„Ami itt van a palackokban, az egy valóra vált álom” – kezdte február 24-én, hétfőn borbemutatóját Bácsi Zoltán, a Variszkusz borászat megálmodója. Valahogy éreztem, hogy nem lesz szokványos az este, és a gyanúm a 15 borból álló sor 3. tétele környékén már be is igazolódott. A baráti hangulatú kóstoló középpontjában a részletes borelemzések helyett a személyes történetek álltak és a végére mind „belebolondultunk” a nadapi rajnai rizlingekbe.

Zoli negyvenhét éves volt, amikor otthagyta az egyik vezető informatikai multinacionális vállalatnál betöltött jól fizető állását, hogy több időt szentelhessen a borkészítésnek. „Bolondnak tartottak” – mondta nevetve, én pedig csak mosolyogtam magamban, hiszen nemrégiben én is hasonló döntést hoztam, hogy a multik után a borok és az újságírás világában folytassam az életem. „Jókor voltunk jó helyen” – kezdi a sztorit. Ez a mondat szintén ismerősen csengett, de ez a történet most nem rólam szól, hanem két jó barátról, akik hittek a nadapi Csúcsos-hegy talajában, az alatta meghúzódó kőzetben, a termőhely adottságaiban és abban, hogy kivételes rajnaikat fognak készíteni innen.

A kóstolót az első napadi rajnai rizling pezsgővel kezdtük, ami éppen aznap kapta meg a forgalomba hozatali engedélyt, még címke sem volt rajta. 2016-os, 33 hónapig volt seprőn és Szentesi Józsefnél készült, akinek Zoli és „Urbi” (Urbán Zsolt) sokat köszönhettek borászatuk élete során: éveken keresztül használhatták József pincéjét, tanulhattak tőle és mindig számíthattak tanácsaira és segítségére. Illatában savanyú cukorka és kellemes toastosság, íze üde és gyümölcshangsúlyos, krémesen selymes buborékokkal. Szerethető pezsgő, amit mi sem mutat jobban, hogy 3000 palackból már csak 1200 érhető el.

Minden 2008-ban kezdődött, amikor Zolinak „bekattant valami”, azzal a kérdéssel hívta fel a már emlegetett Szentesi Józsefet, hogy nincs-e véletlenül egy eladó harmad hektár szőlő valahol a közelében Nadapon? Mire ő, hogy épp ma kapott egy telefont, hogy az egyik szomszédja el akarja adni neki a szőlőjét, vegyék meg azt. Urbival elmentek megnézni az ültetvényt, de fogalmuk sem volt, hogy mit kell nézni rajta, így megkérdezték Józsefet, hogy az ő rajnaija – aminek már akkor rajongói voltak – melyik területről készül. Mosolyogva konstatálták, mikor Szentesi néhány méterrel arrébb mutatott… pár hét múlva pedig megkezdték az első munkálatokat birtokukon, mert Zoli karácsonyra a saját borát szerette volna édesapja asztalára tenni, ami sikerült is.

A rajnaikat illetően, amit határozottan kijelenthetünk az az, hogy nagyon jól áll nekik a nadapi terroir, feszes, kerek, telt, gyümölcs és közel sem petrol-hangsúlyos borokat kóstoltunk, melyek koruk ellenére is szépen tartották magukat, színvonaluk egyenletes volt. Némelyik évjáratból az utolsó palackok egyikét kóstoltuk, amit egyrészt köszönünk, másrészt nagy kár, pár év múlva is szívesen visszakóstoltuk volna őket. A tételek egészen a 2017-es évjáratig spontán erjedtek, a ’18-as az első, ami acéltartályban, hűtve, fajélesztővel erjedt. A 2009-esből 5 hordó készült, melyből 4 édesre, (52 g/l maradékcukor), egy pedig szárazra erjedt ki. Nekem hosszas tanakodás után a 2013-as évjárat lett a kedvencem. Illatában virágos-parfümös, a kortyot szinte harapni lehetett, sav és cukor gyönyörű egyensúlyban (7.8 g/l vs. 7.5 g/l) és még van benne jó néhány év… A vörösök is szépen tükrözték a termőhely adottságait, egy cabernet franc-kékfrankos házasítást, egy csókaszőlő-pinot noir cuvée-t, egy tiszta pinot-t és egy 100% csókát kóstoltunk. A „B-oldal” névre keresztelt 2016-os csókából 133 palack született, savhangsúlyos, fűszeres, jól iható vörösbor, ami jól szemlélteti a fajtában rejlő lehetőségeket.

Urbi jelenleg saját „farmjuk” megalapításán munkálkodik, a borászatot Zoli viszi a „bolondizmus” égisze alatt, aki mindemellett „3 lábon áll”, intézi a Variszkusz Pince ügyeit, az Artizan nagykereskedés gasztronómiai képviselője, heti kétszer pedig feleségével karatét oktat gyerekeknek. És ha ez még nem lenne elég, ott vannak a borklubok (Grund, A másik bolt, Bártfai) és a család is… 2.0.-s Ars poetica-ja szerint „az élethez kell egy kis őrültség, és ez az őrültség a művészet. A szőlőbe pedig jó érzéseket kell bevinni, hogy a bor is jó érzéseket adjon. A csodát kell megfogni a borokban, hiszen minden palack egy valóra vált álom.”

Köszönjük a szervezést és a meghívást a Borsmenta magazinnak!