Balatonmáriafürdő első hallásra nem tűnik a legcsalogatóbb balatoni célpontnak, mi mégis ott nyaralunk, amióta az eszemet tudom. Családi hagyomány, hogy immáron 10. éve ott ünnepeljük drága kishúgom születésnapját, leszámítva a tavalyit, amikor is az én cuki kis tündérkeresztlányomat várta. Az első pár évben még megpróbáltam meglepetésszerűen beállítani, mondván, hogy "pont bejött egy határidős munka" vagy "lebetegedtem és nem tudok ott lenni", de hamar rá kellett jönnöm, hogy lehetetlen átverni. Így idén anyukámmal menetrendszerűen érkeztünk le pénteken Máriahullámtelepre. Tesómék nagyon örültek nekünk és szombat reggel kapva kaptunk a nagyi lelkesedésén és rábízva a kislányt elmentünk futni egyet. A reggeli futás nem az erősségem, meleg volt, nem volt semmi árnyék, az UB útvonalán mégis felemelő érzés volt együtt futni. Most, hogy így belegondolok, ez volt az első közös futásunk.

Már régóta szerepelt a listámon a kéthelyi Kristinus borbirtok, ami mindössze 12 km-re van Máriától, így a sportos reggel lendületét kihasználva a sógorommal elgurultunk körülnézni. Őszintén szólva voltak fenntartásaim, a birtok nagyon modern, az étlap eléggé újra gondolt, ami alapján az ember zsigerből arra gondolhat, hogy biztos kissé sznob hely. Kellemesen csalódtam. A birtok 100 hektár területtel rendelkezik, melynek 65%-án fehér, 35%-án vörös szőlő termesztéssel foglalkoznak, Nádas Szilárd borász vezényletével.

A Birtok kóstoló sort kértük, ami 4 tételből, welcome drinkből és tintahalas, barbaque-s és natúr tápiókachipsből áll. Már a tápiókachips piros pont volt, a Csengetett Mylord? óta a kedvencem a tápióka puding és más formában még nem is találkoztam tápiókával. Mókás volt a 0.75-ös kiszerelésű balatonszentgyörgyi "gasztro szóda" is. A borsort ízlés szerint lehetett összeválogatni, így a Krisecco és a 2016-os Gyöngy Rozé gyöngyözőborokkal indítottunk. A Krisecco 2014-es és 2016-os évjáratokból való chardonnay-sárgamuskotály-szürkebarát házasítás. Érdekessége, hogy nem muscat ottonel, hanem muscat lunel szőlőfajtából készült, ezért savasabb, mint a "klasszikus" sárgamuskotály. A Gyöngy Rozé is kellemes volt, cseresznyés illatú, mégis elég száraz, nekem bejött. Ezt követte a 2017-es Birtok Fehér, ami egy chardonnay alapú, zöldvertelini-szürkebarát-sauvignon blanc cuvée. Üdítő, friss, zöldalmás bor. A 2016-os Sauvignon Blanc a legérdekesebb sauvignon blanc volt, amit eddig kóstoltam és nem csak azért mert kék színű rajnais palackban volt. 25%-a 9 hónapig hordóban érlelődött, ez visszaköszön a vaníliás és mézes illatában, almás ízében. A sauvignon blanc tipikus bodzás jegyeiből én semmit nem éreztem, de ennek a bornak pont ez a különlegessége. Hoztam is haza egy palackkal.

Még maradtunk a fehér vonalon és egy 2015-ös Olaszrizlinggel és a 2015-ös Parapli Chardonnay-val folytattuk. Az Olaszrizling kiváló volt, mellesleg ez volt 2017-ben az Országház bora. A Parapli egy félszáraz, kissé trópusi gyümölcsös jellegű chardonnay, amiről egy vakkóstolón simán elhinném, hogy az Újvilágból származik. Elérkezett a rozék ideje, ami nálam kritikus kérdés. A 2017-es merlot-kékfrankos-cabernet sauvignon rozé cuvée nem győzött meg, ellenben a 2017-es Piripó rozé felkeltette az érdeklődésemet. A Piripó (ami a gyurgyalag másik neve) a dűlő neve, ahol a bor alapját képező Zweigelt szőlőt szüretelik. Piros bogyós gyümölcsös, kissé szénsavas, üdítő rozé. Még nem vonok le általános következtetéseket, de idén nyáron a Zweigelt rozék jönnek be leginkább. A vörösök közül a 2015-ös Pinot Noir-t és a 2013-as Cabernet Sauvignon-t hagytuk a végére. A Pinot Noir kellemes, meggyes, füstös ízű volt, 50%-a másod-, 50%-a harmadtöltésű hordóban volt érlelve. A Cabernet Sauvignon 3 évet volt magyar tölgyfahordóban, közepesen testes, borsos, cseresznyés illatú és ízű bor, szép  zárása volt a sornak. A szakértő és kedves kiszolgálás, a kellemes környezet és az izgalmas borok miatt mindenképpen vissza fogok még ide térni.

Napunkat a fenyvesi strandon folytattuk, aztán kitaláltuk, hogy menjünk át a Fonyódi Sörfesztiválra. Bár úgy tartja a mondás, hogy "borra sör, meggyötör", én már olyan verzióban is hallottam, hogy "kész gyönyör". Nem vagyok nagy sörös, bár tavaly nyáron, sokakkal egyetemben engem is elkapott az "ipa-láz", így ha sörözök, leginkább ipákat szoktam inni. A balatoni sörfőzdék közül is csak a Hedont ismerem, így nagy érdeklődéssel vettem szemügyre Fonyódon a kínálatot. Először a tapolcai Stari főzde standjánál álltunk meg, nagyon sokféle gyümölcsös sörük volt, amiket én nem szeretek, így végül az American Hop Start-t ittam, amit kicsit keserűnek találtam.

Ezután a balatonszentgyörgyi Sörműveknél ittam egy Bojler Ipát. Ez kifejezetten ízlett, a címkék pedig viccesek. Megtudtuk, hogy a sörfőzde a kilencvenes évek után 2017-ben nyitott újra, minden sörhöz pedig egy karakter tartozik saját sztorival. Ötletes.

A vasárnapot pihenéssel és ünnepléssel töltöttük, na meg persze fürödtünk a Balcsiban. Nagyon örülök, mert a kis keresztlányom is imádja a vizet, így ő a családban a második generációs sellő. Ha Márián vagyunk, kihagyhatatlan program a fagyizás. Ez most sem volt másképp, vasárnap este, indulás előtt útba ejtettük a Florida fagyizót. Sajnos egyre felkapottabb a hely és így elég hosszú a sor, de szerintem itt van a Balaton legfinomabb fagyija. Az én kedvencem a Vulkánok ajándéka, ami 2016-ban elnyerte a "Balaton Fagyija" címet. Minden évben szépen szerepelnek a fagyi versenyeken és nagy a kínálat a mindenmentes fagyikból is.

Hétvégénket a Kikötőben, a naplementében gyönyörködve zártuk. Mi is lehetne szebb befejezés?