Mi köze Jeruzsálemnek a balkáni borokhoz? Van egyáltalán borkultúra a Balkánon? Mi az a Sipon? És a Vranac? Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, amikor október 16.-án megérkeztem a Pécsi Borozó, a WineSofa és a CEWI közös szervezésű Jeruzalem & Montenegro Balkán Borklub eseményére. Montenegró felfedezése régóta szerepel a Bakancslistámon, és ha már nekem ezidáig még nem volt szerencsém eljutni oda, nagyon megörültem neki, hogy a térség borai "házhoz jöttek". A kóstolót Ercsey Dániel vezényelte, aki még inkább meghozta a kedvünket egy balkáni utazáshoz és rengeteg érdekességet tudtunk meg a balkáni borok világáról. 

Jeruzsálem köztudottam Izrael fővárosa. Ám kevesen tudják, hogy Lentitől alig 60 kilométerre található Szlovénia Jeruzalem nevű borvidéke, ami számos rejtett kincset tartogat. Szlovénia területén 3 borrégiót (Primorska, Posavje, Podravje), azon belül is 9 borvidéket különböztetnek meg. A bortermelés zömét a fehérborok teszik ki (63%), ezt követik a vörösök (27%), majd a pezsgők és rozék (10%). Podravje borrégió az ország észak-keleti részén található, melynek legjobb termőterülete a régi Stájerország területén lévő Jeruzalem borvidék, ami a képek alapján engem leginkább Toscana-ra emlékeztetett a domboldalakon teraszosan művelt szőlőültetvények miatt. Ez a borvidék kiváló adottságokkal rendelkezik a Dráva és a Mura folyók közelsége és a mediterrán éghajlatból adódó magas napsütéses órák száma miatt. 

 Kép: WineSofa

Szlovénia legnagyobb bortermelőjének, a Jeruzalem Ormož borászatnak a borait kóstoltuk. A Puklavec család borászata 1934 óta van jelen a szlovén borpiacon, kezdetben szövetkezeti termelőként, 1968-tól saját palackozású borokkal, 2009-től pedig mai formájában. A 2000 hektáros Jeruzálem borvidéken kb. 650 hektárral rendelkeznek és további 400 hektár területről vásárolnak fel szőlőt.

A kóstolást egy 2017-es Siponnal kezdtük, ami tulajdonképpen Furmintot takar. A legenda szerint a mikor Napóleon megízlelte ezt a bort, felkiáltott, hogy "C'est bon" ("sze bon" - ez jó) és innen ered a Sipon név. Üde, friss, alacsony alkohol tartalmú, savhangsúlyos bor, bár őszintén szólva nálam nem rúgott labdába a Tokaji Furmintokhoz képest. 

Ezt követte egy 2017-es félszáraz, kellemes, parfümös illatú Renski Rizling (Rajnai Rizling), majd egy 2017-es, bodzás, nem túl bonyolult Sauvingon (blanc). Kóstolgatás közben megtudtuk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején számon tartották a környék borait, ám mára ez a hírnév feledésbe merült és hogy a szlovén borkedvelők (ellentétben akár velünk, magyarokkal) jól ismerik a volt Jugoszlávia kiemelkedő borvidékeit és azok borait. A kóstolást a 2016-os Sauvignon Gold-dal folytattuk, nekem ez ízlett a legjobban, a seprőn tartásnak köszönhetően ez már egy komplexebb, kerekebb bor, szép savakkal, citrusos és ásványos ízjegyekkel. 

Az este második felében a montenegrói boroké volt a főszerep. Crna Gora - fekete hegy - vagyis Montenegró területén két borrégió található, az egyik a tengerpart mentén, a másik a Skadar tó körül. Mindkét területre jellemző a speciális mikroklíma és a mediterrán éghajlatból adódó nagy hőség, így nem ritka, hogy a szőlőket öntözni kell. Az ország 3500 hektáros termőterületein kb. 50 bortermelő osztozik, köztük a legnagyobb az állami tulajdonban lévő 13. Juli Plantaže, ami a teljes montenegrói bortermelés 95%-át lefedi. Ez a borászat méreteit tekintve óriási: 2300 hektár egybefüggő területtel rendelkezik (ezzel a legnagyobb egész Európában), ami 11.5 millió szőlőtőkét jelent, szüret alkalmával 24 millió kiló szőlőt dolgoznak fel. A termelés 70%-át a vranac vörös szőlő adja. A borászat látogatóközpontja 2007-ben egy volt katonai bázisból került kialakításra, az egykori hangár 360 méter hosszan, 30 méter mélyen terül el a hegyek alatt. 

Juli 13 Plantaže borokat kóstoltunk, a sort egy 2016-os Pro Anima Pinot Blanc-nal kezdtük, ami meglepő módon a zöldalmás jegyek mellett a füstölt szalonna illatát is hozta, nem lett a kedvencem. Ezt követően átváltottunk a vörösökre egy 2015-ös Crnogorski vranac-kal. A vranac Montenegróban őshonos szőlőfajta, a szó egyben vörösbort is jelent. A bor ízében és illatában erdei gyümölcsös, kissé cseresznyés, magas alkoholtartalommal. Ezt követte a 2013-as Vranac Pro Corde, ami a gyümölcsösség (cseresznye, szilva) mellett hozta a hordós jegyeket ( füst, csoki), kerek, hosszú lecsengéssel. Nekem ez ízlett az este folyamán a legjobban. 

Vranac vonalon maradva a 2013-as Vranac Barrique-kal folytattuk, ami egy magas alkohol- és tannintartalmú bor, szilvalekváros, fás ízjegyekkel. Utolsó tételünk a 2013-as Vladika cuvée volt, ami 80% Vranac, 10% Cabernet Sauvignon, 10% Merlot házasítás. Fűszeres, testes, fekete bogyós gyümölcs ízű bor, szintén magas alkohol- és tannintartalommal. A kóstolt borok a Pannon Borbolt kínálatában érhetők el. 

Nagyon érdekes kóstoló volt, a borvidékek és a borok bemutatásán kívül Dani megosztotta velünk számos személyes utazási élményét és kaptunk pár bennfentes tippet is, például, hogy Szlovéniában érdemes ellátogatni Ptuj városába a Költészet és Bornapokra vagy felkeresni a muraszombati fürdőt, és ha Jeruzalemben járunk ki ne hagyjuk a környék legjobb éttermét, a Taverna Kupljen-t. Ha pedig további izgalmakra vágynánk látogassunk el Ljutomer-be a Bor- és Horrorfilm fesztiválra. Izgalmas borokban sem lesz hiány, ugyanis a Balkán Borklub következő állomása Istria lesz. Várom a folytatást!