Piqniq Budapest - Média és újságírás a gasztronómia területén

Gasztroskizofrénia, mukbang videók, mint a gasztronómiai tartalomgyártás egyik lehetséges jövőképei, és a sztori mindenek felett – első blikkre ezekkel a címszavakkal illetném a Piqniq Budapest és a Nosalty közös szervezésében megrendezett „Média és újságírás a gasztronómia területén” estjére. Aztán persze volt szó gasztroszemantikáról, gasztromédia kutatásokról és pár bicskanyitogató kérdés is akadt a végére.

87761374_641560703312843_4871203043556720640_o.jpg

Fotó - Piqniq Facebook - Horpáczi Dávid

Enni vagy nem enni? Forgács Attila gasztropszichológus előadása azt boncolgatta, hogyan hat ránk a gasztromédia „skizofrén” üzenete: egyél, de maradj sovány. A fogyasztói társadalom hajtóereje a túlfogyasztás, nincs ez másként a gasztronómia esetében sem. Miért reklámozza egy vezető mobiltelefonszolgáltató a sikert a töltött káposztát falatozó Kásás Tamással? Miért követik többen a mostanában leginkább botrányairól híres fitnessgurut, mint a mindenkori miniszterelnököket? A modern kor evészavaraiért felelős lehet a média pluralizmsa és az egyértelmű visszajelzések hiánya? Az étkezés kultúrájában egyértelműen káosz van, ami nem könnyíti meg sem a fogyasztók, sem a kommunikációs szakemberek dolgát.

87521931_641563573312556_8712227493626511360_o.jpg

Fotó - Piqniq Facebook - Horpáczi Dávid

Tudták, hogy az első szakácskönyv időszámításunk előtt az 5. századból származik? Mindig is kiemelten fontos téma volt az emberiség életében, hogy mit és hogyan (és kivel) eszünk. A gasztro tematika helye és szerepe a kortárs médiakultúrába dr. Guld Ádám médiakutató szerint továbbra is fontos jelentőséggel bír, és gyökeres változásokon ment át a Paleo TV „Kudlik Julis” főzőműsoraitól kezdve a Neo TV celeb főzőshowjain át a Hypermédia amatőr vlogjaiig, ahol a főzés már tulajdonképpen mellékes tartalom. Manapság a hétköznapiság a szerethető, és amin meglepődtem, hogy a rádióban igen erős a gasztro témák jelenléte, például a Baptista Rádióban van egy „Férfi a konyhában” című műsor. Az élménytársadalomban egyre kevésbé fontos csatorna a TV-t, pedig még mindig az előtt töltik az emberek a legtöbb időt. A főzés mellett az étkezés öröme és a fogyasztás folyamata is egyre nagyobb szerepet kap. A gasztronómia összekapcsolja az embereket, bár a már emlegetett mukbang videók (számomra legalábbis) elég bizarrak, de a jövő egyik iránya a mentes trendek mellett nagy valószínűséggel a gép előtt együtt evés lesz…

87815037_641561913312722_916033038662500352_o.jpg

Fotó - Piqniq Facebook - Horpáczi Dávid

Az este legérdekesebb része a Kormos Dalma PR kommunikációs tanácsadó által moderált kerekasztal-beszélgetés volt. A résztvevők (Bánlaki D. Stella - a Forbes főmunkatársa, Hering András - a Nosalty főszerkesztője, Papp Regina – a We Love Budapest főszerkesztője és Szauer Judit - gasztro-kommunikációs tanácsadó) arról beszélgettek, hogy a mai felgyorsult világban hogyan tudja egy gasztrovállalkozó felhívni magára a figyelmet? Mind a négy médium máshogy „kapja fel” az új belépőket, a WLB elsőként hozza le az új nyitásokat, melyeknek kampánytevékenységében Judit vagy hozzá hasonló PR szakértők segédkezhetnek, a Nosalty videós étteremajánlókat készít, míg a Forbes-ba kerüléshez legalább egy év sikeres működés az alapfeltétel. A felfutás körüli „hype” kérdései megosztották a résztvevőket, ám abban mind egyetértettek, hogy akkor igazán szerethető egy jó hely, ha társul hozzá egy jó sztori is, amivel ki lehet tűnni a tömegből. (Stella itt Major Levente borászatát hozta példaképpen – amin jót mosolyogtam, mert tényleg jó sztori)

88107808_641562479979332_3439216403964493824_o.jpg

Fotó - Piqniq Facebook - Horpáczi Dávid

A közönség és a beszélgetés résztvevői is úgy érezték, hogy Bánhalmi Kata az utolsó öt percben bedobott kérdésével felnyitja Pandora szelencéjét, miszerint van-e ma Magyarországon minőségi gasztro-tartalomgyártás? Amit a WLB főszerkesztője még megfejelt azzal, hogy van-e független gasztro-újságírás? Ha engem kérdeznek van, olvassák Önök is a Pécsi Borozó gasztronómiai-, és bormagazint! A kérdésfelvetés problematikája persze a médiapiac telítettségére, az olvasók alacsony ingerküszöbére, a sajtóesemények után megjelenő „40 egyforma cikkre” és a „copy-paste” jellegű tartalomgyártásra vonatkozott, ahol András rögtön elkezdte boncolgatni az újságírás és a tartalomgyártás közötti különbséget, de idő hiányában a témát rövidre kellett zárni. A szervezők pedig ígéretet tettek rá, hogy a rendezvény hamarosan megrendezésre kerülő folytatásán minden kérésre fény derül…