A nyár utolsó hétvégéjét a barátaimmal töltöttem a Balatonon, Máriahullámtelepen. Pénteken bográcsoztunk és borozgattunk a tűz körül, szombaton pedig nagy lelkesedéssel kísértek el a balatonlellei Garamvári Szőlőbirtokra pezsgőt kóstolni. Valahogy én is úgy állok a pezsgőzéssel, mint Coco Chanel, hogy "csak két esetben iszom pezsgőt, ha szerelmes vagyok, és ha nem", így izgalommal vártam a pezsgőmustrát. A Garamvári Szőlőbirtok a Kishegyen található, kb. 85 hektáros, hatalmas területen gazdálkodó családi vállalkozás. Kínálatukban a borok mellett 12 féle pezsgő szerepel, na de előbb nézzük csak meg közelebbről, hogyan is készül a pezsgő.

Az úgynevezett "méthode traditionnelle" azaz hagyományos eljárás Franciaországból ered és a legtöbben Dom Perignon nevéhez kötik. Valójában őt megelőzően Limoux-ban már az 1530-as évektől készítenek buborékos italokat. A pezsgőgyártás később Champagne régióban, a XVI. századtól bontakozott ki, ahol a bencés szerzetesek (köztük a híres Dom Perignon) tökéletesítették a gyártás technikáját. Na de hogyan? 

Először is szükség van kiváló minőségű és magas savtartalmú száraz alapborra (házasítás esetén alapborokra). Ezt követően az alapbor(oka)t "tirage" likőrrel palackba töltik, ami cukor és élesztő tartalmának segítségével elindítja a második erjedést. Erre azért van szükség, hogy a fermentáció melléktermékeként szén-dioxid kerüljön a borba, ami a buborékokat adja hozzá. Majd a palackokat elfektetik és a bort finomseprőn érlelik, minimum 15 hónapig, de akár több évig. Majd a pezsgőspalackokat úgynevezett rázóállványokra helyezik, ahol a ma már automatizált gép a vízszintesen fekvő palackok dőlésszögét fokozatosan függőleges pozícióba állítja, hogy a seprőt a dugóra rázzák. Ez után következik a "degorzsálás" vagyis a seprő eltávolítása a palackból: ehhez az üvegeket lefagyasztják, majd a lefagyasztott üveg nyakánál keletkező jégdugót kilövetik. A művelet során távozó folyadékot "expedíciós likőrrel" azaz cukros boroldattal pótolják. Ilyenkor kerül a végső cukortartalom is beállításra. Ezt követően a palackokat parafadugóval és drótkosárral lezárják. Az eljárás során a pezsgő végig abban a palackban van, amiből később fogyasztásra kerül. 

A pezsgőket cukortartalom szerint a következőképpen kategorizálják: brut nature max. 3g/l, extra brut max. 6g/l, brut max. 15 g/l, extra dry 12-20 g/l, dry/sec 17-35 g/l, demi sec 33-55 g/l, doux min 50g/l.

A több, mint 25 éves múltra visszatekintő Garamvári szőlőbirtokon a pezsgő alapbor készítéshez Chardonnay-t, Pinot Noir-t, Pinot Blanc-t és Furmintot használnak. A pezsgők töltése a Budafoki pezsgőpincészetben történik. Pezsgő kóstolásban nem vagyok járatos, annyit tudtam, az íz mellett hogy a buborékok milyenségére is figyelni kell. A kóstolást a Brut Nature-rel kezdtük, apró buborékai csak úgy cikáztak a pohárban. Nekem ízre túl száraz volt, de egyben nagyon különleges. Ezt követte a Pinot Blanc-ból készült, virágos Blanc Fleur (nekem ez ízlett a legjobban), az epres Evolution Rosé, a birsalmás Furmint Brut és végül a Pinot Noir-ból készült Prestige Brut. Az utolsó előtti tételnél viccből mondtuk Adrinak, hogy a következő palackot "lenyakazhatná" egy karddal (sabrage). Annál inkább meglepődtünk, amikor a Prestige Brut-n tényleg bemutatott egy sabage-t, a teraszon üldögélő többi vendég és a mi legnagyobb örömünkre. A szakértő és kedves kiszolgálás, valamint a finom pezsgők miatt biztosan vissza fogunk még térni!

Elvitelre is vettünk pár palack pezsit az esti römi bajnoksághoz, aztán vasárnap sétálgattunk még a Balaton parton és "könnyes búcsút" vettünk az idei nyártól. Vacsorázni Balatonmáriafürdőre mentünk a Port Étterem és Panzióba, ami a hajókikötőnél található mert ki szerettem volna próbálni a tok-dogjukat. A tok-dog egy újra gondolt hot-dog, zalacsányi tokhalkolbász molnárkában, kéksajtos körtemártással, körteszeletekkel és madársalátával. Érdekes volt és nagyon ötletes. Az Étteremben kínálják a balatonszentgyörgyi Sörművek söreit, amiket korábban már volt szerencsém kóstolni a Fonyódi Sörfesztiválon. Hoztunk is párat haza. A nyárnak ugyan vége, de szeptemberben is jövök még le a Balcsira, már számolok vissza.