidéken kb. 650 hektárral rendelkeznek és további 400 hektár területről vásárolnak fel szőlőt.

A kóstolást egy 2017-es Siponnal kezdtük, ami tulajdonképpen Furmintot takar. A legenda szerint a mikor Napóleon megízlelte ezt a bort, felkiáltott, hogy "C'est bon" ("sze bon" - ez jó) és innen ered a Sipon név. Üde, friss, alacsony alkohol tartalmú, savhangsúlyos bor, bár őszintén szólva nálam nem rúgott labdába a Tokaji Furmintokhoz képest. 

img_20181016_184753.jpg

Ezt követte egy 2017-es félszáraz, kellemes, parfümös illatú Renski Rizling (Rajnai Rizling), majd egy 2017-es, bodzás, nem túl bonyolult Sauvingon (blanc). Kóstolgatás közben megtudtuk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején számon tartották a környék borait, ám mára ez a hírnév feledésbe merült és hogy a szlovén borkedvelők (ellentétben akár velünk, magyarokkal) jól ismerik a volt Jugoszlávia kiemelkedő borvidékeit és azok borait. A kóstolást a 2016-os Sauvignon Gold-dal folytattuk, nekem ez ízlett a legjobban, a seprőn tartásnak köszönhetően ez már egy komplexebb, kerekebb bor, szép savakkal, citrusos és ásványos ízjegyekkel. 

img_20181016_202817.jpg

Az este második felében a montenegrói boroké volt a főszerep. Crna Gora - fekete hegy - vagyis Montenegró területén két borrégió található, az egyik a tengerpart mentén, a másik a Skadar tó körül. Mindkét területre jellemző a speciális mikroklíma és a mediterrán éghajlatból adódó nagy hőség, így nem ritka, hogy a szőlőket öntözni kell. Az ország 3500 hektáros termőterületein kb. 50 bortermelő osztozik, köztük a legnagyobb az állami tulajdonban lévő 13. Juli Plantaže, ami a teljes montenegrói bortermelés 95%-át lefedi. Ez a borászat méreteit tekintve óriási: 2300 hektár egybefüggő területtel rendelkezik (ezzel a legnagyobb egész Európában), ami 11.5 millió szőlőtőkét jelent, szüret alkalmával 24 millió kiló szőlőt dolgoznak fel. A termelés 70%-át a vranac vörös szőlő adja. A borászat látogatóközpontja 2007-ben egy volt katonai bázisból került kialakításra, az egykori hangár 360 méter hosszan, 30 méter mélyen terül el a hegyek alatt. 

Juli 13 Plantaže borokat kóstoltunk, a sort egy 2016-os Pro Anima Pinot Blanc-nal kezdtük, ami meglepő módon a zöldalmás jegyek mellett a füstölt szalonna illatát is hozta, nem lett a kedvencem. Ezt követően átváltottunk a vörösökre egy 2015-ös Crnogorski vranac-kal. A vranac Montenegróban őshonos szőlőfajta, a szó egyben vörösbort is jelent. A bor ízében és illatában erdei gyümölcsös, kissé cseresznyés, magas alkoholtartalommal. Ezt követte a 2013-as Vranac Pro Corde, ami a gyümölcsösség (cseresznye, szilva) mellett hozta a hordós jegyeket ( füst, csoki), kerek, hosszú lecsengéssel. Nekem ez ízlett az este folyamán a legjobban. 

img_20181016_202803_1.jpg

Vranac vonalon maradva a 2013-as Vranac Barrique-kal folytattuk, ami egy magas alkohol- és tannintartalmú bor, szilvalekváros, fás ízjegyekkel. Utolsó tételünk a 2013-as Vladika cuvée volt, ami 80% Vranac, 10% Cabernet Sauvignon, 10% Merlot házasítás. Fűszeres, testes, fekete bogyós gyümölcs ízű bor, szintén magas alkohol- és tannintartalommal. A kóstolt borok a Pannon Borbolt kínálatában érhetők el. 

img_20181016_200319.jpg

Nagyon érdekes kóstoló volt, a borvidékek és a borok bemutatásán kívül Dani megosztotta velünk számos személyes utazási élményét és kaptunk pár bennfentes tippet is, például, hogy Szlovéniában érdemes ellátogatni Ptuj városába a Költészet és Bornapokra vagy felkeresni a muraszombati fürdőt, és ha Jeruzalemben járunk ki ne hagyjuk a környék legjobb éttermét, a Taverna Kupljen-t. Ha pedig további izgalmakra vágynánk látogassunk el Ljutomer-be a Bor- és Horrorfilm fesztiválra. Izgalmas borokban sem lesz hiány, ugyanis a Balkán Borklub következő állomása Istria lesz. Várom a folytatást!

ajánló borkóstoló borozás vranac Szlovénia Bor Montenegró vladika balkáni borok Sipon Jeruzalem Jeruzalem Ormož Juli 13 Plantaže

2018\10\31

Bordeaux-i Október

A legtöbb borkedvelő bakancslistáján szerepel, hogy egyszer eljusson Bordeaux-ba, természetesen én sem voltam ez alól kivétel. Október közepén egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy a hosszú hétvégén meglátogatom az ott élő barátnőmet. Az idei évemben különösen jól állnak a szerencsecsillagaim, mert mint utóbb kiderült, jövő nyárig az enyém volt az utolsó közvetlen járat, így máris mázlistának éreztem magam. És ez még csak a kezdet... Miután megérkeztem hétfőn, nyakamba vettem a várost, szikrázó napsütésben sétáltam a gyönyörű utcákon és tereken, aztán ellátogattam a Cité du Vin nevezetű bormúzeumba, ahol életem eddigi legérdekesebb interaktív kiállításán vettem részt. A látogatók kapnak egy audio guide-ot, aki a választott nyelven végigkíséri őket a kiállítótéren, ahol a világ borvidékeinek megismerésén keresztül a borászat történetét bemutató tárlaton át egészen a borok színeit és illatait bemutató, minden érzékszervünket megmozgató utazáson vehetünk részt. Nekem nagyon hasznos volt, hogy felfrissíthettem a francia boros szókincsemet, arról nem is beszélve, hogy a túra végén az épület 9. emeletén különlegesebbnél különlegesebb borokból választhatunk és kortyolhatjuk el a lélegzetelállító kilátást csodálva. Én a Remy Breque Cremant de Bordaux Cuvée Prestige Brut gyöngyözőbort kóstoltam, kellemes volt.

uj_mappa_2_1.jpg

Keddre a borokhoz egy cseppet sem kapcsolódó programot szerveztem, meglátogattam Arcachon-t és a Pilat dűnét. Ez a dűne Európa legnagyobb homokdűnéje, 3 km hosszú, 500 méter széles és kb. 60 méter magas, Arhachon mellett, egy erdő és az óceán között terül el. A Gironde-torkolatvidéktől a spanyol határig 250 kilométer hosszan homokos tengerpart található. A tengeráramlatok évezredeken keresztül homokot raktak le a part vonala mentén és a szél ezt a homokot dűnékbe hordta, így alakult ki a Pilat dűne. A sivatagi táj lenyűgöző, az idő pedig ragyogó volt. 

uj_mappa_2_2.jpg

Szerdán Saint Emilion-ba mentünk, szerettük volna meglátogatni Európa legrégebbi föld alatti templomát és persze a környező borászatok egyikét. Pont elcsíptünk egy idegenvezetést, így rengeteg érdekességet megtudtunk ennek a festői szépségű kisvárosnak a történetéről. Az UNESCO világörökség részét képező városkának az egyik érdekessége a monolitikus templom, amely kívülről egy impozáns gótikus stílusú épület a maga 68 méteres harangtornyával, ám alatta egy XII. századi 38 méter hosszú és 12 méter magas (vagyis tulajdonképpen mély) föld alatti templom húzódik meg. Az ókori görög "mono" "egyetlen" és "lithos" "kő" szavak arra utalnak, hogy a templomot a mészkő fennsík egyetlen kőtömbjéből alakították ki. A város "szentje" Emilion egy angol származású szerzetes, itt élte le élete utolsó 17 évét 750 és 767 között, barlangja a templom alatt található. Emilion előszeretettel lopott a gazdagoktól és zsákmányát szétosztotta a szegények között. Egyébként nem volt hivatalos szent, de a város népe annak tartotta jó cselekedetei miatt és mert ő keresztelte barlangjában a helyieket. Imádkozó kövéről az a hír járja, hogy ha egy nő ráül, hamarosan gyermekáldás elé fog nézni. A föld alatt található a Szentháromság kápolnája is, amely a XIII. század körül épülhetett, kupolájában a XIV. századi festmények úgy állták ki az idő vasfogát, hogy a Francia Forradalom alatt a kápolnában hordókészítő műhelyet alakítottak ki, ahol is a munkával járó füst belepte a falakat és megvédte a falfestményeket az enyészettől, amelyekre csak az 1997-es felújítás során bukkantak rá. A föld alatti komplexumban találhatók még katakombák is, amik temetkezési helyül szolgáltak. Sajnos lent nem lehetett fényképezni, így mindenkinek azt javaslom, hogy győződjön meg minderről a saját szemével. 

uj_mappa_2_3.jpg

Ezt követően a Châteu Gaillard felé vettük az irányt. A tulajdonos hölgy Catherine Papon Nouvel fogadott bennünket és határtalan lelkesedésével mesélt nekünk a több, mint 300 éves múltra visszatekintő családi vállalkozásukról. Csak Saint Emilion Grand cru-t készítenek (a cru-kre később kitérek) 20 hektáros termőterületükről, 2008 óta Bio minősítéssel. A Château Gaillard Grand cru 30%-ban Cabernet Franc, 70%-ban Merlot, ebből a 2015-ös évjáratot kóstoltuk, ami palackozás előtt egy évet érlelődött francia tölgyfahordóban. A bio gazdálkodás, mint megtudtuk, nem azt jelenti, hogy a szőlőt egyáltalán nem kezelik szerekkel. Saint Emilion környékén is komoly gondokat okoz a lisztharmat, ami szereti a meleget és a párás időt. A borászatnál az úgynevezett "bordeaux-i keveréket", mint kontaktanyagot használják, ami vízből, réz-szulfátból és mészből áll és ezzel permetezik be a szőlőt. A módszer természetes védelmet biztosít a lisztharmat ellen, ám egy kiadós esőzés után a permetezést meg kell ismételni, ami nagyobb munkaigénnyel jár, mint a vegyszeres védelem esetében. A biogazdálkodás szabályai a gyomirtók és rothadás elleni szerek alkalmazása is tiltják és csak spontán erjesztést lehet alkalmazni, egyedül a kén használata megengedett.

uj_mappa_2_4.jpg

Egy másik bor készítésével is foglalkoznak, Château Petit Gravet Aîné név alatt, ami szintén Saint Emilion Grand cru, 10%-ban merlot és 90%-ban cabernet franc. 1999-ben került a család tulajdonába egy kisebb, 2 hektáros terület, ahol ennek a bornak az előállításához szükséges szőlők teremnek. Catherine-től megtudtuk, hogy a bordeaux-i château-k komoly gondokkal küzdenek a továbbörökítés tekintetében, még a nagy múltú borászcsaládok, mint az övé is, mert a fiatalabb generáció egyre gyakrabban dönt úgy, hogy megszakítja a hagyományt és nem viszi tovább a borászatokat. A térségben szép számmal jelentek meg a külföldi (főként kínai) befektetők, amit szomorúan nyugtáztunk.

img_20181024_172339.jpg

Csütörtökön este került éppen megrendezésre a Terre de Vins francia borszaklap havi rendszerességű kóstoló estje, amin mi is részt vettünk. De mielőtt erről mesélnék, vegyünk át néhány francia boros kifejezést, a Franciaországban használatos minőségi rendszert és a bordaux-i borvidékkel kapcsolatos pár fontos információt dióhéjban. Az első és legfontosabb a szavunk château, ami magát a borászatot jelenti. Minőség tekintetében a legmagasabb besorolás az AOC (Appellations d'Origine Contrôlée vagyis eredetvédett), ez esetben a bor garantáltan arról a helyről származik, amit a címkén feltüntettek, ezen belül a legjobb terület megnevezése a Grand cru, a második legjobbé a Premier cru. A cru jelölhet château-t, vagy château-k összességét, ahol a különböző területeken egységes, magas minőségű termelés folyik. A Cru bourgeois az AOC rendszerbe nem bekerült, ám kimagasló minőségű borokat készítő borászatok összességét jelenti. A legelterjedtebb klasszifikációs rendszert 1885-ben vezették be III. Napóleon ideje alatt és a mai napig a kiváló minőség zálogául szolgál. A bordeaux-i borvidék Franciaország legnagyobb borvidéke a maga 120 000 hektáros területével. A földrajzi tényezők és a termelt borok stílusa meghatározza a bordeaux-i borok hat családját: Bordeaux & Bordeaux supérieur, Médoc, Blaye & Bourg, Libournais, Entre-deux-mers, Graves & Sauternais. Hogy tovább bonyolítsák a dolgot, Médoc-on belül is további földrajzi bontást alkalmaznak: Médoc, Haut-Médoc, Listrac-Médoc, Moulis en Médoc, Margaux, Saint Julien, Pauillac és Saint Estèphe. 

img_20181025_185134.jpg

A Cru Bourgeois du Médoc kóstolón 50 château 2016-os évjáratú borait ízlelhettük meg. A 2016-os évjárat kiemelkedőnek mondható, mert az ideális időjárási körülményeknek köszönhetően a borok gyönyörűen visszatükrözik a termőterületek jellegét. A borászatok korábbi évjáratokat is kínáltak, így több szempontból is végezhettünk összehasonlításokat. A kóstoló helyszíne la Faïencerie volt, aminek a története 1835-ig nyúlik vissza, fűszergyártó üzem, majd hordóraktár, végül ipari mosoda volt, az Ipari Forradalom egyik szimbolikus épülete. Nekem nagyon bejött, főleg, ahogy az indusztriális stílus keveredett az exkluzívval, a hatalmas ipari csarnokban ugyanis kristálycsillárok biztosították a világítást. A kóstolt borok fantasztikusak voltak, hármat emelnék ki, kettőt Saint Estèphe-ből : Château Laffitte Carcasset (amit a Csengetett, Mylord?-ban is előszeretettel fogyasztottak) és az általunk "fürdők útjának" keresztelt Châteu Tour de Termes és egyet Margaux-ból: Château d'Arsac. A kóstoló lebonyolítás abszolút profi volt, kaptunk például kóstoló füzetet és ceruzát a jegyzeteléshez, minden asztalnál voltak kis baguette falatkák borkorcsolya gyanánt, díjmentes volt a pohár bérlés és a ruhatár és kifelé menet még egy kis ajándékcsomaggal is kedveskedtek nekünk benne a Terre du Vins legutolsó számával, mindezt 15€-ért. Fantasztikus élmény volt! 

uj_mappa_2_6.jpg

beszámoló borkóstoló Bor Bio Grand Cru Bordeaux Saint Emilion Cité du Vin Cru Bourgeois Francia borok

2018\10\11

Talponálló kóstoló a Pántlika pincészet boraival

Régóta szemezek már a Borbázis Borkereskedés Talponálló kóstolóival melyek koncepciója, hogy bejelentkezés nélkül, kb. fél óra alatt lehet megkóstolni az éppen aktuális pincészet tételeit, miközben a szakértő eladók minden infót megosztanak a pincészetről és a borokról és készséggel válaszolnak a kérdésekre. Remek ötlet, praktikus, ha nincs időnk egy egész estés borkóstolóra de mégis valami újdonságra szomjazunk. 

A héten a dörgicsei Pántlika pincészettől lehet 4 tételt megkóstolni. Azon túl, hogy ez a pincészet a barátnőm egyik kedvence, a nyáron ittam tőlük egy remek Battonage Chardonnay-t, így bár idő szűkében voltam, mégis a kíváncsiságom győzött és hétfőn munka után beugrottam a kereskedésbe, hogy jobban megismerjem a Pántlika borokat. 

img_20181008_182122.jpg

A Pántlika pincészet Dörgicsén, a Balaton-felvidéken található, vulkanikus talajú 40 hektáros területen gazdálkodnak Ferencz Zoltán borász vezényletével. 13 féle szőlőfajtával foglalkoznak, a modern technológiát ötvözik a hagyományos eljárásokkal.

A kóstoló első tétele a 2015-ös 7 Hold Olaszrizling volt. A bor különlegessége, hogy battonage technikával készült, amelyet leginkább a chardonnay-k esetében szoktak alkalmazni, de az olaszrizlingnek is abszolút jól áll. Az eljárás lényege, hogy a bort finom seprőn tartották (sur lie) esetünkben hét hónapig és a seprőt időnként felkeverték, hogy a bor még összetettebb ízt kapjon. Az olaszrizlingre jellemző mandulásság mellett mézes, vajas ízjegyeket hozott, nagyon érdekes volt. Ezt követte a szintén 2015-ös Bársony Cabernet Franc, ami két évet töltött 500 literes magyar tölgyfahordóban. Könnyed, alacsony alkoholfokú, enyhén füstös, gyümölcsös ízű bor. A 2015-ös Összhang cuvée-vel folytattuk, ami egy Cabernet Sauvignon-Cabernet Franc házasítás. A kétféle bor külön külön két évet töltött hordóban, majd a házasítás után még egy évet érlelődött palackban. Íze már karakteresebb, tannisosabb, mégis gyümölcsös, cseresznyés, borsos. Végezetül a 2016-os Botrytis Ságamuskotállyal zártuk a sort. Az 1.2 hektáros termőterületről mindössze 1900 palack készült ebből az aszú jellegű, édes borból. Nagy általánosságban 1 hektárról hozzávetőlegesen akár 10.000 palack bor is készülhet. Kb. 50 g maradék cukor van benne (ez nagyjából egy 3 Puttonyos Tokaji Aszú cukortartalmának felel meg), íze mazsolás, mézes, magas sava miatt mégsem éreztem túl édesnek. Ízlettek a kóstolt borok, főleg az Olaszrizling. Megérte betérni, jövök máskor is! 

ajánló beszámoló borkóstoló borozás Budapest Bor Pántlika

2018\10\08

Budapest Maraton, a futás ünnepe

Csütörtökön jött egy kör e-mail a céges futós levelező listára, hogy futótársat keresnek maraton váltóhoz a vasárnap megrendezésre kerülő Budapest Maratonra. Nézegettem egyébként is a távokat, a 10 km szombaton számomra eléggé lehetetlen időpontban rajtolt, így az annyira nem tetszett, a 30 km pedig még tőlem fényévekre van, így nagyon megörültem, hogy jött ez a lehetőség és gyorsan le is csaptam rá. 12.2 km-t kaptam a maratoni távból, én lettem az utolsó futó a négy fős váltónkban, így az óbudai Fő térről kellett indulnom, kb. dél körül. Felkészülés címszó alatt pont szerdán volt Polar futóedzés, csütörtökön voltam sportmasszázson, pénteken pedig futottam egy átmozgató 5 km-t és szorgalmasan elkezdtem a szénhidrát raktárak feltöltését, szombaton pedig a vízivást. 

Vasárnap időben kiértem Óbudára, így maradt időm szétnézni, átvenni a hangulatot és bemelegíteni. A váltónkból a "Kettes kollegina" váratlanul megjelent a téren, aminek nagyon megörültem, mert az első versenye lévén teljesen fel volt dobva és rám is ragadt a lelkesedéséből. Váltóban csak egyszer futottam eddig, az pedig egy kisebb verseny volt Fonyódon, szóval kicsit izgultam, hogy minden rendben menjen. A váltózónában vártuk, hogy befusson a "Hármaskánk" és átadja az időmérő chip-pel ellátott közös rajtszámot. Ahogy feltettem, persze el is szakadt, így pár percet vesztettem a szereléssel, de aztán nagy lendülettel indultam el az Árpád hídon a Margit-sziget felé. Soha nem futottam még maratonistákkal együtt, teljesen más volt az egész hangulat. Én a 30. kilométernél, frissen álltam be közéjük és hihetetlen érzés volt látni azt a kitartást és emberfeletti akaratot, amivel ezek az emberek futottak. Csodálattal néztem őket és próbáltam én is hozzájuk méltó teljesítménnyel futni a saját távomat. Többeknek nagyon találó motivációs felirat volt a pólóján, egyet le is fényképeztem, mert különösképpen fontosnak tartottam a saját életemre nézve is.

img_20181007_125227.jpg

A futóedzésen a nyulazást gyakoroltuk, így egy darabon együtt futottam egy gyönyörű mozgású fekete sráccal, közben pedig arra gondoltam, hogy milyen hihetetlen kitartással rendelkeznek ezek az emberek, akik minden egyes lépéssel legyőzik önmagukat. Az utam során többször meghatódtam: láttam vak futót, akit ketten kísérték, handbike-ost, anyukát babakocsival, nagyapákat, lányokat és asszonyokat, akik emberfeletti kitartásról tettek tanúbizonyságot. Közben ez a zene ment és azt gondoltam, hogy kicsit mindannyian őrültek vagyunk, a magunk módján, hogy itt "futkosunk" vasárnap délután. (Csak erős idegzetűeknek!)

Ami az én versenyemet illeti, magamhoz képest a félmaratoni tempómnál fél perccel gyorsabb köröket futottam és csak arra tudtam gondolni, hogy remélem egyszer én is eljutok arra a szintre, hogy teljes hosszában lefussam ezt a távot. Magasztos élmény volt. A telefonom persze szórakozott velem a 11. kilinél, de gyorsan úrrá lettem rajta és az utolsó másfél km-en mindent bele tudtam adni és szép idővel zártam. A befutónál csodálattal néztem a többieket és boldog voltam, hogy részese lehettem ennek az élménynek. Gratulálok mindenkinek és köszönöm! Találkozunk jövőre ugyanitt! 

Futás Budapest maraton maratonváltó futás ünnepe

2018\10\04

Nyitott pincék teljesítménytúra

Évek óta az egyik kedvenc őszi programom a Balaton Riviéra Turisztikai Egyesület által szervezett Nyitott Pincék teljesítménytúra. A túrán rövid (16.7 km) és hosszú (28.2 km) távokon lehet indulni Felsőörsről. Mi idén (is) a rövid távot választottuk, ahol 13 ellenőrző pont - köztük több pincészet - érintésével élvezhettük az őszi Balaton csodáit és a finom borokat. Reggel fél 9 körül indultunk el a Hamuház Fogadótól, felvettük az itinereket, feltankoltunk zsíros kenyérrel és nekivágtunk az útnak. Az első állomás a Levendula pince volt, ami a lovasi Kishegyen található. 3.5 hektárjukon olaszrizlinggel, chardonnay-vel, juhfarkkal, szürkebaráttal és cabernet sauvignon-nal foglalkoznak. Ahogy a nevük is utal rá, a pince teteje és környéke is levendulával van beültetve, amiből illóolajokat készítenek. Két bort kóstoltam itt: a 2016-os Juhfark savhangsúlyos, almás ízvilágával annyira nem győzött meg; a 2017-es Olaszrizling kellemes volt, a kilátás pedig csodaszép. 

img_20180929_092450.jpg

Extra megállóként rendszerint beiktatjuk az alsóörsi Kocsmát. Ez az egyik kedvenc kocsmám, hatalmas gyűjtemény található itt régiségekből, a plafonon még egy retro síléc is lóg. Kiváló a pálinka és a kávé! 

collage1.jpg

Új állomás volt az úton az Uzinger borászat. Az itineren mint János pince szerepelt, kis nyomozás utána  kiderült, hogy a tulajdonos Uzinger János, aki 2009 -ben alakított ki az alsóörsi családi birtokon egy étterem-borozót. 7 hektáron gazdálkodnak Balatonszőlősőn, Lovason és Tihanyban. Fajtákat tekintve olaszrizling, szürkebarát, sauvignon blanc, Irsai Olivér, kékfrankos és cabernet sauvignon vannak a kínálatukban. Olaszrizlinget és Szürkebarátot kóstoltunk: az olaszrizling felejthető volt, a szürkebarát ízlett, szőlős-barackos ízű, jó kis bor. 

img_20180929_093224.jpg

Kis séta után az alsóörsi Présház borozó következett. A régi présházból kialakított borozóban tájjellegű fehér és vörösborokat kóstolhatunk. Nekem ez az olaszrizling termelői kategóriában a kedvencem, a kiszolgálás pedig parádés, üvegpohárban szolgálják fel a bort. A kilátás innen is mesés, nehéz is volt tovább állnunk. 

collage1_1.jpg

Utunk a Balaton partra vezetett, ahol szusszantunk egyet a strandon Gyuri lángos büféjénél. Itt erősen ajánlott enni egy jó lángost és leöblíteni egy jó fröccsel. Annyira szép időt fogtunk ki, hogy ki is feküdtünk a Balcsi partra napozni egyet.

collage1_2.jpg

Miután megpihentünk, folytattuk a túrát az alsóörsi Carpaccio étteremhez, gyors pecsételés, majd innen a parttól távolodva Lovas felé vettük az irányt. Itt tudtuk, hogy egy csapáson átvágva kicsit le lehet rövidíteni a távot, amivel időt nyerünk a borozgatáshoz, szóval átvágtunk egy réten és némi bozóton és így érkeztünk meg a következő pecsétért a Lovas Csárdához. A 150 éves, hagyományőrző stílusú pince és présház hűen őrzi az 1900-as évek hangulatát.

img_20180929_124536.jpg

Lovas ugye nem a Balaton parton fekszik, mégis van kikötője: a Lovas Kikötő nevű "kocsma" az egyike volt azoknak a helyeknek, amiket nagyon vártam a túra során. Ötletes és szeretni való, egyszerre vintage reggeliző, borozó, közösségi tér. Oda vagyok az ilyen helyekért, tényleg nagyon tetszett, bár a kiszolgálás kicsit szétszórt volt (gondolom nem voltak felkészülve a rekord számú résztvevőre), száraz olaszrizling helyett félédeset kaptam, amit szerencsére kompenzált a remek jeges kávé.

collage1_3.jpg

Paloznakon a Papa borozója felé haladtunk tovább. Papa vagyis Straszner József és felesége 15 éve működtetik a kis borozót és kínálják itt saját olaszrizlingjüket és a környékbeli őstermelők borait. Ezt követte a Homola pincészet csodálatos borterasza, ahová mindig betérek, ha ezen a környéken járok. A logójukat egyszerűen imádom. ;)

img_20180929_1458011.jpg

A pincészet két brand-et futtat: a 100% borcsalád a reduktív eljárással készült, könnyed, fiatalos vonalat képviseli; míg a Homola sorozat a komolyabb, hordós érlelésű borokra koncentrál. A Homola Black Olaszrizlinget, a dűlőválogatott Sáfránykert Olaszrizling selection-t és a Paloznak Olaszrizling selection-t kóstoltuk. A Black illatában mézes, virágos, kicsit hordós, én éreztem benne egy leheletnyi trópusi gyümölcsösséget (mangót) is. A Paloznak Olaszrizling parfümös, szilvás-lekváros jellegű volt illatban, ízben szárazabb, mint az előző. A Sáfránykert pedig letisztult, kerek, mandulás, hosszú lecsengésű. Nekem a Paloznak selection ízlett a legjobban. 

img_20180929_1448441.jpg

Egy hosszabb séta következett a csopaki Jásdi borterasz felé. A pince a XVIII. századtól Ranolder János veszprémi püspök családi borgazdaságának központjaként működött és hozzájárult a csopaki borok hírnevének megalapozásához. Így már értem, honnan ered a Ranolder sorozatuk neve. Egyébként a Jásdi pincészetet 1998-ban alapították, fő profil természetesen az olaszrizling, de megtalálható a kínálatukban a szürkebarát, a chardonnay, a cserszegi fűszeres és a cabernet franc is. A 2015-ös Ranolder fehéret kóstoltam, ami egy furmint-olaszrizling házasítás, komplex, keserű mandulás, ásványos hosszú lecsengésű bor, ízlett. 

collage1_4.jpg

Innen tovább álltunk a Szent Donát Birtokhoz tartozó Márga bisztróba. A Márga egy üledékes kőzet, ami meghatározza a birtok egyik termőterületének talaját. Érdekesség, hogy a bitrokon talajtípusonként készítenek borokat #talajsztori címkével: 100% olaszrizlinget a vörös homokkő talajjal rendelkező dűlőkön termett szőlőből, sauvignon blanc-olaszrizling-furmint cuvée-t a márgás-löszös talajon termett szőlőkből és merlot-zweigelt-kékfrankos rozé cuvée-t a bazaltos talajon termő vörös szőlők gyümölcséből. A Magma rozé brut pezsgőt és a Csopaki Kódex Dűlőválogatások közül a 2016-os Slikker-, és a 2015-ös Kishegy-dűlőszelekciót kóstoltuk. A Slikker dűlő talaja vörösagyagos, a bor fele tartályban, fele használt hordóban spontán erjedt. A mandulás fanyarság mellett nekem elsősorban az ásványosság volt a meghatározó karakter a borban. Ezzel szemben a Kishegy Olaszrizling barackos, citrusos, mézes, kellemes hordós jegyekkel. 

collage1_5.jpg

Új állomás volt a Szitahegyen lévő Petrányi borterasz, aminek nagyon örültem, mert egy ideje már szemeztem velük, viszont biciklivel megközelíthetetlennek tűnt, amikor legutóbb erre jártam. A 2001-ben, családi vállalkozásként indult pincénél 3.5 hektár területen gazdálkodnak, olaszrizlinget, traminit, furmintot, sárgamuskotályt és syrah-t is termesztenek. Sajnos zártkörű rendezvény miatt itt csak rozé fröccsöt szolgáltak fel és nem kóstolhattunk... 

img_20180929_172124.jpg

A cél a csopaki Söptei Pince volt. A pécselyi medencében elhelyezkedő pincészet száz éves múltra tekint vissza, mai borozó-pincevendéglő formájában 1997 óta üzemel. Az olaszrizling, chardonnay, pinot blanc, szürkebarát és kékfrankos mellett sárgamuskotállyal is foglalkoznak. A lugasból nagyon szép kilátás nyílik a Balatonra, a hagyományos csárda-jellegű ételek mellett olyan különlegességeket is kóstolhatunk, mint például a szarvas burger. 

img_20180929_1717191.jpg

A túra végére azért kellemesen elfáradtunk, volt kihívás a távban és a sok jó bor kóstolgatásában is bőven. Szerencsénk volt az időjárással, ki tudtuk használni a szép őszi napsütést és a friss levegőt a szabadban, a balatoni panoráma pedig szívderítő volt, mint mindig. Nem kérdés, hogy jövőre is jövünk!

img_20180929_173835.jpg

ajánló beszámoló borkóstoló bortúra borozás északi part Balaton Jásdi Bor Petrányi Szent Donát Homola Borterasz Levendula pince János pince Présház borozó Lovas Kikötő Söptei

2018\09\29

Bor, mozi, Bormozi!

Nem vagyok nagy moziba járó, viszont ősszel, ahogy beköszönt a hűvösebb idő rá lehet venni egy-egy ilyen programra is. Felcsillant a szemem, amikor a barátnőim bedobták a Bormozi ötletét, ráadásul egy dán film volt műsoron, amit egyébként is meg szerettem volna nézni. A Bormozi Az Ihatóbb Magyarországért szervezet kezdeményezése, kötetlen, baráti hangulatú, havi rendszerességgel megrendezésre kerülő filmvetítéssel egybekötött borkóstoló a VinoPiano borbár egyik kistermében. Tetszett az ötlet, kíváncsian vártuk a csütörtök estét.

A társaságunkból én érkeztem meg elsőként, így váltottam pár szót a szervező Nyulasi Gábriellel és a jelen lévő "régi motorosokkal" az este forgatókönyvéről. A koncepció az volt, hogy a filmet két részletben nézzük meg, előtte két bort kóstolunk, közben tartunk egy rövid szünetet és megkóstolunk újabb három bort, majd a végén, a film után még hármat. A legvégén pedig tombola is lesz, meglepetésekkel. A bárban ízlés szerint (és kedvezményes áron) válogathattunk össze tapas tálat sajtokból, zöldségkrémből, olajbogyóból, zöldségekből és felvágottakból. Miután minden résztvevő megérkezett Gábriel üdvözölte a régieket és az újakat és belecsaptunk a lecsóba. A borokat illetően a tematika alapján különböző borvidékekről érkező tételeket kóstoltunk, izgalmas borsor várt ránk.

img_20180927_185746.jpg

Az első tétel a 2016-os Mousse sárgamuskotály gyöngyözőbor volt Tokajból, a Pajzos-Megyer pincészettől. Annak ellenére, hogy a bor már két éves, a szénsavasságán ez egyáltalán nem érződött, a szénsavgyöngyök csak úgy cikáztak a poharainkba, ízében kellemes, virágos, nyárias volt. Ezt követte egy 2018-as Irsai Olivér a soproni Taschner pinészettől. Nekem ehhez már volt szerencsém a Hungarian Wines Gettogether etyeki rendezvényén, azért teszem hozzá, továbbra is elég kuriózum szeptember végén idei bort inni, a minden eddiginél korábbi szüret miatt. Zöldalmás-citrusos, friss, szinte ropogós bor. 

Kicsit a filmről. A Születésnap egy 1998-as dán filmdráma, az első a dogma filmek közül. A dogma filmek szigorú szabály szerint készültek, csak kézi kamerával lehetett őket rögzíteni és tilos volt például speciális világítást is alkalmazni, ezzel is tiltakozva a drága és mesterkélt hollywoodi filmgyártás ellen. A film számos díjat kapott, többek között a Cannes-i Filmfesztiválon is kitüntették. Témáját tekintve a Születésnap nem egy vidám alkotás, egy négy gyermekes dán család fejének 60. születésnapjáról szól, akinek nemrégiben öngyilkosságot követett el az egyik lánya. Próbálok nem nagyon spoilerezni, hátha van, aki még nem látta és szívesen megnézné, de a lényeg, hogy az ünnepség közben számos sötét családi titokra derül fény... 

img_20180927_190841.jpg

A film felénél a mátrai, egész pontosan gyöngyöstarjáni Benedek Pince 2017-es Epreskert dűlőszelekált Sauvignon Blanc-jával folytattuk. Savhangsúlyos, citrusos, bodzás bor, leheletnyi ásványossággal. Ezt követte a cserépfalvi Roszkos pincészet 2017-es Traminija. A bükki borvidékről származó bor igazán érdekes tétel volt. Ez a kicsi borvidék sem kap elég figyelmet, pedig rejtett kincseket találhat az oda látogató/onnan kóstolgató borkedvelő. Éppen ezért is alakult meg nemrégiben a Szövetség a Bükki Borvidékért civil szervezet, melynek célja, hogy összefogja a térség szakembereit és hogy eredet- és minőségvédelmi rendszert tartson fent. Ez a bor az Egri Érsek Bora, mézes, sárga virágos illatával és üde, gyümölcsösségével nekünk is ízlett. 

img_20180927_200648.jpg

Ezt követte Kamocsay Ákos 2015-ös Ihlet cuvée-je, ami egy hárslevelű, chardonnay és chenin blanc házasítás. A chenin blanc egy a Loire völgyében (Anjou régióban) őshonos, viszonylag nehezen kezelhető, ezért nem túl népszerű francia szőlőfajta. Maga a cuvée elegáns, mézes, virágos illatával és baracklekváros ízével arra enged következtetni, hogy bizonyára volt hordóban, közben pedig nem. Ennek ellenére egy jó ivású, kellemes bor.

A film után még egy siller és két vörösbor várt ránk. A Tolnai borvidékkel folytattuk bortúránkat, a paksi Fabro pince 2017-es Sillerjével. Sillert nagyon ritkán iszom, így nincs is nagy összehasonlítási alapom, viszont mostanában a zweigelt rozék bejöttek, így kíváncsian vártam ezt a zweigelt-kékfrankos siller cuvée-t. Illatában málnás, ízében meggyes, egy icipici kesernyésséggel, izgalmas tétel. Az első vörösbor a felvidéki Geönczeöl pincészet 2015-ös Laurentum-a volt. A Szent Lőrinc szőlőből készülő bor igazán különleges, szilvás, fahéjas illatú, ízében inkább meggyes, közepes testű vörösbor. Nekem ez volt a kedvencem az este folyamán. Az utolsó tételünk a dél-balatoni Podmaniczky pincészet 2016-os Feketerigó syrah-merlot házasítása volt. Borsos, meggyes, kellemes, enyén hordós ízjegyekkel.

img_20180927_213839.jpg

A kóstoló végeztével mindenki felírhatta a "mozijegyre", hogy melyik volt a kedvenc bora, majd a jegyeket bedobtuk egy kalapba (szatyorba) és következett a tombola sorsolás. Mint "Bormozi újonc", én húzthattam ki az első szerencsés nyertest, aki az egyik barátnőm volt. Utána ő kihúzta a másik barátnőnk férjét, aki a barátnőnket húzta, ő pedig a sógorát, aki végül kihúzott egy lányt, aki nem a mi társaságunkhoz tartozott. Mindennemű bunda gyanúja csakis a képzelet szüleménye. Összességében kellemesen szórakoztam, jók voltak a borok, jó volt a film, a társaság és a hangulat. Biztos jövünk máskor is! 

ajánló beszámoló borkóstoló borozás Budapest Bor Taschner Podmaniczky Kamocsay VinoPiano Geönczeöl Pajzos-Megyer Benedek pince Fabro Bormozi Ihatóbb Magyarországért Roszkos pince

süti beállítások módosítása