Szerintem kétségkívül a kerékpár a legpraktikusabb módja a borvidékek bejárásának, hiszen így nem csak az ízlelőbimbóinkat, de a testünket és a szellemünket is kihívások elé állíthatjuk – felelősségteljes keretek között természetesen – és a borok mellett testközelből élvezhetjük a természet szépségeit is. Manapság egyre népszerűbbek a biciklis bortúrák, számtalan lehetőség közül választhatunk a Balaton körül, Tokajban, Villányban vagy akár a szomszédos ausztriai Wachau borvidéken. Most viszont nézzünk meg egy kevésbé ismert útvonalat, egyenesen a Naprendszerben!
Túra a Naprendszerben névre hallgat az a kb. 70 kilométeres útvonal, amely a Sülysápi Amatőr Csillagász Egyesület hozott létre, hogy szemléltesse Naprendszerünket és megismertesse az érdeklődőkkel Gödöllői-dombság délnyugati részének természeti szépségeit, valamint a dombok közt meghúzódó kisebb-nagyobb falucskák épített és kulturális örökségeit. Nem mellesleg a túra sok helyen szőlőültetvények között halad, és egyik állomása (a Neptunusz) a monori Pincefaluban található, ahol érdemes elidőzni, kóstolni és falatozni. A teljesítés után egy emléklapot kapunk, amely mellé választhatunk egy „jutalom csillagot”, ami csak a miénk.
Az útvonal hivatalos kiindulópontja Sülysáp, ami a Keleti pályaudvarról 33 perc alatt megközelíthető vonattal, a sülysápi vasútállomástól a Csillagvizsgáló alig 2.5 km-re található. Mi Monorról kezdtük utunkat, a kánikulára való tekintettel célszerűbbnek láttuk, ha a borkóstolást a kihívás végére hagyjuk. Monor a Fővárosból a Nyugati pályaudvarról fél óra alatt érhető el vasúton. Legutóbb Húsvétkor jártam a Strázsahegyen, ami a maga 202 méter magasságával a legenda szerint arról kapta a nevét, hogy a helyiek innen kémlelték a portyázó törököket. Közép-Európa egyik legnagyobb összefüggő pincefaluja található itt, 960 pincével, melyek egyikére szert is tehetnek a vállalkozó kedvűek a „Legyen neked is pincéd” kezdeményes keretein belül. A Hegyen aktív a közösségi élet és példás a borászok vendégszeretete és összefogása, itt működik a Monori Borút Egyesület és a Strázsa Borrend, van Borászati tanösvény és rendeznek borfesztiválokat télen-nyáron, melyik közül szerintem az egyik legizgalmasabb a Jégvirágtól Borvirágig fesztivál, melyről korábban beszélgettünk Az ihatóbb Magyarországért rádióműsorában is.
Legutóbbi látogatásomkor a Megyeri-Hanti Pincénél és a KétSzabó Pince és Fogadónál jártam, ahol Megyeri Szabolcs, Hanti Tamás és Szabó Gyula meséltek a helyi borokról, gasztronómiáról, kézműves termékekről, a borrégió történetéről és persze kóstoltunk is (a cikket keressétek a Pécsi Borozó nyári számában az újságárusoknál). Itt hangzott el többek között az is, hogy van ez a Naprendszer-bringatúra, ami bogarat ültetett a fülembe. Kis utánajárás és pár telefon után sikerült toborozni egy kisebb, ámde nagyon lelkes csapatot, sőt még Szabó Gyuszi és barátai is kedvet kaptak a kalandhoz, így csatlakoztak hozzánk.
Egy verőfényes szombat délelőtt vágtunk neki az útnak, melynek lényege, hogy a résztvevők megtalálják az útvonalon elhelyezett, a Naprendszer bolygóit szimbolizáló táblákat. Monortól Monorierdő irányába haladtunk, ahol az első megállónk a Szárazhegy Szőlőbirtok volt. A szárazhegyi szőlő és bortermelést az 1700-as évektől jegyzik, akkoriban az Egri érsekség volt a birtok gazdája, az ültetvények átlagosan 200 méterrel vannak a tengerszint felett. Hatalmas területen, közel 300 hektáron gazdálkodnak bio minősítéssel, boraik reduktív eljárással készülnek. Innen tovább haladtunk Bénye, majd Gomba irányába, ahol eltekertünk a helyi horgászok egyik kedvelt helye, a Gombai-tó mellett. Sajnos csobbanni nem lehetett benne, pedig igazán jól esett volna a melegben. Ezt követte Úri, majd Sülysáp, ahol a Csillagvizsgáló is található.
A következő állomás Tápiószecső volt, betértünk egy frissítőre a Hisztéria Cukrászdába, majd az isteni citromtorta és jeges kávé után visszaindultunk Felsőfarkasd és Tetepuszta irányában a monori Strázsahegy felé. A túrához a homok, a kavics, a murva és a beton adta változatos terepviszonyok miatt leginkább a mountain bike alkalmas, én kicsit megszenvedtem a cross-trekkinggel, főleg a köveken és a homokon. A letölthető útvonalterv megfelelő applikációval jól használható. Fodor Antaltól, az Egyesület Elnökétől megtudtam, hogy bár az útvonalat folyamatosan karban tartják, sok a rongálás és sajnos gyakran lába kél az egyes állomások között kihelyezett útjelző tábláknak. A Mars nagyon elbújt egy buszmegálló, egy másik tábla és egy bokor mögé, de végül megtaláltuk.
Érdekes és őszintén szólva egy kicsit nehéz túra volt. Ha nekivágunk felejtsük el a biciklis bortúráról alkotott romantikus képet, miszerint lobogó hajjal, színes virágcsokorral a kosarunkban fogunk vidáman suhanni a lankás dombokon a pincék között, a lemenő nap sugarainál. Romantika itt is lesz: szép tó, szőlők, búzatblák, erdei szakaszok, napraforgómező olajfúrótoronnyal és vár majd ránk jó pár emelkedő, közel 600 méter szintkülönbséggel megspékelve. A legcukibb az egészben szerintem a csillagválasztás. Az enyém lett a Zeta Pegasi – zéta, ami szőlőfajta is, és persze pegazus, kell ennél több?
A Strázsahegyre érve a KétSzabó Pincénél volt a végállomásunk, ahol Gyuszi felesége, Orsi mennyei rózsás és mentás Szöjpkő kézműves szörpjeikkel és mindjárt két fajta „újragondolt” hideg gyümölcslevessel várt bennünket. A leves érdekessége, hogy külön volt tálalva a főtt gyümölcs (levendulás sárgabarack és étcsokis meggy) és a tejszínes lé, amit praktikusnak és ötletesnek találtam, ráadásul nagyon finomak is voltak. A tojásos lecsó mellé pedig Gyuszi sorra hozta a környékbeli borászatok válogatott tételeit.
Az alföldi, úgynevezett „homoki bor” a mindennapok bora és számos borászat legfőbb terméke (sajnos) még mindig a „kocsmabor”, mely ugyan a hétköznapok fontos része, de nem feltétlenül öregbíti a borvidék hírnevét. A Kunsági Borvidéken belül a Monori Borrégióban termelt borok számára tavaly az Európai Bizottság oltalom alatt álló eredetmegjelölést (OEM) hagyott jóvá. A talaj itt homokos-löszös (helyenként agyagos), a dombság adottságai pedig kiválóak a szőlőtermesztéshez, a monori borok jellemzői így sem a Kunság szomszédos területein, sem más borvidéken nem reprodukálhatók. A helyi borászok közösen ötletelnek, kóstolnak és folyamatosan azon dolgoznak, hogy magas minőségű borokaikon keresztül javítsák a borvidék megítélését.
A korábban említett Szárazhegy Szőlőbirtokot két barát, Tóth László és Czeglédi György alapította 1994-ben, borászuk Hidegkuti Tibor. Egy friss, gyümölcsös, reduktív eljárással készült 2018-as Irsai Olivért és egy Rajnai Rizlinget kóstoltunk innen. Az Irsia intenzív illatában must és virágok, szinte kiugrik a pohárból, könnyű, igazi nyári bor. A Rajnai vastagabb, hozza a tipikus rajnais parfümösséget, de nem tolakodóan, kellemes, ígéretes tétel, melyben van még potenciál némi palackos érlelésre.
A Megyeri-Hanti Pincét 2003-ban alapították, első palackozott tételükkel 2006-ban léptek piacra. A két borász Megyeri Szabolcs és Hanti Tamás szeretnek kísérletezni (hordókkal, élesztőkkel) a kiváló minőség elérése érdekében. 2015-ben a Mondandó nevű Cserszegi Fűszeresük elhozott egy aranyérmet a francia „Challenge du Vin” borversenyről. Bármikor névre keresztelt olaszrizlingjük okozta a társaságnak a legnagyobb meglepetést, mert kellemes ásványossága és elegáns karaktere lévén vakon kóstolva szinte alig lehetne megmondani, hogy egy monori bor van a poharunkban (és mondjuk nem egy balaton-felvidéki). A fehér cuvée illatában megjelennek a sauvignon blanc mangós jegyei mellett az édes hordófűszerek (fahéj), íze lágy és krémes, szép savakkal. A bor nyolc hónapot töltött kis tölgyfahordóban. Idei újdonságuk a gyöngyöző cserszegi behízelgő illatával és kis maradékcukrával a nyár egyik sláger lehet.
Hidegkuti Tibor a Szárazhegy Szőlőbirtok (korábban a Feind) borásza, saját név alatt is készít borokat és szép eredményeket ért el velük az Országos Újborversenyen és az Országos Rozé Borversenyen. Ottlétünk alatt ünnepelték éppen az esküvőjét, amihez ezúton is gratulálunk! ’18-as Sauvignon blanc-ja egy kellemes, bodzás-virágos, savhangsúlyos, üde bor. 2018-as Karát válogatása számomra az egyik legérdekesebb tétel volt. A karát szőlőt Kurucz András nemesítette 1950-ben a kövidinka és a szürkebarát keresztezéséből, nevét a két fajta utolsó betűinek összeolvasztásával kapta. Illatában lépesméz, zöldalma és ananász, telt korty virgonc savakkal, harmonikus, összetett bor.
Kóstolgatás közben ránk esteledett, jó társaságban és legfőképpen jó borok mellett repült az idő. A Strázsahegy egy igazi kis ékszerdoboz, ahová még nem ért el a „hype” és ahol a szép környezet, az aktív kikapcsolódási lehetőségek, a programok és persze a borok mellett a vendégszeretet az, ami miatt mindig szívesen térek vissza. Felejthetetlen élményekkel távoztunk! A Naprendszer-túra erősen ajánlott az alföldi borokkal szemben szkeptikus, kalandvágyó bringásoknak, egy strázsahegyi kiruccanás pedig mindenkinek, aki egy hamisítatlan vidéki bor-, és gasztrokalandra vágyik a városi nyüzsgés után.
