Az új-zélandi Yealands borászat Veritas Borkereskedésben megrendezett kóstolója után annyira elmerültem a kutatómunkában, hogy szinte már egy kisebb tanulmányhoz elegendő anyagot ástam elő a kiwi borászattal kapcsolatosan, de valahogy ezidáig nem sikerült rendezni a gondolataimat. Aztán a BorJour Dél kóstolón teljesen levettek a lábamról a chilei borok, közben elkezdtem a WSET középfokot, ahol szintén újra és újra terítékre kerültek az újvilági tételek... Ezeken felbuzdulva és mert hamarosan vizsgáznom kell a tanultakból, arra jutottam, hogy megosztok pár érdekességet - a teljesség igénye nélkül - a szép Újvilág borairól. 

Kezdjük Új-Zélanddal. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy az új-zélandi sauvignon blanc térhódítása az elmúlt idők legügyesebb bormarketing fogása vagy mérföldkő a bortörténelemben. Én mindkét álláspontban látok igazságot, szenzációs, ahogy alig 30 év alatt felépült ez a brand: közös logó, folyamatosan növekvő exportmutatók és egyre élénkülő borturizmus, környezettudatosság felsőfokon, újhullámos trendek. A szőlőkben legelésző birkákról, a low carb bokokról, vagy arról, hogy komolyzenét játszanak a tőkéknek, már nem is beszélek. Számos kritika éri szegény kiwiket, hogy az általuk alkalmazott (csúcs)technológiával nem nehéz szép borokat készíteni. Ebben is van valami, ám az új-zélandi „technológiai borászkodás” éppoly tudatos döntés, mint mondjuk Bordeaux-ban a hagyományos borkészítési módok alkalmazása. 

Az Újvilág bortermelői kiaknázzák azt, hogy az átlagos fogyasztók a jól felismerhető, egyértelmű üzenetet hordozó, konzisztens borokat keresik és ennek köszönhetően született meg az úgynevezett újvilági borstílus. A külföldi, kevésbé ismert italokkal kapcsolatban még a hozzáértőbb borkedvelők is óvatosak, nem szeretnének csalódni az akár több (tíz)ezer forintért megvásárolt nedűben. Egy új-zélandi sauvignon blanc kevésbé lutri mondjuk egy bordeaux-i társához képest, szinte biztosak lehetünk benne, hogy egy friss, trópusi gyümölcsös, lendületes bort kapunk, szép savakkal és valljuk be, erre is vágyunk.

A Yealands kínálatából több tételt is megismertem, az alap sauvignon blanc-tól a hordós érlelésű, "dűlőszelekált" sauvignon blanc-ig ("block"-nak nevezik a kiemelt területeket). A borokat Lars Venborg, a Yealands Wine Group Europe képviselője mutatta be. A 2008-ban alapított borászat  több, mint 1100 hektráron gazdálkodik a Déli-szigeten, Marlborough közelében. A Winemaker’s Reserve Sauvignon Blanc 2015 70%-a battonage eljárással készült (8 hónap finom seprőn tartással, a seprő két heti felkeverése mellett), 30%-a francia tölgyfahordóban érlelődött. A trópusi gyümölcsös jegyek mellett megjelentek benne a gyógynövények, az ásványok, kis só, kis vanília, izgalmas élmény volt és maga a kóstoló is. Dióhéjban két pozitívumot emelnék ki: Szik Mátyás sommelier parádés tolmácsolását és azt, hogy volt kóstoló jegyzet. A borokat sajnos nem volt lehetőségünk visszakóstolni, ellenben kedvezményes áron megvásárolhattuk őket a szomszédos borszaküzletben. A sauvignon blanc mellett érdemes megkóstolni az új-zélandi pinot noire-okat is, nekem a Villa Maria 2015 kifejezetten tetszett: érett cseresznye, bors és étcsokoládé, közepesen telt test, vibráló savak.  

Az Újvilággal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a borkészítés szabályozása Európához képest kevésbé szigorú például az öntözésre nem vonatkoznak korlátozások. Elenyészők az évjárat béli különbségek, a borokban sokkal inkábba fajta, mintsem a borvidék vagy a terroár sajátosságai a mérvadók.

Ez igaz Új-Zéland mellett Kaliforniára, Chilére, Argentínára és Ausztráliára is, Dél-Afrika egy kicsit kilóg a sorból. Hogy miért? Mert a dél-afrikaiak fontosnak tartják európai gyökereiket és előszeretettel készítenek a bordeaux-i stílusra hajazó borokat és nem tűztek olyan egyértelműen a zászlójukra egyetlen fajtát sem, mint fent említett társaik. A Gabrielskloof The Landscape Series 2016 Cabernet Franc számomra egy kellemes emlék a tavalyi villányi Franc&Franc Fórum Nemzetközi Cabernet Franc konferenciáról: friss, lendületes bor, piros bogyókkal és paprikával, 12 hónapig érlelték francia barrique hordókban. Saját szőlőfajtájuk a pinotage, amit pinot noir-ból és cinsault-ból nemesítettek, ez a szőlő testes bort ad, közepes tanninokkal, füstös, földes, banános jegyekkel, vegetális aromákkal fűszerezve. Kóstoltuk a BorJour Délen a Klein Constantia Estate Red 2015 bort. Ez volt az első pincészet Dél-Afrikában, 1685-ben alapította a holland Simon van der Stel, Fokváros kormányzója. A bor 44% cabernet sauvingon, 29% syrah, 15% malbec, 12% petit verdot házasítás. Intenzív illat: szivarlevél, fekete bogyós gyümölcsösség, szinte már likőrre emlékeztetett, kis karamellel. Ízében visszafogottabb, fűszeres, visszaköszön a likőrősség, közepes lecsengés, magas alkohol. Tim Atkin 93 pontra értékelte, részemről 85.  

Kaliforniában szinte minden világfajtából előszeretettel készítenek bort: chardonnay-ból, cabernet sauvignon-ból, merlot-ból, pinot noire-ból és zinfandel-ből is. A napa-, és sonoma-völgyi cabernet sauvignon vonalon érdemes rájuk figyelni, mély színű, magas, de lágy tannintartalommal rendelkező, meggyes-tölgyes jegyeket hordozó borokra számíthatunk ezekről a területekről. Az éghajlat itt melegebb, mint Bordeaux-ban, amit ez a fajta kedvel. Egy 2015-ös Francis Coppola Cabernet Sauvignon-t kóstoltam a Sonoma-völgyből: feketecseresznye és cassis, füstös, édes fűszeres illatjegyek, ízében ribizli likőr, édeskés tónussal és a füst is visszaköszön. A zinfandel - ami eredetileg a horvát primitivo szőlőfajta - kifejezetten jól érzi magát Kaliforniában, testes bort ad, magas tannintartalommal, áfonyás, szilvás, fűszeres aromákkal. A Renwood 2014 Zinfandel-t kóstoltuk: cseresznye és szilva, lekvárosság, bársonyosság jellemzik. Ez volt az első klasszikus zinfandelem (egy indiai után), tetszett. 

Ausztrália Dél-Amerika mellett azon szerencsés kontinensek egyike, ahol nem pusztított a filoxéra, így igazán különleges, öreg tőkés ültetvények is találhatók ott. A syrah a zászlósboruk, ami európai „társához” képest a forró klíma miatt általában testesebb, a fekete bogyós gyümölcsösség mellett édes fűszerekben, csokis jegyekben gazdag, a hordóhasználatnak köszönhetően pedig füstös, kókuszos jegyeket hordozhat. Emellett termesztenek még chardonnay-t, cabernet sauvignon-t, semillion-t és rajnai rizlinget. Az 1979-ben alapított neves ausztrál borászat a Peter Lehmann Futures Shiraz 2013 borát kóstoltam: illatában mentol, csoki, rumos meggy és fűszerek, ízében érett gyümölcsösség és ánizs, szerkezete még nem teljesen bársonyos, pár év múlva szívesen újra kóstolnám mert izgalmas és ígéretes. A BorJour Délen - már csak a neve miatt is - a St John’s Road LSD 2016 cuvée-re esett a választásunk, ami Lagrein, Syrah és Durif házasítás. A lagrein egy Olaszországból származó szőlőfajta, a Durif egy francia fajta, ami François Durif botanikus kertjében született syrah és peloursin fajták házasságából. Illatában érett cseresznye és marcipán; friss, enyhén fűszeres, gyümölcsös íz, fiatalos, üde vörösbor. A címkéje működik, tényleg magára vonzza a figyelmet. Maga a bor jó, de nem ragadott magával. Ejtsünk még néhány szót magáról a syrah-ról. Eredetét illően a DNS kutatások kimutatták, hogy a legendákkal ellentétben nem az egykori Perzsáiból, hanem Franciaországból származik. A syrah elnevezést inkább Európában, míg a shiraz megnevezést inkább az Újvilágban használják.

Ha Argentína, akkor malbec. A kutatások igazolták, hogy ez egy bordeaux-i fajta, de több mint jól áll Argentínának. A legtöbb ültetvény Mendozában található. Borai testesek, közepes vagy magas tannintartalommal, sötét bogyós gyümölcsökkel (áfonya, szilva) és fűszeres jegyekkel (szegfűszeg, bors). Szereti a tölgyfahordós érlelést, gyakoran házasításokban is megtaláljuk cabernet sauvignon-nal és/vagy merlot-val. Argentínában a domborzati és hőmérsékleti viszonyok miatt a szőlőültetvények általában 600-700 méterrel a tengerszint felett helyezkednek el, és itt található a világ legmagasabban fekvő művelt szőlőterülete is, 3150 méter magasban. A Cafayate régió különleges helyi fehérszőlő fajtája a torrontés, ami gyümölcsös, parfümös, virágos karakterű bort ad. Emellett itt is jelen van a világfajták közül a chardonnay. A BorJour Délen egy Alta Vista Atemporal 2013 60% malbec, 30% cabernet sauvignon, 10% petit verdot házasítást kóstoltam. A borászatot Patrick d'Aulan a Piper-Heidsieck champagne ház egykori tulajdonosa és Jean-Michel Arcaute bordeaux-i borász alapították a ’90-as évek végén, Mendozától 15 km-re, egy száz éves pincészet felújításával. A kezdetben 6 hektáros birtok mára kb. 160 hektárra bővült, melyet 2009-ben Robert Parker amerikai borkritikus már a „Top 5 Argentin borászat” között jegyzett. Patrick d'Aulan tulajdonában van Tokajban a Chateau Dereszla is. Az „atemporal” időtlent jelent, ami a bor hosszú eltarthatóságára utal. 12 hónapig érlelődött francia tölgyfahordóban, harmonikus, testes, szilvás, füstös bor, magas alkohollal. Kóstoltunk egy Palo Alto 2007 Malbec-et, ami kora ellenére igen szép állapotban volt, nagy test, füstös-húsos jegyek, illatában érett szilva és dohány, ízében lekváros gyümölcsöség, bors, közepes savak.

És végül, de nem utolsó sorban Chile és az új üdvöském és a carmenére. Chilében az földrajzi megjelöléssel ellátott borok régiókra, azon belül is alrégiókra vannak felosztva, amik az Andokból eredő és a Csendes-Óceánba torkolló folyók után kapták a nevüket. Argentínához hasonlóan védett fekvése miatt elenyésző szükség van itt növényvédelemre. A carmenére Bordeuax-ból származik, a cabernet sauvignon-nal és a merlot-val együtt került Chilébe, bora nagy testű, közepes vagy magas sav-, alkohol-, és tannintartalommal. Az 1870-ben alapított Errazuriz borászat Aconcagua Alto Carmenére 2016 volt számomra a BorJour Dél fénypontja. Cseresznye, dohány, kávé és bors az illatában, gyümölcsösség, édes fűszerek, füstösség és egy kis paprikásság az ízében, selymes korty, bársonyos textúra. Kóstoltam még a Montes Alfa Syrah 2015-öt, ami szintén nagyon bejött. A syrah-hoz egy kis cabernet sauvignon-t adnak és a rhone-i hagyományok szerint egy kevés viognier tesztte még intenzívebbé. Egy éven át érett felerészben francia hordóban, első és másodtöltésben. Mély bíbor szín, illatában csalán, szeder és fekete ribizli, ízében gyömölcsösség, bors, konyakmeggy, telt korty, hosszú lecsengés. A chilei borokra általában jellemző egy kis különleges, gyógynövényes illat. Az 1988-ban alapított családi pincészet exportált elsőként prémium cabernet sauvignon-t Chiléből, ezzel utat nyitva az országnak a világ borpiacának meghódítására. Chile 2017-ben a világ 4. legnagyobb borexportőre volt, borainak izgalmassága és sokszínűsége révén egyre nagyobb népszerűségnek örvend a fogyasztók körében.

Az Erzsébet Királyné útján bezárt a Tesó Korcsmája, új helyre költözött az Oázis Sport Club utánpótlás vízilabda egyesület irodája és a Minőségi Magyar Borok Boltja. Miért érdekes mindez? Mert ezáltal Zugló egy üde színfolttal gazdagodott, tavaly októberben az egykori kocsma helyén, a 11 éve működő Minőségi Magyar Borok Boltjából átalakulva családias kis borszaküzlet és bár nyitotta meg kapuit, a környéken élők legnagyobb örömére. Kínálatukban megtalálhatók teák, kávék, csapolt és üveges sörök, minőségi párlatok és persze van bor is. 

A Van Boris névre keresztelt borbár hamar belopta magát a zuglóiak szívébe, lokálpatrióta barátnőm a hely egyik törzsvendége, ő ajánlotta figyelmünkbe ezt a kis ékszerdobozt. Molnár Roland üzletvezetővel beszélgettem, miközben elkezdtem tanulmányozni az itallapot. Roland elmondta, hogy több időt szerettek volna együtt tölteni a párjával, ezért vágtak bele a közös vállalkozásba. Sőregi Edina vezette a Minőségi Magyar Borok Boltját, emellett ő az Oázis utánpótlás vízilabda egyesület "lelke". Roland a Carpe Diem borbár oszlopos tagja, 25 éve vendéglátózik, korábban megfordult többek között a DropShop-ban, a Nu Bistro-ban, Dérynében, Double Buble-ben is. Az „összeköltözésnek” köszönhetően egy fedél alá került a borbolt, a bár és az Oázis irodája is, így Edinával együtt dolgoznak. 

A borlap összeállításánál az elsődleges céljuk a kevésbé ismert pincészetek megismertetése, megkedveltetése a vendégekkel. Roland azt tapasztalta, hogy a betérők kíváncsian, de eleinte kétkedve fogadják a számukra ismeretlen pincék borait, ám miután néhány jól irányzott kérdéssel feltérképezi a vendégek igényeit, tud nekik az ízlésüknek megfelelő újdonsággal szolgálni. A sörkínálat is széles és folyamatosan frissül, a magyar kézműves sörök közül megtalálhatók például a Mad Scientist vagy az Etyeki Sörmanufaktúra sörei is. Nemrég sikerrel megrendezték első kóstoló estjüket, ahol a ság-hegyi Dénes Hegybirtok és a soproni Garger pincészet mutatkoztak be. A borkóstolók mellett havi rendszerességű vasárnapi pezsgős brunch programmal is előrukkoltak.

Étvágygerjesztőnek pálinkákat kóstoltunk: Árpád Prémium Lepotica Szilva pálinkát, Lippai testvérek Bodza-sajmeggy pálinkát és egy 30 féle cider párlatából készült, Christian Drouin „la Blanche” small batch calvados-t. Ez utóbbi azért érdekes, mert a tradicionális, normandiai almaborból készülő, hosszasan hordóban érlelt calvadossal szemben a „la Blanche” egy percet sem töltött hordóban (erre utal a neve is – a „blanche” franciául fehéret jelent). A bodza-sajmeggy pálinka is megér egy misét, 80% bodza, 20% sajmeggy, a sajmeggy pedig - mint megtudtuk - az apró szemű törökmeggy, melynek fájából régen a pipaszárakat készítették. Annak ellenére, hogy az italban a bodza volt túlsúlyban, a sajmeggy karakteres íze is érezhető volt a kortyban, nekem bejött. 

Az este boros meglepetése számomra Sándor Zsolt bükki organikus borászatának 2017-es Kétfürtös kékfrankosa volt: erdei gyümölcsök és karamell, finom fűszeresség, telt íz. Többet nem is árulnék el a helyről, menjetek és próbáljátok ki! 

Egy átlagos kedd reggel volt, ám mikor beértem az irodába, két palack bor fogadott az asztalomon. Igazi kincseket kaptam, hála a kedvenc indiai kolléganőmnek, aki egy szép napon meglepett egy palack Shirazzal és egy palack Zinfandellel a Sula Vineyards borászattól. A csapatunk karácsonyi összejövetelén került sor a fent említett borok kóstolására, de mielőtt erről mesélnék, nézzük meg egy kicsit közelebbről India borászatát. 

Indiában vannak borászatok? Igen, ráadásul feltörekvőben, mint maga az ország. A szőlőtermesztés és a borkészítés Indiában nagy múltra tekint vissza, a legenda szerint az első szőlőtőkéket még a perzsa kereskedők ültették Krisztus előtt 4000 táján. A borkészítés a brit és portugál gyarmatosítás időszakában fellendült, a XVI. században a portugál gyarmatosítók Goa szigetén meghonosították a portói-, és az erősített borok gyártását. A brit gyarmatosítók a szőlőtermesztést és a borkészítést erősen ösztönözték, és hazai forrásként tekintettek az indiai borpiacra. A hanyatlás a XIX. század végén a filoxéra megjelenésével kezdődött, majd India függetlenné válását (1950) követően folytatódott, mert a kormány alkoholtilalom bevezetését tűzte ki céljául, így számos államban betiltották az alkoholfogyasztást és a borászatok szőlőtermesztésre és mazsola gyártásra álltak át. A borkészítés fellendülése a '70-as években a The Tonia Group és a Vínicola borászat megalapításával kezdődött, Goa szigetén. A Tonia cégcsoport a '80-as évektől kezdődően whisky, brandy, rum és gin gyártásba kezdett, palettájuk később borokkal és likőrökkel egészült ki, kiszolgálva a nemzetközi hatások által befolyásolt középosztály "újhullámos" fogyasztási igényeit. 

Indiában a nyár nagyon meleg, nedves és gyakoriak a monszunok, ami nem éppen ideális a szőlőtermesztéshez, ezért a szőlőültetvényeket a lejtőkön és a domboldalakon nagyobb magasságban ültetik, a hűvösebb levegő és a szél elleni védelem érdekében, így az ültetvények gyakran 200-800 méterrel a tengerszint felett helyezkednek el. India fő borvidéke Nashik, Mumbai-tól mintegy 4 órányira északkeletre, Maharashtrában. Itt található a Sula Vineyards, India legnépszerűbb borászata. Az 1996-ban alapított borászat mára világszínvonalra fejlődött és az indiai borpiac 70%-át lefedi. A pincészet borkóstolókat, bortúrákat, tanfolyamokat és szórakoztató rendezvényeket  kínál az érdeklődőknek, és minden évben február elején megrendezik a rendkívül népszerű SulaFest-et, amely helyi és nemzetközi zenészekkel, borokkal, ételekkel, divatbemutatókkal kápráztatja el a nagyérdeműt. (megjegyezném, hogy nem is rossz a line up!) 

Na, de térjünk rá a borokra. A Dindori Reserve Shiraz 2017, nagyon egyedi ízvilágú bor, egyik általam eddig kóstolt borhoz sem tudnám hasonlítani. Amerikai tölgyfahordós érlelést kapott, földes, füstös és gyümölcsös illat és van benne még valami számomra ismeretlen, keleties fűszeresség. Könnyű test, alacsony tannin, alacsony sav. A 2014-es évjáratot a The Wine Enthusiast magazin 92 pontosra értékelte.

A Zinfandel 2017 szintén nem volt egyik korábban kóstolt borhoz sem fogható (leszámítva a "párját", a Shirazt). Ugyanaz a keleti fűszeres karakter jelent meg benne, ez a bor is "vékony", de lendületesebb savakkal, szivarlevelekre és gyógynövényekre emlékeztető aromával. 3 hónap tölgyfahordós érlelést kapott. A kettő közül nekem ez ízlett jobban, mindkettő különleges élmény volt. Kóstoljátok meg őket, ha lehetőségetek nyílik rá! 

Ahogy jó páran, év végén én is mérleget készítettem az elmúlt időszak eseményeiről, levontam a tanulságokat és összegeztem a történteket. Tavaly rengeteg bort kóstoltam, így épp itt volt az ideje, hogy a feljegyzéseimet  is rendszerezzem, és egyben válaszoljak arra a kérdésre, amit többen is feltettek nekem, hogy melyik a kedvenc borom? A kérdést úgy pontosítanám, hogy melyik jelenleg a kedvenc borom? A kedvenceim listája ugyanis nincs kőbe vésve, folyamatosan változik, ahogy újdonságokkal ismerkedem, gyakran megtetszik valami, vagy éppen egy régi kedvenc ugrik be és kerül ismét az élre. Előkaptam a mindentudó kis füzetem és összeírtam 2018 kedvenceit (vigyázat, a felsorolás erősen szubjektív és termékmegjelenítést tartalmaz)!

Pezsgő – talán ez volt a legnehezebb kérdés, egész sokáig a Garamvári Blanc Fleur vezetett, viszont az év utolsó kóstolóján szoros holtverseny alakult ki: a 2HA Riezling 2014 és a Kemendy Tradicionális Pezsgőműhely Noire Brut Rosé 2016 között. Végül a Noire-nak ítéltem oda az első helyet. 100% Pinot Noir, gyümölcsök és virágok, jó savak, apró buborékok, elegáns szerkezet.

Fehérbor – nagyon erős volt a mezőny, sok különlegességet kóstoltam: a Balaton "legchardonnay-sabb" sauvignon blanc-ját (Kristinus - Sauvignon Blanc 2016) és a "legsauvignon blanc-osabb" chardonnay-ját (Nyári - Chardonnay 2017), szuper szürkebarátot 2015-ből a Dénes Hegybirtoktól, és rangos helyen volt mindvégig az örök klasszikus, szívemnek oly kedves Gizella Furmint (2016). Fajtát tekintve egyértelműen a “rajnai rizling éve” volt, a kedvenc pedig a Bencze – Riesling 2017 lett. Erjedés után pár hónapot amforában is töltött, letisztult ízvilág, virágos mineralitás, hosszú lecsengés. 

Rozé – itt sem volt egyszerű a helyzet, bár, mint tudjátok, a rozé nem igazán az én műfajom. Dúzsi rozét elég régen kóstoltam, így kellemes meglepetés ért a Pannon Bormíves Céh karácsonyi rendezvényen, amikor megízleltem a 2017-es Pinot Noir rosé válogatásukat. Semmi tutti-frutti, a provence-i stílusra hajazó ízvilág és elegancia. Ám ennél is meglepőbb volt Papa Áron Zweigelt Rozé-ja, ami egyszerre volt ásványos, gyümölcsös és komplex - elragadóan eklektikus, pont mint Áronék lakásétterme a Szent György-hegyen. Azonnal belopta magát a szívembe.  

Vörösbor – tavaly a vörösök közül Cabernet Franc-ból kóstoltam a legtöbbet és bár nem ez volt a kedvenc fajtám, a végére egész jól összebarátkoztunk. A kategória nyertese a 2015-ös Teleki Super Premium Villányi Franc lett: gyümölcsös, bársonyos tannintartalom, sokrétű, gazdag korty, elegáns hordóhasználat, hosszú lecsengés, sokévnyi potenciállal. Remélem, mikor ezt olvassátok, már hozzá lehet az üzletekben is jutni.

Nektek melyik borok voltak tavaly a kedvenceitek?