Évek óta az egyik kedvenc őszi programom a Balaton Riviéra Turisztikai Egyesület által szervezett Nyitott Pincék teljesítménytúra. A túrán rövid (16.7 km) és hosszú (28.2 km) távokon lehet indulni Felsőörsről. Mi idén (is) a rövid távot választottuk, ahol 13 ellenőrző pont - köztük több pincészet - érintésével élvezhettük az őszi Balaton csodáit és a finom borokat. Reggel fél 9 körül indultunk el a Hamuház Fogadótól, felvettük az itinereket, feltankoltunk zsíros kenyérrel és nekivágtunk az útnak. Az első állomás a Levendula pince volt, ami a lovasi Kishegyen található. 3.5 hektárjukon olaszrizlinggel, chardonnay-vel, juhfarkkal, szürkebaráttal és cabernet sauvignon-nal foglalkoznak. Ahogy a nevük is utal rá, a pince teteje és környéke is levendulával van beültetve, amiből illóolajokat készítenek. Két bort kóstoltam itt: a 2016-os Juhfark savhangsúlyos, almás ízvilágával annyira nem győzött meg; a 2017-es Olaszrizling kellemes volt, a kilátás pedig csodaszép. 

Extra megállóként rendszerint beiktatjuk az alsóörsi Kocsmát. Ez az egyik kedvenc kocsmám, hatalmas gyűjtemény található itt régiségekből, a plafonon még egy retro síléc is lóg. Kiváló a pálinka és a kávé! 

Új állomás volt az úton az Uzinger borászat. Az itineren mint János pince szerepelt, kis nyomozás utána  kiderült, hogy a tulajdonos Uzinger János, aki 2009 -ben alakított ki az alsóörsi családi birtokon egy étterem-borozót. 7 hektáron gazdálkodnak Balatonszőlősőn, Lovason és Tihanyban. Fajtákat tekintve olaszrizling, szürkebarát, sauvignon blanc, Irsai Olivér, kékfrankos és cabernet sauvignon vannak a kínálatukban. Olaszrizlinget és Szürkebarátot kóstoltunk: az olaszrizling felejthető volt, a szürkebarát ízlett, szőlős-barackos ízű, jó kis bor. 

Kis séta után az alsóörsi Présház borozó következett. A régi présházból kialakított borozóban tájjellegű fehér és vörösborokat kóstolhatunk. Nekem ez az olaszrizling termelői kategóriában a kedvencem, a kiszolgálás pedig parádés, üvegpohárban szolgálják fel a bort. A kilátás innen is mesés, nehéz is volt tovább állnunk. 

Utunk a Balaton partra vezetett, ahol szusszantunk egyet a strandon Gyuri lángos büféjénél. Itt erősen ajánlott enni egy jó lángost és leöblíteni egy jó fröccsel. Annyira szép időt fogtunk ki, hogy ki is feküdtünk a Balcsi partra napozni egyet.

Miután megpihentünk, folytattuk a túrát az alsóörsi Carpaccio étteremhez, gyors pecsételés, majd innen a parttól távolodva Lovas felé vettük az irányt. Itt tudtuk, hogy egy csapáson átvágva kicsit le lehet rövidíteni a távot, amivel időt nyerünk a borozgatáshoz, szóval átvágtunk egy réten és némi bozóton és így érkeztünk meg a következő pecsétért a Lovas Csárdához. A 150 éves, hagyományőrző stílusú pince és présház hűen őrzi az 1900-as évek hangulatát.

Lovas ugye nem a Balaton parton fekszik, mégis van kikötője: a Lovas Kikötő nevű "kocsma" az egyike volt azoknak a helyeknek, amiket nagyon vártam a túra során. Ötletes és szeretni való, egyszerre vintage reggeliző, borozó, közösségi tér. Oda vagyok az ilyen helyekért, tényleg nagyon tetszett, bár a kiszolgálás kicsit szétszórt volt (gondolom nem voltak felkészülve a rekord számú résztvevőre), száraz olaszrizling helyett félédeset kaptam, amit szerencsére kompenzált a remek jeges kávé.

Paloznakon a Papa borozója felé haladtunk tovább. Papa vagyis Straszner József és felesége 15 éve működtetik a kis borozót és kínálják itt saját olaszrizlingjüket és a környékbeli őstermelők borait. Ezt követte a Homola pincészet csodálatos borterasza, ahová mindig betérek, ha ezen a környéken járok. A logójukat egyszerűen imádom. ;)

A pincészet két brand-et futtat: a 100% borcsalád a reduktív eljárással készült, könnyed, fiatalos vonalat képviseli; míg a Homola sorozat a komolyabb, hordós érlelésű borokra koncentrál. A Homola Black Olaszrizlinget, a dűlőválogatott Sáfránykert Olaszrizling selection-t és a Paloznak Olaszrizling selection-t kóstoltuk. A Black illatában mézes, virágos, kicsit hordós, én éreztem benne egy leheletnyi trópusi gyümölcsösséget (mangót) is. A Paloznak Olaszrizling parfümös, szilvás-lekváros jellegű volt illatban, ízben szárazabb, mint az előző. A Sáfránykert pedig letisztult, kerek, mandulás, hosszú lecsengésű. Nekem a Paloznak selection ízlett a legjobban. 

Egy hosszabb séta következett a csopaki Jásdi borterasz felé. A pince a XVIII. századtól Ranolder János veszprémi püspök családi borgazdaságának központjaként működött és hozzájárult a csopaki borok hírnevének megalapozásához. Így már értem, honnan ered a Ranolder sorozatuk neve. Egyébként a Jásdi pincészetet 1998-ban alapították, fő profil természetesen az olaszrizling, de megtalálható a kínálatukban a szürkebarát, a chardonnay, a cserszegi fűszeres és a cabernet franc is. A 2015-ös Ranolder fehéret kóstoltam, ami egy furmint-olaszrizling házasítás, komplex, keserű mandulás, ásványos hosszú lecsengésű bor, ízlett. 

Innen tovább álltunk a Szent Donát Birtokhoz tartozó Márga bisztróba. A Márga egy üledékes kőzet, ami meghatározza a birtok egyik termőterületének talaját. Érdekesség, hogy a bitrokon talajtípusonként készítenek borokat #talajsztori címkével: 100% olaszrizlinget a vörös homokkő talajjal rendelkező dűlőkön termett szőlőből, sauvignon blanc-olaszrizling-furmint cuvée-t a márgás-löszös talajon termett szőlőkből és merlot-zweigelt-kékfrankos rozé cuvée-t a bazaltos talajon termő vörös szőlők gyümölcséből. A Magma rozé brut pezsgőt és a Csopaki Kódex Dűlőválogatások közül a 2016-os Slikker-, és a 2015-ös Kishegy-dűlőszelekciót kóstoltuk. A Slikker dűlő talaja vörösagyagos, a bor fele tartályban, fele használt hordóban spontán erjedt. A mandulás fanyarság mellett nekem elsősorban az ásványosság volt a meghatározó karakter a borban. Ezzel szemben a Kishegy Olaszrizling barackos, citrusos, mézes, kellemes hordós jegyekkel. 

Új állomás volt a Szitahegyen lévő Petrányi borterasz, aminek nagyon örültem, mert egy ideje már szemeztem velük, viszont biciklivel megközelíthetetlennek tűnt, amikor legutóbb erre jártam. A 2001-ben, családi vállalkozásként indult pincénél 3.5 hektár területen gazdálkodnak, olaszrizlinget, traminit, furmintot, sárgamuskotályt és syrah-t is termesztenek. Sajnos zártkörű rendezvény miatt itt csak rozé fröccsöt szolgáltak fel és nem kóstolhattunk... 

A cél a csopaki Söptei Pince volt. A pécselyi medencében elhelyezkedő pincészet száz éves múltra tekint vissza, mai borozó-pincevendéglő formájában 1997 óta üzemel. Az olaszrizling, chardonnay, pinot blanc, szürkebarát és kékfrankos mellett sárgamuskotállyal is foglalkoznak. A lugasból nagyon szép kilátás nyílik a Balatonra, a hagyományos csárda-jellegű ételek mellett olyan különlegességeket is kóstolhatunk, mint például a szarvas burger. 

A túra végére azért kellemesen elfáradtunk, volt kihívás a távban és a sok jó bor kóstolgatásában is bőven. Szerencsénk volt az időjárással, ki tudtuk használni a szép őszi napsütést és a friss levegőt a szabadban, a balatoni panoráma pedig szívderítő volt, mint mindig. Nem kérdés, hogy jövőre is jövünk!