Petit Bateau

2018\09\28

Kis pincék nagy borai - körkép az Óbudai Bornapokról

Beköszöntött az ősz, szinte minden hétre jut minimum egy borfesztivál. A kiállítók mellett szerintem érdemes kicsit tüzetesebben megnézni a kísérő programokat is, amik általában szakmai előadások vagy vezetett borkóstolók, persze nem csak profiknak. Múlt hétvégén az Óbudai Bornapokra esett a választásom és részt vettem a Káli Ildikó sommelier által tartott Borkörkép kóstolón is. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz a borsor, biztos voltam benne, hogy igazi különlegességeket fogunk kóstolni. Nem kellett csalódnom. Az első tétel a somlói, pontosabban ság-hegyi Dénes Hegybirtok 2015-ös Pinot Gris-je volt. A Ság-hegy Celldömölkön, a Somló mellett van, található ott egy vulkanikus kráter, ami különleges "srétes", bazaltos, morzsalékos talajt biztosít a területnek. A borhoz a szőlőt egy 10 éves, keleti kitettségű dűlőben termesztik. A bor körtés, friss, fűszeres, savas, kicsit sós, közepesen testes. Pár hónapig volt hordóban, közepesen érett kecskesajthoz remekül illene.

img_20180922_141407.jpg

A második bor a badacsonyi Büttner pince 2016-os Vulcanus-a volt. A 3 éve alapított borászat 15 hektár területen gazdálkodik. A vulcanus szőlőfajtát Király Ferenc nemesítette az '50-es években szürkebarát és budai zöld fajták keresztezésével. A bor rajnais palackba került, mézes, hársfavirágos illata kicsit csalóka, ízében inkább citrusos, őszibarackos, sós, savhangsúlyos. Halakhoz vagy magyaros ételekhez is passzol. Ezt követte a soproni Garger Imre 2015-ös Kékfrankosa. A borhoz felhasznált szőlő a Vashegyen terem, amit annak idején a vasfüggöny szelt ketté. A bor egy évet töltött hordóban és további egy évet érlelődött palackban, gyümölcsös, fűszeres, borsos, üde savú, lendületes. Magyaros ételek kiváló kísérője. Utolsó tételünk a Dorogi pincészet 2012-es Tokaji Fordítása volt. A borhoz felhasznált szőlő Tarcalon termett, ahol löszös felső rétegű, vulkanikus talaj a jellemző. A fordítást régen a szegények aszújának nevezték. Úgy készül, hogy az aszúszemeket zsákba teszik, kitapossák, majd a megmaradt szemeket a zsákból kifordítják és egy száraz borral teli kádba öntik, ahol három nap ázás után kinyerik belőlük a zamatanyagokat. Almás, mézes, hársfavirágos, karamellás illatú, mandarinos, szilvás ízű, szép savú bor. Desszertekhez, például flódnihoz tökéletes választás. Kellemes hangulatban telt a kóstolgatás, Ildikó, aki egyébként a Magyar Sommelier Szövetség egyik alapító tagja, nagyon kedves és közvetlen, hihetetlenül sokat tud a borokról, jó volt ellesni tőle pár kóstolási praktikát. 

img_20180922_150241_1.jpg

Ezt követően felfedezőútra indultam a Fő téren, első állomásom a somlói Fekete Pince volt. Az egyik kedves kollégámnak vettem tőlük nászajándékba egy üveg Juhfarkat, én viszont még nem kóstoltam. A legenda szerint aki ezt a bort fogyasztja a nászéjszakáján bizonyosan fiú utódra számíthat (a teória igazolása még várat magára). A nagy hagyományokra visszatekintő pincénél az új tulajdonosok Fekete Béla bácsi munkásságát folytatva, hagyományos technológiával készítenek gazdag fehérborokat. A 2016-os Cuvée-vel kezdtem, ami juhfark és olaszrizling házasítása. A két bor a házasítást megelőzően külön, spontán erjedt, majd tíz hónapot töltöttek magyar tölgyfahordóban és még kilencet tartályban. Almás, fűszeres ízű, karakteres bor. Ezt követte a 2011-es Juhfark, magas alkohol tartalmú, komoly bor, ásványos, sós ízjegyekkel.  

img_20180922_153644.jpg

A balatonudvari Skrabski pincészet következett. A skrabski vörösvércsét jelent, ezért látható a madár a címkéjükön is. Az organikus borokat készítő pincészet a Kis Leshegyen 5 hektáron gazdálkodik, olaszrizlinggel, furminttal, rajnai rizlinggel és kékfrankossal foglalkoznak. Egy félszáraz Olaszrizling Furmint cuvée-vel kezdtem, nekem kicsit édes volt, viszont szépen hozta az olaszrizling mandulásságát és a furmint gyümölcsösségét. Ezt követte a 2017-es Rajnai Rizling, ami egy nagyon kedves, könnyed rajnai, parfümös, petrolos, szinte itatja magát. Itt még egy 2016-os Furmintot kóstoltam, almás, virágos, szerethető bor.  

img_20180925_142414.jpg

Az egri Nyolcas és fia pincészet nevével többször találkoztam, viszont most kóstoltam náluk először. Mivel még korainak tartottam vörösre váltani Nyolcas Tamás tulajdonos a 2017-es Rajnai Rizlingjüket ajánlotta kezdésnek. Üde, gyümölcsös-parfümös bor, reduktív technológiával készült és nem is volt hordózva, így szándékosan, csak enyhén petrolos. Ez után egy igazán különleges tételt, a 2017-es Narancsbort kóstoltam. Színe, illata és íze is narancsos volt, 70% traminiből és 30% királyleánykából készült, egy hétig volt héjon hagyva, hogy kinyerjék a traminiból a színanyagokat. Közepesen testes, nekem a nyarat idézte vissza. Remélem hamarosan újra találkozom Nyolcasékkal, mert a vöröseiket is szeretném górcső alá venni. 

img_20180922_161831.jpg

A tolnai Bernát Pincénél is megálltam egy Rajnaira. Na jó, meg egy Zöldvertelinire. A Tolnai borvidék hazánk egyik legkisebb és kevésbé ismert borvidéke: 1998-ban alakult meg a Szekszárdi borvidék Völgységi körzetéből. Az itt termő szőlő nagy részét eladják és csak kevés pincészet foglalkozik borkészítéssel. Egyikük a bonyhádvarsadi Bernát pince, tulajdonosai munka mellett, hobbiként kezdtek bele a borkészítésbe, 13 hektáros területükön rajnai rizling, chardonnay, zöldvertelini és királyleányka találhatók. A zöldvertelini tőkéket az 1960-as években telepítették, maga a bor ízlett, friss, üde, zöldalmás-citrusosságával. A Rajnai rizlingről megtudtam, hogy burgenlandi klónt használtak az ültetvény telepítéséhez, nehezen érik, nehéz vele dolgozni és hogy a belőle készült bor fél év után a palackban kezd el olajosodni. Hozta a parfümös-petrolos fajtajegyeket, kellemes volt. 

img_20180922_164104.jpg

Elvitelre is szerettem volna vásárolni valamit, mert este jelenésem volt a barátaimnál. Tetszett a Dénes Hegybirtoknál kóstolt Szürkebarát, kíváncsi voltam a többi borukra, így végezetül őket kerestem fel. Megkóstoltam a 2014-es Olaszrizlingjüket, ami a Ság-hegy válla fölött lévő területeken termő 100 éves tőkék gyümölcséből készült. Ízében a mineralitás dominál, különleges tétel. Ezt követte a 2015-ös Rajnai rizling, friss, fűszeres inkább citrusos ízjegyeket véltem benne felfedezni. A végére hagytam a Vörös Kakast, ami egy Kékfrankos-Merlot-Cabernet Sauvignon-Zweigelt házasítás. Közepesen testes, fűszeres, ásványos, lendületes vörösbor. Ebből hoztam elvitelre. Aztán a Fekete pincéhez is visszakanyarodtam és a Cuvée-ből vettem egy palackkal. Mindkettő remek választásnak bizonyult, a társaság imádta.
img_20180922_165031.jpg

ajánló beszámoló juhfark Budapest narancsbor Bor Büttner Garger Skrabski Dénes hegybirtok Dorogi pincészet Fekete pince Nyolcas és fia Bernát pince Óbudai bornapok

2018\09\22

Szigligeti Félmaraton

Tavaly 9 km-en futottunk Szigligeten és annyira megszerettem ezt a versenyt, hogy már akkor elhatároztam, hogy itt én még fogok félmaratont futni. Amikor áprilisban megnyílt a nevezés épp a Budai Zöld túrán voltunk a barátnőmmel és emlékszem, hogy menet közben, a mobilomról az elsők között jelentkeztem is. Telt-múlt az idő, én pedig megszállottan készültem versenyről versenyre, amíg egyszer be nem sokaltam, de az egy másik történet. Miután júniusban rendeztem soraimat és a futással való viszonyomat, leginkább a hangulatomnak megfelelően edzettem, nagy melegben egyébként sem szeretek futni, így gyakrabban mentem spinningre, bringázni vagy terepre. Augusztusban nagyjából elkezdtem újra követni egy 4 hetes félmaratoni edzéstervet, szeptemberben pedig már izgatottan vártam a nyári szünet utáni első Polar futóklubot is. Mondanom sem kell, hogy az intervall edzésbe majdnem belehaltam, viszont Irunmom Réka megdicsért, hogy sokat gyorsultam, ami igazán jól esett.

41190233_537432160030864_2730540812940083200_o.jpg

A verseny hetében már csak kétszer voltam futni és próbáltam a mentális felkészüléssel foglalkozni. Magát a távot lefutottam már egyszer, így a siker kulcsa egyértelműen azon állt, hogy mennyire tudok ott lenni fejben. Versenykörülmények között futni teljesen más, nagyon sok tényező befolyásolja a jó teljesítményt: a konditól kezdve a hőmérsékleten át a fáradtságig, még az is, hogy milyen lábbal kelünk aznap. Azt is mondták, hogy verseny előtt már ne változtassunk a szokásainkon. Ezzel majdnem meggyűlt a bajom, először is mert nemrég cseréltem le a mobilom és ez az új szuperokos készülék annyira intelligens, hogy futás közben kb. kilométerenként lekapcsolta a Runkeeper-t, hogy energiát takarítson meg... Egyrészt jó volt kütyü nélkül, csak úgy futni, de mire rájöttem, hogy miért csinálja és hogy hogyan kell beállítani kinőtt pár ősz hajszálam. A verseny előtti utolsó futásnál teljes "harci díszben" teszteltem a leglengébb felsőm és a kompressziós szárakat, amiket nem használok túl gyakran, majd miután mindent rendben találtam megnéztem végre az Ultrát, a pályavideót vagy tízszer, gondosan összeraktam a playlist-em, olvasgattam a Runner's World-öt elalvás előtt és kenegettem a lábaim Anyukám híres lóbalzsamjával. Kicsit megfáztam, így extra sok C-vitamint, NeoCitran-t és jó sok magnéziumot is szedtem. Követtem az ultrafutó ismerősöm tanácsait, sok szénhidrát, még több víz. Nem bántam ezt a szénhidrát dolgot, jól esett egy kis bűnözés (tészta, pizza, lángos, sütike), viszont pénteken már a fülemen jött ki az 5. liter víz. Persze később ez is hasznosnak bizonyult.

Szombaton reggel 8-kor indultunk, az egyik kedves volt kolléganőmmel. Én aznapra "digitális detoxot" fogadtam, hogy semmi ne terelje el a figyelmem, így meglepődtem kissé mikor az M7-esen nem kanyarodtunk el Balatonkenese felé, mert még az útinformot sem néztem meg. Végül is mivel a Balaton egy "paralelogramma", a déli partról közelítettük meg Szigligetet és röhögtünk magunkon a kocsiban. Később ez is jó döntésnek bizonyult, sokan dugóba kerültek a füredi triatlon miatt. Időben leértünk, a parkolás és a rajtcsomag átvétel zökkenőmentesebb volt, mint tavaly. Bemelegítettünk, hangolódtunk, barátkoztunk, én tömtem még magamba a protein szeletet, a csokit és még több vizet és persze eléggé izgultam. Az egyik büféből hallottam a "Beautiful things"-t, amit jó jelnek tekintettem.

A rajtnak elvileg zónásnak kellett volna lennie, ehhez képest a strand előtt a félig lezárt úton elég nagy volt a tömörülés. Az összes táv (6k, 9k, 21k és a váltók) egyszerre indult, kicsit káosz volt. Én ezt már megszoktam tavalyról, szóval nem hatott meg nagyon a dolog. Idén volt egy rövid közös bemelegítés is, bár nem éreztem túl hatékonynak. A rajt előtt még elszaladtam gyorsan mosdóba, így a kolléganőmet el is vesztettem a tömegben, ami szintén nem volt akkora baj, mert ő gyorsabb nálam és nem szerettem volna beleesni abba a hibába, hogy vele megindulok és hamar kifáradok (ezt már egyszer eljátszottam az EU-s futáson). Nagyon figyeltem az elején a saját tempómra és sikerült is szépen tartanom. Általában versenyeken a rajtnál szokott lenni egy "runner's high", most viszont kb. másfél km után éreztem csak, ez valamiféle extázis, a boldogság, a sírhatnék és az "enyém a világ" érzés keveréke. Az első frissítés viszonylag hamar, kb. 2 km után volt az Avasi Romtemplomnál, itt eszembe jutott, hogy Réka azt mondta akkor is igyunk, ha nem vagyunk szomjasak, szóval ittam. A 9 km-s útvonalat ismertem, így szépen, egyenletesen és kb. 6-7 km-en keresztül tökéletes légzéssel futottam. Kellett volna lennie még egy frissítőpontnak a bicikliúton, az idén nem volt - még jó, hogy ittam az előbb - gondoltam magamban. Ebben a szakaszban is volt egy emelkedő, az mondjuk egész lapos a többihez képest, így visszagondolva. Az Esterházy kastély előtt volt a kedvenc frissítőpontom párakapuval és jeges vízzel (a jég újítás volt tavalyhoz képest), aztán az azt következő utcán egy kedves helyi lakos (nevezzük szomszédnak) kirakta a slagját a kerítésre szintén párakapu gyanánt, azt is csíptem. A befutónál szurkolt nekünk a gyomaendrődi nőci, akit a rajt előtt ismerünk meg, jó volt egy ismerős arcot látni.

img_20180915_1109241.jpg

Innen jött a neheze. Kétszer kellett teljesíteni a 6k-s útvonalat, a pályavideóból ismert híres-hírhedt "aljas" emelkedővel. Az egyetlen újítás, amit bevezettem, hogy nem a karomra tettem a telefont, hanem egy kölcsön kapott övtáskába. 10 km-ig minden rendben volt, ám akkor a szuperokos mobilom úgy gondolta, hogy önálló életre kel az övtáskában és 5-10 másodpercenként váltogatta a zenéket. Bár ujjlenyomat olvasóval kell lezárni a képernyőt, ez mégis valahogy csak váltogatott. Kb. 2 km-en át futás közben próbáltam jobb belátásra bírni és ekkor jött az emelkedő. Kénytelen voltam kicsit megállni és kínomban már netrádiót akartam betenni, mikor eszembe jutott, hogy csütörtökön valami Isteni sugallatra regisztráltam a kedvenc online rádióm applikációjának próbahónapjára és le is töltöttem 3 mixet, amit le lehetett játszani offline. Probléma megoldva, pár perc elvesztegetve. A HHH-ra gondoltam és úgy már nem is tűnt olyan vészesnek ez az emelkedő. Egyszer egy éjszakai terepfutáson egy srác tanította, hogy kicsiket kell lépni ha felfelé futunk, így is tettem. Egész sokan csak sétáltak ezen a szakaszon. Amint felértünk, a kilátás csodás volt, a lejfőn lefelé száguldani meg egyszerűen fantasztikus. Jött a kedvenc frissítőpontom, a szomszéd slagja, a befutó, aztán az Avasi Romtemplom frissítőpontjánál elfogyott a szőlőcukor. Sebaj, volt a zsebemben. Ezzel viszont ismét ment az idő, de kellett nagyon az a cukor, így inkább megálltam egy pillanatra, kivettem, megettem, iso, jeges víz és úgy vágtam neki az utolsó emelkedőnek. Kis lépések felfelé, rongyolás lefelé, kedvenc frissítőpont, megint szőlőcukor-para, sebaj, van még, iso, jeges víz, szomszéd slagja, és ráfordulás az utolsó 3 km-re. Itt már teljesen más dimenzióban voltam, jó zene ment, legalábbis akkor nagyon bejött és tudtam, hogy már nincs sok hátra, mindent bele lehet adni.

Itt már tényleg a szívével fut az ember. Már egy ideje fogalmam sem volt mióta és mennyivel futok, ugyan mondta a Runkeeper, de meg sem hallottam. Igazából nem is érdekelt túlságosan. Boldog voltam mert egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy megálljak, feladjam vagy, hogy "én ezt nem bírom". Szerencsés voltam, mert annyira nem fájt semmim, hogy ne tudjam befejezni. Már láttam a végét, még az utolsó erőmmel hajráztam, majd beértem a célba. Próbáltam mosolyogni, majd meglátjuk a célfotón, hogy mennyire sikerült. A kolléganőm ott várt és átölelt, hogy nagyon ügyes vagyok, én csak annyit tudtam mondani, hogy elájulok és sírtam örömömben. A következő órában csak ültünk a Balaton partján, beszélt hozzám, de a felét fel sem fogtam, valami földöntúli boldogság volt rajtunk, és bár fájt a derekam, a csípőm és mindenem, mégis annyira örültem, hogy azt nem is tudom szavakba önteni. Nagyon élveztem az egész versenyt, nagyon jó volt a hangulat, sokat javult a szervezés. Mondanom sem kell, hogy jövőre is jövünk!

Jöttek a selfie-k, az üzenetek a családnak és a barátoknak, majd ettünk egy pizzát, mert ugye fontos a szénhidrát visszapótlása, aztán felkerekedtünk a híres szigligeti Várkávézóba fagyizni. Ott nagyon különleges, többek között sós fagyik is vannak, én bazsalikomos citrom sorbet-t és maracujás túrót ettem pirított mandulával. Kávéztunk is, mert bár fel voltunk pörögve, mégis eléggé elfáradtunk.

img_20180915_165324.jpg

Következő állomásunk a badacsonyörsi Csendes Dűlő Szőlőbirtok volt, a kedvenc borteraszom. Asztalfoglalásunk persze nem volt, szerencsénk viszont igen, mert pont le tudtunk ülni a kis nyugszékekbe, amik szerintem a legjobb helyek az egész teraszon és szépen, nyugalomban megnéztük a naplementét gyönyörködve a balatoni panorámában. Én természetesen bort is kóstoltam, mert legutóbb csak egy kéknyelűt ittam, amikor itt jártam. A négyes kóstoló sort kértem, a 2017-es Nem csendes Hárssal kezdtem, ami egy üde, friss habzóbor. Aztán jött egy 2016-ös Olaszrizling, ami egy viszonylag kései szüretelésű, reduktív eljárással készült bor, 3 hónapig hordóban is volt érlelve. Illatában vaníliás, mandulás, ízében keserű mandulás volt. Ezt követte a 2015-ös majd a 2013-as Kéknyelű. A két bor között csak évjáratbeli különbség van, mindkettőhöz október elején-közepén szüretelték a szőlőt, tartályban, spontán erjedtek, fél évet töltöttek magyar tölgyfahordóban és minimum 2 évet érlelődtek palackban. A 13-as a Szőlőbirtok legkiválóbb bora, abból hoztunk elvitelre is. Tökéletes befejezése volt a napunknak.

img_20180915_184601.jpg

Az első szigligeti versenyemre sokszor visszagondoltam, hogy erőt merítsek, amikor más verseny közben feladni támadt volna kedvem. Erre a mostanira biztos, hogy örökké emlékezni fogok. "Megrögzött" álmodozóként néha nehéz megélnem a pillanatot. A futás éppen erre tanított és tanít folyamatosan. Lehet tökéletes stratégiád, terved, álmod, de vannak helyzetek, amikor egyszerűen át kell adni magad az áramlásnak és elég csak a következő lépésre koncentrálni. A futáshoz is kell koncepció és némi tervezés, de mikor belekezdesz már semmi más nem számít, csak, hogy jobb láb előre, bal láb előre, nagy levegő, beszív, kifúj: légy jelen itt és most.

kéknyelű félmaraton Badacsony Futás Szigliget Csendes dűlő Szigligeti félmaraton Várkávézó

2018\09\17

Balaton MOST!

A Budapest Borfesztivál 0. napján került megrendezésre a Boregyetem szakmai rendezvény, ami egy borkóstolóval egybekötött előadássorozat és kerekasztal beszélgetések. Ahogy a Borfesztivál, úgy a Boregyetem középpontjában is a Balaton állt, így nem volt kérdés, hogy én is részt vegyek az eseményen. Az első előadó Dr. Brazsil Dávid, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke volt, aki gyorstalpalót tartott a balatoni borászatból. A Balaton borrégiót a Balaton körül lévő hat borvidék alkotja: a Badacsonyi, a Balatonboglári, a Balaton-felvidéki, a Balatonfüred-Csopaki, a Nagy-Somlói és a Zalai. A szőlőfajták megoszlását illetően 80-85%-ot tesznek ki a fehér fajták, 15-20%-ot a kékszőlő fajták. A Borrégió területén még gyerekcipőben jár az eredetvédelem, ugyan a borászatok a borvidék megnevezés helyett egyre gyakrabban alkalmazzák a "balatoni" megnevezést, a területek nagysága körülbelül 450.000 hektoliter eredet védett bor előállítását tenné lehetővé. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is csatlakozott a "Wine in moderation" kezdeményezéshez, amely a mértékletes borfogyasztásra hívja fel a figyelmet és arra, hogy a borra, mint a kultúra részére tekintsünk. Ez igazán szimpatikus. Az előadás közben a badacsonyi Borbély családi pince 2017-es Bóbita gyöngyözőborát kóstoltuk. Nekem nagyon ízlett, üde, illatos, gyümölcsös. Kiváló kezdés. 

img_20180903_160701.jpg

A következő előadó a Balatoni Kör elnöke, Laposa Bence volt. A Balatoni borászokat és gasztronómia szereplőket összefogó Balatoni Kör jelenleg 35 tagot számlál. Közös címkével, közös koncepció alapján immár harmadik éve készítik a BalatonBort, 2017-ben 24 borászat hozta ki ezt a terméket. A BalatonBor egy olaszrizlingből készülő bor, az első termelői összefogásra épülő régiós bormárka a Balatonnál. Bármelyik balatoni borászat készítheti, ha megfelel a követelményeknek és a borbírálatnak. A Balatoni Kör a Vinea Balaton, egy három szintes borminősítési rendszer kidolgozásán fáradozik. Belépő szint a BalatonBor, melyet a Hegybor követ (ami szintén olaszrizling), a piramis csúcsán pedig a DűlősBor foglal helyet. A kezdeményezés célja a kiváló minőség biztosítása mind a borászatok, mint a fogyasztók számára és a regionális összefogás erősítése. Az előadás közben 2017-es Laposa 4 Hegy Olaszrizlinget kóstoltunk, ami a 4 hegyen (Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc és Somló) termett olaszrizlingek házasítása, illatában mandulás, ízében keserű mandulás és ásványos jegyeket hozott. 

img_20180903_162105.jpg

Rövid szünet után egy kerekasztal beszélgetés következett Konyári Borbála, ifj. Figula Mihály és Jásdi István részvételével, amit Antal Gábor a Budapest Borfesztivál online kommunikációs vezetője moderált. A beszélgetés izgalmas kérdést feszegetett, hogy van-e élet a fehérborokon túl is a Balatonon? Egy Figula Bella Róza rozé kóstolásával kezdtük ezt a blokkot. A bor illatában gyümölcsös, ízében fűszeres, meggyes, rozéhoz képest testes. A borászok egyet értettek abban, hogy rozékból szükség van a "tutti-fruttis" és a komoly rozé kategóriára is, mindkettőnek van létjogosultsága. A komoly rozék fogyasztása itthon még kevésbé elterjedt, de jó kommunikációval bővíthető lehet a fogyasztók köre. A borászok tapasztalatai alapján ezeket a borokat is érdeklődéssel és jól fogadta a közönség. Én személy szerint nagyon örülnék a komoly rozé kategória térnyerésének, csak így tovább! 

Ez után áteveztünk a vörös borok tengerére és egy 2015-ös Jásdi Ranolder-rel. Ez egy Cabernet Franc, fél hektáros területen termesztik, cseresznyés, füstös, kellemes bor. A régi idők feljegyzései alapján a balatonfüredi borvidéken 42 féle vörös szőlőfajtával foglalkoztak, főként kadarkával, így a múlt tapasztalatai alapján mindenképpen van létjogosultsága a balatoni vörösbor készítésnek. A rendszerváltás előtti időszakban sajnos a tömegtermelés negatívan hatott a balatoni borok minőségére és megítélésére a piacon. Ezek a hatások még a mai napig érzékelhetők, főként a szürkebarát és a kékfrankos fajták esetében, habár a borászatok folyamatosan dolgoznak azért, hogy ez változzon. A beszélgetésben részt vevő borászok mindegyike foglalkozik vörösborokkal is, legnagyobb mennyiségben Konyáriék, a dél-balatoni borrégióban. A beszélgetésből kiderült, hogy jó fehérborokat készíteni nehezebb, ellenben a jó vörösborokat drágábban lehet értékesíteni. A balatoni vörösborok egyébként szép helyezéseket érnek el a hazai és nemzetközi borversenyeken (Liszkay Cabernet Sauvignon 2012 - Vinagora  Legjobb fajtabor 2017, Feind Cabernet Franc Premium  - Vinagora Champion 2015). Szőlőfajták tekintetében a Balatonnál a legjellemzőbbek a merlot, cabernet franc és a cabernet sauvignon. A déli parton a talaj adottságai miatt olyan vörösborok készíthetők, amelyek gyönyörűen visszaadják a fajtajellegeket. Északon ezzel szemben a termőterület jellegét visszatükröző vörösök készülnek. Ezt megfelelő marketinggel jobban lehetne a piacon pozicionálni. Közben a 2012-es Ikon Tulipánt kóstoltuk. Ennek a bornak az összetétele 25% merlot, 25% cabernet sauvignon, 25% syrah, 25% cabernet franc. Illatában füstös, borsos, cseresznyés, ízében összetett, hordós, hosszú lecsengésű. Nagyon bejött. 

img_20180903_180359.jpg

Az utolsó kerekasztal beszélgetés témája a Klónok harca volt, Hajdú Edit szőlőnemesítővel, ifj. Figula Mihállyal és Dr. Podmaniczky Péterrel. Hajdú Edit elmondásából sok mindent megtudtam a szőlőnemesítésről, például, hogy a genotípus a fajta, melynek tulajdonságait oltványkészítéssel tartják fent, az oltványok a klónok. A klónokat oltványtermesztőktől lehet beszerezni, például új olaszrizling telepítés esetén érdemes több fajta klónt ültetnünk. Ezt megjegyzem, hátha egyszer lesz szőlőm. A beszélgetés közben a 2015-ös Pálffy Káli Királyi Furmintot kóstoltuk, hársfavirágos, mézes illatú, nekem kicsit édes ízű, de kellemes furmint volt.

Na de vissza a szőlőnemesítéshez. Az oltvány két részből áll: az alanyból (ami a gyökér), ennek a mésztűrő képessége a fontos; és a nemesből (ami a szőlő). Nagyon sok féle klón van hazánkban, jelenleg új, illatos fajták klónozásával is kísérleteznek. Idén Csizmadia Darab József (az elmúlt évtizedek legtermékenyebb szőlőnemesítője) születésének 100. évfordulójára például Kecskeméten borversenyt is rendeztek az általa nemesített fajtákból. Nevéhez fűződik a Zala gyöngye, az Aletta, a Nero és a Bianca. Ezt követte a 2016-os Tornai Prémium Juhfark kóstolása, megtudtam, hogy a juhfark "autokton" azaz bennszülött szőlőfajta, maga a bor fűszeres és ásványos jellegű volt. 

A résztvevők között kialakult egy kisebb vita az olasz és a rajnai rizling körül, Figula Mihály határozottan olaszrizling párti, így Podmaniczkytól kóstoltuk a 2017-es Tere-fere Kőröshegyi Rajnai rizlinget. Én mostanában inkább a rajnait részesítem előnyben, ez a bor is nagyon ízlett, almás-parfümös illatával, savhangsúlyos szerkezetével.

Magyarországon hihetetlenül gazdag és színpompás szőlészeti és borászati kultúrával rendelkezünk. A külföldi terjeszkedéshez és ahhoz, hogy a hazai fogyasztók könnyebben eligazodjanak a borok világában, egyszerű, jól megfogható üzenetekre lenne szükség. Mindenesetre egyértelműen látható az "értő borkedvelők" számának növekedése és remélhetőleg ez a trend kitart a következő években is. Végezetül 2015-ös Figula Olaszrizlinget kóstoltuk, nekem nagyon tetszett az illata, ízében mandulás és hozta a hordós jegyeket is. Mihály azt mondta, hogy ennél a bornál arra törekedtek, hogy "hazaérős" legyen a korty, tehát, hogy addig a szánkban maradjon az íze, amíg haza nem érünk. Tényleg hosszú lecsengése volt, szép zárása az estének. Összességében nagyon érdekes, izgalmas és jól szervezett rendezvénynek találtam a Boregyetemet, így valószínűleg visszajáró vendég leszek.

Csütörtökön kilátogattunk a Borfesztiválra is. Őszintén szólva kicsit a bőség zavarában voltam, de megtetszett a Pár Borpár elnevezésű bor összehasonlító játékos kóstoló, így azon a vonalon indultunk el. Az olasz La Montina Extra Brut - Satén (brut) pezsgőkkel kezdtünk. Nálam az Extra Brut nyert. Ezt követte a Katona borháznál a 2017-es Mi újság reduktív és a 2016-os Mogyorós (fahordós) sauvignon blanc. Egyértelműen a Mogyorós javára ítéltem. Majd a Gál Pincészetnél teszteltük a két különböző borvidékről (Kunság vs. Balaton-felvidék) szüretelt, de azonos, reduktív technológiával készült Olaszrizlinget. A balatoni ízlett jobban. Ez után az Egri Dula pincészet Pinot Noir sorozata következett. Ezt kóstoltam már a Rosalián, viszont akkor még nem készültek feljegyzések. Tehát ez a sor azért érdekes, mert fehér, rozé és vörösbort is készítenek pinor noir-ból. A 2017-es fehér Blanc de pinot noir úgy készül, hogy a szőlőszemeket hűtött roppantással a héjától azonnal elválasztják, így marad a színe fehér. A 2017-es Nyáridő pinot noir rozé is csak pár órát volt héjon tartva, így nyerve el halvány rózsaszín árnyalatát. Nekem a sorból a 2009-es Grőber Pinot Noir ízlett a legjobban. Ez után még kóstoltam egy igazán finom szürkebarátot a 2HA-tól, majd az estét a Boregyetemről ismert Ikon Tulipán kettőssel (2011 vs. 2012) zártunk. A 2011-es még jobb volt, mint a 2012-es, mint utóbb kiderült Champion díjas volt a 2017-es Vinagorán. A csúcson kell abbahagyni.

img_20180906_194442.jpg

ajánló beszámoló borkóstoló borozás Budapest Bor Budapest Borfesztivál Boregyetem Balaton Most

2018\09\08

Nyárzáró pezsgés

A nyár utolsó hétvégéjét a barátaimmal töltöttem a Balatonon, Máriahullámtelepen. Pénteken bográcsoztunk és borozgattunk a tűz körül, szombaton pedig nagy lelkesedéssel kísértek el a balatonlellei Garamvári Szőlőbirtokra pezsgőt kóstolni. Valahogy én is úgy állok a pezsgőzéssel, mint Coco Chanel, hogy "csak két esetben iszom pezsgőt, ha szerelmes vagyok, és ha nem", így izgalommal vártam a pezsgőmustrát. A Garamvári Szőlőbirtok a Kishegyen található, kb. 85 hektáros, hatalmas területen gazdálkodó családi vállalkozás. Kínálatukban a borok mellett 12 féle pezsgő szerepel, na de előbb nézzük csak meg közelebbről, hogyan is készül a pezsgő.


40778901_280411632794117_1375095524264247296_n_1.jpg

Az úgynevezett "méthode traditionnelle" azaz hagyományos eljárás Franciaországból ered és a legtöbben Dom Perignon nevéhez kötik. Valójában őt megelőzően Limoux-ban már az 1530-as évektől készítenek buborékos italokat. A pezsgőgyártás később Champagne régióban, a XVI. századtól bontakozott ki, ahol a bencés szerzetesek (köztük a híres Dom Perignon) tökéletesítették a gyártás technikáját. Na de hogyan? 

Először is szükség van kiváló minőségű és magas savtartalmú száraz alapborra (házasítás esetén alapborokra). Ezt követően az alapbor(oka)t "tirage" likőrrel palackba töltik, ami cukor és élesztő tartalmának segítségével elindítja a második erjedést. Erre azért van szükség, hogy a fermentáció melléktermékeként szén-dioxid kerüljön a borba, ami a buborékokat adja hozzá. Majd a palackokat elfektetik és a bort finomseprőn érlelik, minimum 15 hónapig, de akár több évig. Majd a pezsgőspalackokat úgynevezett rázóállványokra helyezik, ahol a ma már automatizált gép a vízszintesen fekvő palackok dőlésszögét fokozatosan függőleges pozícióba állítja, hogy a seprőt a dugóra rázzák. Ez után következik a "degorzsálás" vagyis a seprő eltávolítása a palackból: ehhez az üvegeket lefagyasztják, majd a lefagyasztott üveg nyakánál keletkező jégdugót kilövetik. A művelet során távozó folyadékot "expedíciós likőrrel" azaz cukros boroldattal pótolják. Ilyenkor kerül a végső cukortartalom is beállításra. Ezt követően a palackokat parafadugóval és drótkosárral lezárják. Az eljárás során a pezsgő végig abban a palackban van, amiből később fogyasztásra kerül. 

img_20180901_163815_482.jpg

A pezsgőket cukortartalom szerint a következőképpen kategorizálják: brut nature max. 3g/l, extra brut max. 6g/l, brut max. 15 g/l, extra dry 12-20 g/l, dry/sec 17-35 g/l, demi sec 33-55 g/l, doux min 50g/l.

A több, mint 25 éves múltra visszatekintő Garamvári szőlőbirtokon a pezsgő alapbor készítéshez Chardonnay-t, Pinot Noir-t, Pinot Blanc-t és Furmintot használnak. A pezsgők töltése a Budafoki pezsgőpincészetben történik. Pezsgő kóstolásban nem vagyok járatos, annyit tudtam, az íz mellett hogy a buborékok milyenségére is figyelni kell. A kóstolást a Brut Nature-rel kezdtük, apró buborékai csak úgy cikáztak a pohárban. Nekem ízre túl száraz volt, de egyben nagyon különleges. Ezt követte a Pinot Blanc-ból készült, virágos Blanc Fleur (nekem ez ízlett a legjobban), az epres Evolution Rosé, a birsalmás Furmint Brut és végül a Pinot Noir-ból készült Prestige Brut. Az utolsó előtti tételnél viccből mondtuk Adrinak, hogy a következő palackot "lenyakazhatná" egy karddal (sabrage). Annál inkább meglepődtünk, amikor a Prestige Brut-n tényleg bemutatott egy sabage-t, a teraszon üldögélő többi vendég és a mi legnagyobb örömünkre. A szakértő és kedves kiszolgálás, valamint a finom pezsgők miatt biztosan vissza fogunk még térni!


Elvitelre is vettünk pár palack pezsit az esti römi bajnoksághoz, aztán vasárnap sétálgattunk még a Balaton parton és "könnyes búcsút" vettünk az idei nyártól. Vacsorázni Balatonmáriafürdőre mentünk a Port Étterem és Panzióba, ami a hajókikötőnél található mert ki szerettem volna próbálni a tok-dogjukat. A tok-dog egy újra gondolt hot-dog, zalacsányi tokhalkolbász molnárkában, kéksajtos körtemártással, körteszeletekkel és madársalátával. Érdekes volt és nagyon ötletes. Az Étteremben kínálják a balatonszentgyörgyi Sörművek söreit, amiket korábban már volt szerencsém kóstolni a Fonyódi Sörfesztiválon. Hoztunk is párat haza. A nyárnak ugyan vége, de szeptemberben is jövök még le a Balcsira, már számolok vissza. 

img-66c93945646f0ec67d0ddd3c5dfa102c-v.jpg

ajánló kirándulás pezsgő pincészet Balaton Bor Balatonlelle Balatonmáriafürdő sabrage brut nature Garamvári Borterasz tok-dog

2018\09\03

WeLoveMór - Beszámoló a székesfehérvári Belvárosi Borudvarról

Az Augusztus 20.-ai hétvégén Székesfehérváron jártunk a Művelődési Ház kertjében megrendezett Belvárosi Borudvaron. Kisebb borászatok voltak meghívva, aminek nagyon megörültem, mert szeretek kísérletezni. A kajászói Vabrik pincészetnél kezdtünk. A legenda szerint Dreher Antal kártyán nyerte a borászatnak otthon adó kastélyt. A 2011-ben alapult borászat kínálatában megtalálható a Zöldvertelíni, a Sauvignon blanc, a Szürkebarát, a Rajnai Rizling, a Chardonnay és a Kékfrankos fajta is. A legizgalmasabb tétel, amit kóstoltam tőlük a 2017-es Rózsafehér volt, ami egy rózsaszín szürkebarát. Szerencsés vagyok, egy héten belül kétszer volt alkalmam ilyen különleges bort kóstolni. Ebből a borból 1900 palackkal készítettek, egy éjszakát áztatták héjon, hogy kinyerjék a szürkebarátból a színanyagokat. Jó savak, citrusos-ásványos, harmonikus íz, engem meggyőzött.

dsc_0873.JPG

A móri Brigád pincénél folytattam a kóstolgatást. A srácok jelenleg még mellékállásban foglalkoznak a borkészítéssel, évente kb. 6000 palackkal gyártanak. Az origami állatokat ábrázoló címkéik kifejezetten tetszettek. Vén kecske ezerjójuk a Vén és a Kecske termőhegyekről szüretelt szőlőből készült és hordóban is töltött egy kis időt. Friss, üde, harmonikus bor. Nekem a 2016-os Chardonnay ízlett tőlük a legjobban. Ez egy két időpontban szüretelt és két technológiával készített chardonnay-házasítás. A korábban szüretelt fele acéltartályos, a másik fele fahordós érlelést kapott és héjon is volt áztatva. Végül a két bort erjedés után finomseprőn használt hordóba tették még öt hónapra, így nyerte el végső formáját és krémes, vajas ízét.

dsc_0875.jpg

Innentől a móri vonalon folytattam az estét, a Geszler családi pince standjánál. A több generációra visszamenő családi hagyományokat folytatva Ezerjó, Királyleányka, Chardonnay, Zenit, Zöldvertelini, Irsai Olivér és Kékfrankos szőlőfajtákkal foglalkoznak, évi kb. 30.000 palack bor készül náluk. Az este során az ő Ezerjójuk ízlett a legjobban, fűszeres és testes karakterével.

dsc_08781.jpg

Kis pihenés után a zámolyi Szabadkai pincészetnél folytattam a móri ízutazást. A másfél hektáron gazdálkodó családi pincészet kínálatában szerepel Ezerjó, Zenit, Királyleányka és Kékfrankos, amiből rozét készítenek. A Zenitjük ízlett a legjobban, ami egy reduktív eljárással készült, 6 hektós acéltartályban érlelt, friss, gyümölcsös, lendületes bor, jó savakkal. Zárásképpen a szintén móri Friday Winery-nél kóstoltam. Ők is hobbiként, munka mellett kezdték a borászkodást, 3 éve hódolnak szenvedélyüknek. Egy hektáros területükön Ezerjót és Rajnai rizlinget termesztenek és boraikhoz a környékből vásárolnak még szőlőt. Gyöngyöző Ezerjójuk igazán üdítő, játékos, könnyed gyöngyözőbor, tökéletes választás egy laza péntek estére. A kis móri kitekintés után el is határoztam, hogy ha tehetem, el fogok látogatni október elején a Móri bornapokra, hogy még jobban megismerjem hazánk egyik legkisebb, de egyben az egyik legérdekesebb borvidékét.

ajánló beszámoló borkóstoló borozás Székesfehérvár Bor Mór Zenit Ezerjó Vabrik pince Brigád pince Geszler pince Szabadkai pince Friday Winery Belvárosi Borudvar Vin et rouge

2018\08\28

Tókör 2.0. avagy a nagy velencei-tavi borteszt

Az augusztus 20.-ai hosszú hétvégét Agárdon töltöttem a barátnőm meghívására. Szombat délutánra terveztük a Tókört, ezúttal a barátja bringájával vágtam neki. Pákozd irányába indultunk. Nagyon felemelő érzés volt végre csomagok és táskák nélkül tekerni. Még tömeg sem volt a bicikliúton, így szépen, kényelmesen haladtunk a magunk kis nézelődős-beszélgetős tempójában. Pákozdon beugrottunk egy ismerőshöz, majd felfrissülni az Oázisba, aztán folytattuk utunkat Velence felé. Ebből az irányból csak egy nagyobb emelkedőt kellett leküzdenünk, Velencéig sima utunk volt. A Korzón volt némi dugó, így szusszantunk egyet a Begurulóban, aztán visszagurultunk Agárdra és még pont elcsíptük a konyhát a Fehér Fregattban. Aztán a kertben iszogattuk az egymásnak vásárolt meglepetés borokat (Jackfall - Pillangó 2009 és Pántlika Battonage Chardonnay 2015) és azon vitatkoztunk, hogy vajon Deák Bill vagy Vikidál Gyula énekli-e a Popstrandról átszűrődő "Zöld csillag" című számot. A helyes megfejtés a Mobilmánia lett, de végül találtunk egy olyan verziót, amit mind együtt adnak elő, így ez lett az új közös számunk (a hivatalos címe pedig a Zöld, a bíbor és a fekete).

Másnap a pázmándi Bálint Boráriumba mentünk. Itt a környék borászatainak borait kínálják és éttermet is üzemeltetnek. A velencei-tó környéke az Etyek-Budai borrégió része, magas mésztartalmú, löszös, vulkanikus talajú termőterületekkel, ami elsősorban fehérboroknak és rozéknak kedvez. Én a helyi pincészetekről alig hallottam még, így kíváncsian vártam, hogy mit tartogatnak.

dsc_0767.JPG

A kóstolást Nagy Gábor pázmándi pincészetének boraival kezdtük. Ő egyébként a Velencei-tó Körzeti Hegyközség hegybírója és kb. 10 hektáron gazdálkodik. 2016-os Sauvignon blanc-ja nem győzött meg, hiányzott belőle a lendület, ellenben a 2016-os Zen Zenit kifejezetten ízlett, almás-citrusos jegyeivel, kellemes savszerkezetével. Ez után a pákozdi Lics pincészet 2015-ös Chardonnay-jàt kóstoltam. Barackos, birsalmás, kicsit lime-os volt, ízlett. Lics László és neje a '80-as évek végétől kezdtek el szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkozni, jelenleg fiukkal gazdálkodnak az immár 22 hektáros területen, a Velencei-hegység déli lankáin. Végül a nadapi Szentesi pince 2015-ös Rajnai Rizlingjét választottam, parfümös, almás, kellemes bor volt. Szentesi József a '90-es évek végétől hobbiként kezdett el borászkodni a családi birtokon. Az évek alatt a birtoka 14 hektárra növekedett és egyre több féle organikus bor és palackos erjesztésű pezsgő került ki a pincészetétől. A Boráriumban kínált ételek jók voltak, sparhelten készülnek ötvözve az újhullámos és a hagyományos konyha elemeit. A kilátás is szép volt a Szőlőhegyről, negatívum volt viszont a rengeteg légy, ami egy idő után zavaróvá vált.

dsc_0763.JPG

Ugyan a Boràriumban is kínáltak borokat az agárdi Csóbor pincétől, de azokat szándékosan nem kóstoltunk, mert oda szerettünk volna külön benézni. Így is tettünk, én végig is kóstoltam a teljes fehérbor palettát. A pincészet a 1989 óta működik, jelenleg 36 hektár területtel rendelkeznek. A borok mellett pezsgő is szerepel a kínálatukban.  Kellemes borokat készítenek, folyóbort is lehet vásárolni elvitelre, ár-érték aranyban jó és van egy szép lugasuk, ahová ki lehet ülni borozgatni. Ami érdekesség volt az a 2017-es Zengő, ami az ezerjó és a bouvier szőlők keresztezésével nemesített, kevésbé ismert magyar szőlőfajta, nem kóstoltam korábban. Virágos, sárgabarackos íze volt, üdítő, reduktív, könnyű bor. Végül elvitelre a fahordós érlelésű 2017-es Chardonnay-t választottam, aminek az illata és az íze leginkább az érett almára emlékeztetett.

dsc_0773.JPG

Este megnéztük a kikötőből a naplementét és újra meghallgathattuk a kertből az új kedvenc szàmunkat, ezúttal egy, az Agarden színpadon fellepő banda előadásában. Az Agarden szabadtéri színpad egy tök jó kezdeményezés. A központban, a büfésor mellett van egy színpad, amit bárki használhat, csak vinni kell hozzá hangtechnikát. 

dsc_0779.JPG

Hétfőn Székesfehérvárra mentünk, én még soha sem voltam ott, maximum átutazóban. A városnézést a Bory-várnál kezdtük. A várat Bory Jenő szobrász építette az I. Világháborútól 40 éven át egészen haláláig, saját ízlése és fantáziája szerint. A barátnőm szerint ez kishazánk egyik legérdekesebb épülete, és valóban, egy igazi kavalkád: vallásos szobroktól az indiai stílusú lépcsősorokon át a tornyok falába "rejtett" háborús emlékeken, kagylókon, érméken vagy épp lövedékeken keresztül minden megtalálható benne.

uj_mappa1.jpg

Minden apró részlete különleges vagy éppen meghökkentő, a szobrok között találkoztunk például háborús katonával, Jézus fejével, véres kezű alakokkal, elefánttal, gólyán lovagló kisbabával vagy éppen pisztolyt tartó angyalkával. Nekem nagyon bejött, igazi szürreális kaland volt. 

uj_mappa.jpg

A kötelező Marxim-os lepényezés után sétáltunk egyet a történelmi belvárosban. Éppen akkor volt a Királyi napok keretein belül a Királyok menete és vettünk pár szép csetrest a kézműves vásárban. Napunkat a Belvárosi Borudvarban zártuk, ami a Művelődési ház kertjében került megrendezésre. De az legyen egy másik történet. Nem gondoltam volna, hogy ennyi minden belefér három napba, bár azt mondanom sem kell, hogy a "feszített" program mellett a Velencei-tóban "nem is maradt időm" fürdeni. Kivételesen nem bántam.

ajánló borkóstoló bortúra pincészet borozás Székesfehérvár Velencei-tó Bor Bory-vár Csóbor pince Bálint borárium Nagy Gábor pince Lics pince Szentesi pince

2018\08\18

Hungarian Wines Gettogether

egy különleges este margójára

A villányi nyaralásunk után, egy álmos reggelen az egyik boros csoportban láttam meg a Hungarianwines.eu WebWineWriting borszakírói cikkverseny felhívását. Sem borszakértő, sem író nem vagyok, csak egy lelkes borvilágjáró, de úgy éreztem, hogy ez nekem szól. Három kategóriában lehetett indulni, az egyiknek ez volt a címe: "Csak a színe legyen vörös". Égi jelnek tekintettem, hogy most már tényleg fogjak bele az írásba, főleg mert már egy ideje kacérkodtam a gondolattal, Villányban pedig részletes dokumentációt készítettem a kóstolt borokról, még friss volt az élmény, csak formába kellett önteni. 3 nap volt a nevezési határidő lejártáig, így gyorsan létrehoztuk a blogot. A verseny feltétele volt, hogy a blognak aktívnak is kell lennie, legalább havi 4 bejegyzéssel, így gőzerővel vetettem bele magam az írásba. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az első irományom bejut a döntőbe és hogy Kalmár Boglárka (a Kóstolom szakírója) vagy az abszolút győztes Török Ferenc (a VinCe magazin szakírója) mellett fogok állni a színpadon. Talán ez is égi jel. 

A díjátadóra az első Hungarian Wines Gettogether kóstolóval egybekötött szakmai találkozón került sor, amit Etyeken, a Haraszthy pincészet Amfiteátrumában rendeztek meg. Ahogy odaértünk Németh Ági főszervező fogadott bennünket olyan kedvességgel, mintha ezer éve ismertük volna egymást. A rendezvénynek otthont adó helyszín nagyon hangulatos volt, páratlan kilátással a szőlőültetvényekre és a környező dombokra. A hangulat szinte családias volt, nagyon jól éreztük magunkat. A vörösboros kategória döntőseiként egy-egy exkluzív, 2003-as dupla magnum palack (3 literes) Teleki Villányi Merlot-t kaptunk, gyönyörű fadobozban. 

dsc_0747.JPG

A különleges estét igazán különleges borok koronázták meg. A soproni Taschner pincészenél kezdtünk egy 2015-ös brut chardonnay pezsgővel. Kiváló kezdés, elvégre ünnepelni jöttünk. Meg is lepődtem, hogy Sopronban Chardonnay-ből pezsgőt készítenek, azon a borvidéken inkább a vörösborok dominálnak. A nagyszülők által alapított családi borászat tulajdonosától megtudtunk, hogy 20 hektáron gazdálkodnak, kékfrankos, zweigelt, cabernet franc, cabernet sauvignon, pinot noir, Irsai Olivér, korai piros veltelini és zenit fajtákat termesztenek. Itt még 2 tételt emelnék ki, a 2018-as Irsai Olivért és a 2016-os barrique chardonnay-t. Idén a száraz, meleg és napos nyár felgyorsította a szőlő érésének a folyamatát, így a borászok korábban elkezdtek szüretelni, Taschneréknék így június 30.-án szüretelték az irsait. Nagyon friss, almás, üde bor volt. A chardonnay a hordós jegyek mellett nekem a vegetális, zöldséges ízeket hozta, korábban még nem kóstoltam hasonlót. 

Ezt követően a móri Csetvei pincészet standjánál álltunk meg. Krisztina, a tulajdonos-borász úgy üdvözölt minket, mint régi ismerősöket és hatalmas lelkesedéssel mesélt amforás borairól. Az amforákat (szőlő erjesztésre szolgáló edényeket) Grúziában ősidők óta használják. Kriszta járt is kint, hogy minél többet megtudhasson erről az eljárásról és ellessen pár titkot. Utazásáról írt egy cikket, miután Légli Attila felhívta és felajánlotta segítségét az amfórás borok készítésében. Az eljárás lényege, hogy a bort színléként finom seprőn teszik az amforába, így nincs oxidáció és kevesebb ízanyag kerül az érlelés során a borba. A harmadik amforás Ezerjóját (2017) kóstoltuk, ami egy nagyon tiszta, kicsit fűszeres, könnyű bor volt. Ezerjóval nincs nagy tapasztalatom, így nyugtáztam, hogy finom. Összehasonlításképpen egy szintén 2017-es, hordós érlelésű Ezerjóval folytattuk. Ez nem túl hivalkodóan, de hozta a hordós jegyeket, nekem kerekebb és lágyabb volt az amforás verziónál. Végül következett a 2017-es NapHoldCsillag chardonnay-ezerjó-szürkebarát házasítás. Komplex, harmonikus, a fahordós érlelésnek köszönhetően nagyon izgalmas bor. Könnyű megkedvelni. 

39293476_304237796798288_8387420737895399424_n.jpg

A Somlói Tornai pincészetnél felcsillant a szemem, amikor megláttam a Pink Pinor Griggio-t. Rég óta szerepelt a listámon Somló és a rózsaszín szürkebarát kóstolása is, azt nem gondoltam, hogy ez a kettő egyszerre fog teljesülni. A szürkebarát szőlő héja vörös színanyagot tartalmaz, ettől a fürt pinkes-szürkés árnyalatú. A mustot mintegy 6 órán keresztül héjon áztatva nyerik ki a színt, majd tartályban erjesztik. Friss, gyümölcsös, epres, citrusos. Érdekes tétel. Ezt követte egy 2017-es Sauvignon Blanc, ami illatában hozta a bodzás jegyeket, ízében viszont inkább a savasság és az ásványosság dominált a virágosság felett. Végezetül egy reduktív Juhfarkat kóstoltunk, ennek a bornak a történetét viszont nem tudtam meg, mert elkezdődött a díjkiosztó, így sűrűn elnézést kértem Tornai Tamástól mert jelenésem volt a színpadon. 

39329689_515452568876647_2058702421974056960_n.jpg

Ránk sötétedett, én pedig a borokról kézzel szeretek jegyzetelni, így hát úgy döntöttem, ennyi elég a "borszakértésből" és az este további részében a kiállítókkal beszélgettünk és iszogattunk. Az est fénypontja az volt, mikor a Teleki pincészet standjánál találkoztam egy olvasómmal. Egy nagyon kedves lány volt, a barátja kísérte el. Gratulált a cikkhez és kérdezgetett, hogy mióta írok és alig akarta elhinni, hogy alig másfél hónapja. Még egy képet is csinált rólam a díjammal, amit majd feltesz a saját blogjára. Talán erre mondják, hogy 15 perc hírnév mindenkinek jár. 

beszámoló borkóstoló borozás amfora Bor Etyek Taschner Tornai Haraszthy Csetvei Hungarianwines Gettogether webwinewriting

2018\08\07

Balatonmária újratöltve

Balatonmáriafürdő első hallásra nem tűnik a legcsalogatóbb balatoni célpontnak, mi mégis ott nyaralunk, amióta az eszemet tudom. Családi hagyomány, hogy immáron 10. éve ott ünnepeljük drága kishúgom születésnapját, leszámítva a tavalyit, amikor is az én cuki kis tündérkeresztlányomat várta. Az első pár évben még megpróbáltam meglepetésszerűen beállítani, mondván, hogy "pont bejött egy határidős munka" vagy "lebetegedtem és nem tudok ott lenni", de hamar rá kellett jönnöm, hogy lehetetlen átverni. Így idén anyukámmal menetrendszerűen érkeztünk le pénteken Máriahullámtelepre. Tesómék nagyon örültek nekünk és szombat reggel kapva kaptunk a nagyi lelkesedésén és rábízva a kislányt elmentünk futni egyet. A reggeli futás nem az erősségem, meleg volt, nem volt semmi árnyék, az UB útvonalán mégis felemelő érzés volt együtt futni. Most, hogy így belegondolok, ez volt az első közös futásunk.

img_20180804_103601_213.jpg

Már régóta szerepelt a listámon a kéthelyi Kristinus borbirtok, ami mindössze 12 km-re van Máriától, így a sportos reggel lendületét kihasználva a sógorommal elgurultunk körülnézni. Őszintén szólva voltak fenntartásaim, a birtok nagyon modern, az étlap eléggé újra gondolt, ami alapján az ember zsigerből arra gondolhat, hogy biztos kissé sznob hely. Kellemesen csalódtam. A birtok 100 hektár területtel rendelkezik, melynek 65%-án fehér, 35%-án vörös szőlő termesztéssel foglalkoznak, Nádas Szilárd borász vezényletével.

dsc_0603.JPG

A Birtok kóstoló sort kértük, ami 4 tételből, welcome drinkből és tintahalas, barbaque-s és natúr tápiókachipsből áll. Már a tápiókachips piros pont volt, a Csengetett Mylord? óta a kedvencem a tápióka puding és más formában még nem is találkoztam tápiókával. Mókás volt a 0.75-ös kiszerelésű balatonszentgyörgyi "gasztro szóda" is. A borsort ízlés szerint lehetett összeválogatni, így a Krisecco és a 2016-os Gyöngy Rozé gyöngyözőborokkal indítottunk. A Krisecco 2014-es és 2016-os évjáratokból való chardonnay-sárgamuskotály-szürkebarát házasítás. Érdekessége, hogy nem muscat ottonel, hanem muscat lunel szőlőfajtából készült, ezért savasabb, mint a "klasszikus" sárgamuskotály. A Gyöngy Rozé is kellemes volt, cseresznyés illatú, mégis elég száraz, nekem bejött. Ezt követte a 2017-es Birtok Fehér, ami egy chardonnay alapú, zöldvertelini-szürkebarát-sauvignon blanc cuvée. Üdítő, friss, zöldalmás bor. A 2016-os Sauvignon Blanc a legérdekesebb sauvignon blanc volt, amit eddig kóstoltam és nem csak azért mert kék színű rajnais palackban volt. 25%-a 9 hónapig hordóban érlelődött, ez visszaköszön a vaníliás és mézes illatában, almás ízében. A sauvignon blanc tipikus bodzás jegyeiből én semmit nem éreztem, de ennek a bornak pont ez a különlegessége. Hoztam is haza egy palackkal.

img_20180804_130202_570.jpg

Még maradtunk a fehér vonalon és egy 2015-ös Olaszrizlinggel és a 2015-ös Parapli Chardonnay-val folytattuk. Az Olaszrizling kiváló volt, mellesleg ez volt 2017-ben az Országház bora. A Parapli egy félszáraz, kissé trópusi gyümölcsös jellegű chardonnay, amiről egy vakkóstolón simán elhinném, hogy az Újvilágból származik. Elérkezett a rozék ideje, ami nálam kritikus kérdés. A 2017-es merlot-kékfrankos-cabernet sauvignon rozé cuvée nem győzött meg, ellenben a 2017-es Piripó rozé felkeltette az érdeklődésemet. A Piripó (ami a gyurgyalag másik neve) a dűlő neve, ahol a bor alapját képező Zweigelt szőlőt szüretelik. Piros bogyós gyümölcsös, kissé szénsavas, üdítő rozé. Még nem vonok le általános következtetéseket, de idén nyáron a Zweigelt rozék jönnek be leginkább. A vörösök közül a 2015-ös Pinot Noir-t és a 2013-as Cabernet Sauvignon-t hagytuk a végére. A Pinot Noir kellemes, meggyes, füstös ízű volt, 50%-a másod-, 50%-a harmadtöltésű hordóban volt érlelve. A Cabernet Sauvignon 3 évet volt magyar tölgyfahordóban, közepesen testes, borsos, cseresznyés illatú és ízű bor, szép  zárása volt a sornak. A szakértő és kedves kiszolgálás, a kellemes környezet és az izgalmas borok miatt mindenképpen vissza fogok még ide térni.

Napunkat a fenyvesi strandon folytattuk, aztán kitaláltuk, hogy menjünk át a Fonyódi Sörfesztiválra. Bár úgy tartja a mondás, hogy "borra sör, meggyötör", én már olyan verzióban is hallottam, hogy "kész gyönyör". Nem vagyok nagy sörös, bár tavaly nyáron, sokakkal egyetemben engem is elkapott az "ipa-láz", így ha sörözök, leginkább ipákat szoktam inni. A balatoni sörfőzdék közül is csak a Hedont ismerem, így nagy érdeklődéssel vettem szemügyre Fonyódon a kínálatot. Először a tapolcai Stari főzde standjánál álltunk meg, nagyon sokféle gyümölcsös sörük volt, amiket én nem szeretek, így végül az American Hop Start-t ittam, amit kicsit keserűnek találtam.

dsc_0633.JPG

Ezután a balatonszentgyörgyi Sörműveknél ittam egy Bojler Ipát. Ez kifejezetten ízlett, a címkék pedig viccesek. Megtudtuk, hogy a sörfőzde a kilencvenes évek után 2017-ben nyitott újra, minden sörhöz pedig egy karakter tartozik saját sztorival. Ötletes.

dsc_0652.JPG

A vasárnapot pihenéssel és ünnepléssel töltöttük, na meg persze fürödtünk a Balcsiban. Nagyon örülök, mert a kis keresztlányom is imádja a vizet, így ő a családban a második generációs sellő. Ha Márián vagyunk, kihagyhatatlan program a fagyizás. Ez most sem volt másképp, vasárnap este, indulás előtt útba ejtettük a Florida fagyizót. Sajnos egyre felkapottabb a hely és így elég hosszú a sor, de szerintem itt van a Balaton legfinomabb fagyija. Az én kedvencem a Vulkánok ajándéka, ami 2016-ban elnyerte a "Balaton Fagyija" címet. Minden évben szépen szerepelnek a fagyi versenyeken és nagy a kínálat a mindenmentes fagyikból is.

blog31.jpg

Hétvégénket a Kikötőben, a naplementében gyönyörködve zártuk. Mi is lehetne szebb befejezés?

dsc_0698.JPG

 

ajánló borkóstoló bortúra Balaton Bor Balatonmáriafürdő Kristinus Déli part Nyugati medence Florida fagyizó

2018\07\26

Balatonkör cikkcakkban

A Balaton a szívem csücske. Sokkal több, mint egy szép tó strandokkal, lángossal és hekkel, számomra mindig tartogat valami meglepetést. Az idei nyaram pedig eddig bővelkedik meglepetésekben. Nem vagyok nagy bringás, de immár a második alkalommal indulok neki drága kishúgom rózsaszín biciklijével körbetekerni a Balatont. Első etapnak a Siófok-Aszófő távot gondoltam, aztán felhívott a kedvenc egyetemi csoporttársam, hogy Siófokon vannak és fussunk össze, így az útvonal Siófok strand - Siófok Lógó üveg bár - Szántód rév - Tihany - Aszófőre módosult. 

dsc_0242.JPG

Aszófőn egy vadregényes RBNB-s szálláson aludtam, kicsit távolabb a várostól, a Vörösmál dűlőben. A környezet és a kilátás nagyon szép volt, és már rég láttam ennyi csillagot az égen. Másnap Badacsonynak vettem az irányt. Két megállót iktattam be, az örvényei Huszár csárdát, ahol jót lehet reggelizni és finom a rizling fröccs és a zánkai Fészket, aminek hangulatos a kerthelyisége, lampionokkal és szép kilátással. Szerencsém volt, mert a Tourinformon keresztül sikerült lefoglalnom Badacsony utolsó szabad szobáját "Csincsi néninél" Tördemicen, aki nem hirdet a neten ellenben forró húslevessel és rántott hússal várt, mintha valami rég nem látott rokon lennék.

dsc_0265.JPG

Épp ott töltötték a hétvégét az egyik kedves kolléganőmék, így együtt mentünk felfedezni a Szent György-hegyet. A Szent György-hegy a Badacsonyi borrégió része, Badacsonytól 8 km-re. A vulkanikus talaj és a magas napsütéses órák száma miatt szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas. Bringával megközelíteni felér egy jó spinning edzéssel, bevallom, hogy egy idő után már csak toltuk, viszont megérte a fáradozás, mert a kilátás káprázatos, a borok pedig páratlanok.

dsc_0274.JPG

A Szászi birtokon kezdtük a kóstolást, egy 5 tételes kóstoló sorral. Az első tétel egy 2017-es Olaszrizling volt. Ez a pincészet "alap" bora, nagyon el van találva, mandulás illat, körtés íz, kerek savak, én nagyon szeretem és ár-érték arányban is kiváló. Ezt követte egy 2017-es Kéknyelű, ebben már nagyobb hangsúlyt kap az ásványosság, de mellette gyümölcsös és friss. A 2017-es Rózsakővel folytattuk, nekem illatra és ízre almás, egy kis ásványossággal megbolondítva. A következő tétel a 2011-es Liliomfi volt, ami szintén egy olaszrizling, klasszikus eljárással készült, ízében és illatában hozza a hordós jegyeket, a mézességet és az aszalt gyümölcsök aromáit. A 2015-ös Kabócás olaszrizlinget hagytuk a végére. Ez a bor magáért beszél, gazdag íz, hosszú lecsengés, barackos, ásványos, hordós jegyekkel. Csak a kiemelkedő évjáratokban készítik, a szigligeti Kabócás dűlőben lévő kb. 30 éves tőkékről származó szőlőből.

Tulajdonképpen az egész napot el tudtuk volta tölteni itt, de azért egy idő után tovább "gördültünk" a Nyári pincéhez.

dsc_0285.JPG

A panoráma innen is csodás, nem tudtunk betelni vele. Itt 4 tételt kóstoltunk. Van egy listám, amit a WSET tanfolyamon írtam össze, amolyan "ajánlott irodalom" borokból. Nyári Ödön Cserszegije is rajta volt, így ezzel kezdtük. Üde, szőlőlére emlékeztető illatú, friss bor, íze virágos és gyümölcsös (2017). Ezt követte a 2016-os Fagykár. Nevét - meglepő módon - a 2016-os fagykárról kapta, mikor is a májusi fagy és a nyári jégeső nagy pusztítást végzett a szőlőtőkékbe. A viszontagságokat túlélő szőlőszemekből készült ez a virágos, gyümölcsös, ásványos, remek kis cuvée. A következő tétel egy 2015-ös Rajnai Rizling volt, parfümös illatú, ciprusos-ásványos ízű bor, nem véletlen, hogy mostanában úgy megkedveltem ezt a fajtát. Végezetül egy 2015-ös Kéknyelűt kóstoltunk, savas, ásványos, barackos, enyhe fémes utóízzel. A pogácsát frissen sütik, kár kihagyni!

Utolsó állomásunk a Papa Áron lakásétterme és "butikborászata", a Pap wines volt. Ez a hely megér egy misét: eklektikus, egzotikus, hippis vega étterem, Áronék házának teraszán. Csak pár asztal van és be kell jelentkezni, amit mi nem tettünk meg, de szerencsére így is leülhettünk borozni a padon.

dsc_0291_1.JPG

Mintha egy másik világba csöppentünk volna, a fogadtatás nagyon barátságos, ahogy az árak is, a borok finomak és végül sikerült az ételekből is kóstolnunk. No, de előbb a borok. Organikus, kis tételben készülő borokról van szó a kézműves "butikborászatból". Áronék eredetileg nem terveztek borkészítéssel foglalkozni, de otthonuk adottságai miatt nem tudták nem kipróbálni. Még szerencse, hogy így alakult! Egy Olaszrizlinget, egy Zwiegelt rozét és egy Pinot Noir-t kóstoltunk. Mindegyik finom volt, a rozét emelném ki. Végre egy rozé, aminek semmi köze a manapság olyan divatos tutti-fruttis, szörpös rozékhoz, amiket én személy szerint nem szeretek, mert tizenkettő egy tucat. Ez a rozé friss volt, inkább fekete bogyós gyümölcs ízű, mintsem epres-málnás és hozta a vulkanikus talaj ásványosságát. Nagy szívfájdalmam, hogy teljesen tele volt a bringám táskája, így nem tudtam belőle hozni! Vissza az ételekhez. Áronék saját kertjében termesztett zöldségekből készülő indiai, közel-keleti és mediterrán vegetáriánus és vegán fogásokat lehet itt kipróbálni. Libanoni krumplit ettünk csilis uborkasalátával, igazi ízorgia!

37173725_2583840658308703_2435331969630863360_n.jpg

Levezetésképpen beültünk a Pláne borteraszra, ami kötelező program, ha Badacsonyban jár az ember. Én egy 2016-os Rajnai rizlinget ittam Bakó Ambrustól, a hosszú és tartalmas nap után viszont itt már nem koncentráltam annyira a borelemzésre, mindössze annyit tudok ehhez a borhoz hozzáfűzni a jegyzeteimből, hogy jónak találtam az illat és az íz egyensúlyát. Éppen zajlott a Badacsonyi Bor7, így tettünk egy kört a forgatagban és végül a Válibor standján ittam egy Budai zöldet a nap zárásaként.

37108724_2583841264975309_5489787606738665472_n.jpg

Másnap fontolóra vettem, hogy eltekerjek-e Balatonmáriafürdőre vagy inkább fedezzem fel Badacsonyörst. A második forgatókönyvet választottam, így elindultam a Folly Arborétum felé. Azt hittem, hogy belehalok, mire feltoltam Pandúrt a hegyre, de nem bántam meg.

dsc_0323.JPG

Az Arborétumban nem csak a természet szépségeiben gyönyörködhetünk, de remek borokat is kóstolhatunk. Van kombinált belépő kóstolóval és rágcsálni valóval, így a "sunday brunch"-ot egy Budai zölddel kezdtem. Friss, üde bor, almás, savas, ásványos ízzel.

dsc_0313.JPG

Poharammal a kezemben sétáltam egyet a fák között, aztán folytattam a kóstolást egy reduktív Kéknyelűvel, ami ásványos és egyben gyümölcsös volt. Harmadiknak a Cédrust választottam, ami egy hordóban érlelt olaszrizling szürkebarát házasítás, ízébe és illatába mintha az erdő lenne bezárva. A kiszolgálás nagyon kedves volt és a lányok nem sajnálták a bort sem, így vidáman indultam tovább a Csendes dűlőbe.

A Csendes dűlőről nem is nagyon hallottam még, csak egy kedves kolléganőm elmondásából. Ahogy odaértem, leesett az állam, a hely magával ragadó, mediterrán, kicsit tengerparti stílusú, lélegzetelállító kilátással. A szőlőbirtok "zászlóshajója" a 2013-as Kéknyelű, így azt kóstoltam meg. Remek választás volt, ez volt a legjobb kéknyelű, amit a napokban kóstoltam. A szőlőbirtokról érdekesség, hogy nem pincészet. Csak a szőlőtermesztésre koncentrálnak és a borokat Schieszl Konrád és Laposa Zsófi pincéjében készítik. Jó hír, hogy a Hárslevelűjük és a Kéknyelűjük múlt hét óta beszerezhető a Bortársaságnál! Ez a hely is olyan, ahonnan nagyon nehéz tovább állni, egész nap tudtam volna gyönyörködni a Balatonban és kortyolgatni a borokat. Nálam átvette a vezetést a balatoni borteraszok toplistáján.

dsc_0339.JPG

Nagy nehezen búcsút vettem a Csendes dűlőtől és visszatekertem Badacsonyba. Volt még egy kis időm a hajóm indulásáig, így beültem egy fröccsre az Istvándy borműhelyhez. Innen is szép a kilátás és jó az olaszrizling.

dsc_0345.JPG

A hajón egy régi barátunk pincészetének borait kínálják, ennek örömére ittam is egy Fáncsi Hegyi Irsait, aztán Fonyódról Máriahullámtelep felé vettem az irányt. Rémes, tavaly télen valamilyen érthetetlen okból átnevezték a méltán leghosszabb nevű balatoni települést Balatonmáriafürdő-alsóról Máriahullámtelepre. Még mindig nem tértem napirendre ez fölött. Út közben megálltam a Bélatelepen lévő Sellő büfénél, mert szerintem innen a legszebb a kilátás a Balatonra és itt van a legfinomabb lángos.

dsc_0351.JPG

Másnap átmentem Balatonfenyvesre a strandra. Azért szeretem ezt a szabadstrandot, mert hosszú partszakasza van, nincs tömeg és egészen a víz mellé is le lehet táborozni. Olvastam egy étteremről, a Konyhámról, így azt teszteltem ebédidőben. A büfésoron van, de ha közelebbről megnézzük igazi rejtett gasztro kincs, napi levessel, házi burgerekkel, salátákkal és frissensültekkel. Az árak sincsenek elszállva, a séf pedig Szikra Gabi, az egyik tv-s főzőműsor nyertese. Gabi nagyon kedves, ő szolgálja fel az ételeket és mindenkihez van pár jó szava. Tökkrémlevest ettem tejfölhabbal, kecskesajt-, és zöld morzsával és kovászmorzsába panírozott friss tehénsajtot a Hegedűs farmról, gyömbéres házi barackpürével és csónakburgonyával. Plusz pont, hogy Kristinus borokat szolgálnak fel. Egy élmény volt! 

dsc_03761.jpg

Másnap csatlakozott hozzám egy barátom, akiről azt gondoltam, hogy ő lesz az utolsó ember a földön, akit biciklizni látok, de kellemesen csalódtam. Balatonlellére mentünk, a Buzássy pincészet volt a cél. Miattuk kaptam rá a Rajnai Rizlingre, áprilisban egy dél-balatoni borkóstolón voltunk a Gellért hotelben, ott lett a favoritom. Ide is be kellett volna jelentkezni, de szerencsénkre soron kívül is részt vehettünk egy privát kóstolón. A pincészet 15 hektár területtel rendelkezik Balatonlellén, chardonnay, királylányka, sauvignon blanc, zöldvertelini, tramini, cserszegi fűszeres, merlot és cabernet franc szőlőfajtákkal foglalkoznak. A sort egy 2016-os Rajnai rizling - olaszrizling házasítással kezdtük, amit egy 2017-es Merlot rozé követett. Ez volt a második kiemelkedő rozé a nyaralásom alatt, semmi tutti-frutti, csak a gyümölcsösség, frissesség és kellemes savasság. Egy 2015-ös Tramini következett, majd egy igazán érdekes tétel, egy 2015-ös habzó Cserszegi fűszeres. Ezt nagyon gyümölcsösnek, üdének és könnyednek találtuk, szinte itatta magát, ellenben 15%-os alkoholtartalmával jobb óvatosnak lenni. Bejártuk a pincét és megkóstoltuk a kedvenc Rajnaimat, egy 2015-ös és 2016-os évjáratok házasításából készült cserszegi fűszerest és egy merlot-t. Megérte ide ellátogatni!

64d3a0005c3e6e852fb764baf70556d1_0.jpg

Buzássyéknál a kiváló vendéglátás és finom borok mellett kaptuk egy bennfentes tippet is a következő állomásunkhoz, ami a Cavpona Caesar volt. Nem ismertem ezt a helyet, ez is egy eldugott kincs. Iván bácsi, a tulajdonos és borász a mindössze fél hektáros ősi birtokon gazdálkodik, tradicionális eljárással készíti késői szüretelésű borait.

7f6ed050639f9cdeda3f690d4f35f58c_0.jpg

Zöldvertelínit, Rajnai Rizlinget, Rizlingszilvánit és a Caesar cuvée-t kóstoltuk miközben hallgattuk Iván bácsi történeteit a lugasban. A késői szüretnek és a fahordós érlelésnek köszönhetően mindegyik bor testes, füstös, olajos, de van bennük sav, leginkább a tokaji borrégió boraira hajaznak. A Caesar egy félédes cuvée, szinte már aszús jellege volt. A birtok római stílusú, innen ered a Caesar név is. Érdemes benézni!

dsc_0400.JPG

Összességében körülbelül a Balatonkör felét teljesíthettem, azt is cikkcakkban, hol az északi, hol a déli parton tekeregve. A hegymenetekért mindenesetre adok magamnak pár piros pontot és jövőre megpróbálok két hét szabit kivenni, bár szerintem az is kevés lenne, annyi mindent szeretnék még felfedezni a tó körül. Nekem a Balaton a Riviéra.

ajánló olaszrizling kéknyelű rajnai rizling borkóstoló bortúra pincészet lakásétterem Balaton Badacsony Bor Szent György-hegy Balatonfenyves Balatonlelle Folly Arborétum Nyári pince Istvándy Csendes dűlő érdekes helyek Pláne Borterasz A Konyhám Buzássy Szászi birtok Pap wines

2018\07\12

Valyo kikötő

A Valyo kikötő azonnal belopta magát a szívembe. Május végén, egy átlagosnak induló csütörtök este keveredtünk oda először. Mondanom sem kell, hogy a taxisofőrnek fogalma sem volt, hogy hová igyekszünk és kicsit mi is azt hittük, hogy lemegyünk a térképről. A hely a Rákóczi-híd pesti hídfőjénél van, a Müpához közel, szóval tulajdonképpen tömegközlekedéssel is teljesen jól megközelíthető helyen. Azon a csütörtökön egy zenés-táncos mulatság volt éppen, nem volt tömeg, hangulatos, színes lámpák mindenhol, kilátás a Dunára, jó zene, jó arc emberek, imádtam.

dsc_0194.JPG

Azóta megtudtam, hogy a hely a Város és Folyó Egyesület kezdeményezésére jött létre, és sokkal több, mint egy újabb Duna-parti szórakozóhely. Közösségi tér, ahol nappal a gyerekprogramokon keresztül a kézműves vásárig, esténként a workshopoktól a koncerteken át a jógáig rengeteg féle program van és mivel elég nagy a terület, ha valaki csak csendre és nyugalomra vágyik a vízparton, akkor is megtalálja a számítását. De térjünk vissza egy kicsit a jógához. Drága jógaoktató barátnőm kapva kapott a lehetőségen és elkezdte itt tartani a jóga óráit keddenként, fél 7től (ez itt a reklám helye!). Már elég népes közönsége van és hát kinek ne esne jól egy hosszú nap után a vízparton lazítani?

35701579_176921922983800_4032196846028849152_n.jpg

Aztán lehet itt még enni, inni, van mobil szauna, filmvetítések, a Capa központ fotókiállításai és bulik. Sőt, a vállalkozó kedvűek még grillpartyt is rendezhetnek, ahogy tettük mi is a héten. Abszolút favorit a hely a nyárra!

36949245_10216742928268600_324541988177182720_n.jpg

ajánló jóga Budapest érdekes helyek valyokikötő bbq a városban urban bbq